A karikagyűrű eredete a Nílus mentén létesült egyiptomi civilizációig nyúlik vissza. Krisztus előtt 3000-ben egy egyiptomi fáraó adott kedvesének karikát formázó gyűrűt szerelme jelképéül. Az egyiptomi hieroglifákban a kör az örökkévalóság szimbóluma, mert nincs vége, sem eleje.
Az itt élő embereknek a Nílus volt minden szerencse és boldogság kulcsa, így az itt készült jegygyűrű mintázata is ezzel kapcsolatos volt.
A bal kéz gyűrűsujján hordták, mert azt tartották, hogy annak az ujjnak a vénája közvetlenül a szívhez vezet.
Innen jutott el Rómába is a jegygyűrű viselésének szokása, Nagy Sándor egyiptomi hódításai révén (i.e. 332-ben).
rómaiak eleinte tartós vasból készítették a gyűrűket – amik itt kevésbé romantikus jelentéssel bírtak.
Akkoriban nem a szerelemre utaltak, hanem a birtoklásra, tulajdonra. Egy jogi egyezmény jelképe volt, melyben a férj tulajdonosává vált feleségének.
A harmadik században váltotta fel a rozsdásodásra is hajlamos anyagot az arany és az ezüst.
A jegygyűrű akkor már esztétikai jelentőséggel bírt.
A korai példák ellenére, a jegygyűrű viselete a középkorban vált igazán elterjedté széles körben a világon. Sokáig a legtöbb országban csak a menyasszony/feleség viselt gyűrűt. A keresztény egyházi szertartás rituáléjába a XIII. században foglalták bele, jellemzően ekkortól hordja a házaspár mindkét tagja.
Szelekovszky Ernő
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
