Tormay Cécile a két világháború közötti időszak jelentős írója és közéleti szereplője volt.
Signum laudis-szal, Corvin-koszorúval tüntették ki, 1936-ban közel állt ahhoz, hogy Nobel-díjat kapjon.
Az 1948 után kibontakozó kultúrpolitika feledésre ítélte. Néhány írása (Bujdosó könyv, Küzdelmek, emlékezések), illetve az általa szerkesztett keresztény-konzervatív szellemiségű irodalmi folyóirat, a Napkelet indexen volt egészen 1990-ig.
Az általa vezetett női társadalmi szervezetet, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét feloszlatták.
Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét.
BUJDOSÓ volt a szerző, olyan időkben, amikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett.
Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai közt, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok között és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendőrök keze, vörös katonák csizmája járt felette.
Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása. „Szóljon az én könyvem arról, amiről nem tudtak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai események szemtanúi, mert lelküktől távol áll minden, ami magyar. Maradjon fenn könyvemben az, ami vélünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének a kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben.
Legyen a BUJDOSÓ KÖNYV a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, amikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat”… (Tormay Cécile előszavából)
Tormay Cécile a XX. század első felének legnagyobb magyar írónője. Leghíresebb könyve a Bujdosó könyv címet viseli.
A könyv 1918. október 31-től, naplószerűen írja le az eseményeket egészen 1919. agusztus közepéig, a Tanácsköztársaság bukásáig. A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a kommunizmus halálos ítéletével.
A könyv hitelesen ábrázolja az akkori történéseket, kik, milyen célból, kiknek a támogatásával, segítségével csinálták az őszirózsás forradalmat, milyen állapotok uralkodtak ebben az időben Budapesten, és hogy Károlyiék miként készítették elő a terepet a kommunistáknak.
A Tanácsköztársaság alatt az írónőnek már menekülnie, bujdosnia kellett, de ennek ellenére folytatja feljegyzéseit a proletárdiktatúra kegyetlenségeiről, borzalmairól, hazugságairól.
Mindenki figyelmébe ajánljuk ezt a könyvet, hisz egy átlagos ember sajnos nagyon keveset tud ezekről az eseményekről. Ebben a könyvben viszont egy olyan hiteles személy leírásaiból ismerhetjük meg ezeket az eseménykét, aki mindezt átélte.
Magyar Nő Magazin
Powered by Facebook Comments
