A globalizáció hatására kialakított iskolai műveltség mérése – Miért mérünk kompetenciát?
Az iskolai műveltég tartalmát a társadalmi műveltségről alkotott közfelfogás, a gazdaság, a versenyképesség és a globalizáció kihívásai is alakítják. Az Európai Unió országaiban a kulcskompetenciák fogalmi hálójába rendezték be azokat a tudásokat és képességeket, amelyek birtoklása alkalmassá teheti az unió valamennyi polgárát egyrészt a gyors és hatékony alkalmazkodásra a változásokkal átszőtt, modern világhoz, másrészt aktív szerepvállalásra e változások irányának és a tartalmának a befolyásolásához. Ezért lett az iskolai műveltség tartalmának irányadó kánonja a kulcskompetenciák meghatározott rendszere.
Az oktatásnak – mind társadalmi, mind gazdasági funkciója miatt – alapvető szerepe van abban, hogy az európai polgárok megszerezzék azokat a kulcskompetenciákat, amelyek elengedhetetlenek a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodáshoz, a változások befolyásolásához, saját sorsuk alakításához.- írja Wass Vilmos az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet Oktatáselméleti Tanszék docense.
Pár évvel ezelőtt még a “kompetencia” kifejezés oktatásban betöltött szerepét sem tudtuk értelmezni, de tegyük hozzá, szükségünk sem volt rá. Jól működő iskolarendszerünk magas színvonalú képzéséről ország – világ tudott. A tanítási órákba beépített ellenőrzési pontok (szóbeli és írásbeli feleletek, témák lezárása, érettségi vizsga, stb.) mind hazai, mind nemzetközi szinten elegendőnek bizonyultak a megmérettetéshez.
A kompetencia mérésnek kétség kívül vannak előnyei, ugyanakkor a hátrányáról is érdemes néhány szót ejteni. A mérés önmagában ugyanis semmit nem ér, ha az értékelést követően visszacsatolásra, illetve korrekciókra nem kerül sor. A gyengébb teljesítményt elért tanulók intézményi felzárkóztatására, a tehetségesek fejlesztésére pedig tárgyi, személyi és anyagi eszközök híján igen csekély lehetőség kínálkozik.
Az adatvédelem szigorú betartása és betartatása valahol mégis a gyenge tanulmányi eredményt elérő tanulók személyiségének sérülését eredményezi. Nevüknek felfedése nélkül is nyilvánvaló, hogy amit nem tudnak elméletben, arról a gyakorlatban sem tudnak elfogadható teljesítményt nyújtani. Mindemellett éppen a gyenge tanulókat lehet legkönnyebben kizökkenteni a folyamatos tanulásból, a bemeneti és a kimeneti kompetenciamérés pedig éppen egyfajta nehezen elérhető, elmélyült tanítási folyamatot szakít meg.
Az intézményi szintű összehasonlítás egyes iskolák megbélyegzését vonja maga után. Természetes, hogy a hátrányos szociokulturális háttér önmagában alacsony mérési eredményt von maga után. Településenként, kerületenként azonban ez a tény mérés nélkül is mindenki számára nyilvánvaló.
Összefoglalva a kompetenciamérés lényegesebb mozzanatait elmondható, hogy a tanév során folyamatosan felmerülő hatalmas előkészületi munkák, lebonyolítással és kiértékeléssel járó statisztikai feladatok tetemes állami költséget jelentenek, amelynek hozadéka elgondolkodtató. Vagy elegendő az Európai Unió országaiban a “kulcskompetenciák” fogalmi hálójába berendeződnünk?
magyarno.com
Powered by Facebook Comments