Jellemzően elégedetlenek az emberek. Az okokat megfigyelve, összességében nyugodtan kijelenthetjük, hogy a negatív érzés nagyrészt egy fajta kívülről gerjesztett erőknek köszönhetően alakul ki, az egyén gyakorlatilag egy külső manipuláció áldozata.
A XXI. század “modern” társadalmi sztereotípiája, miszerint “nekünk fontos a véleményed”, kihat a személyiségre, és mára odaáig jutottunk, hogy az utca csődületbe verbuválódott sokaságban az egyén saját személyiségétől megfosztva, pőrén kiáltozik demokrácia után. A mai értelemben vett demokrácia diszkrét bája, hogy az utcára vonulás, mint a hangos véleménynyilvánítás egyik eszköze, éppen a demokratikus jogállamok egyik jellemzője. Valahogy úgy lehet az áldatlan helyzetet értelmezni, mint amikor a kisgyerek egy nagy halom játékautó tetején őrjöngve bömböl, hogy márpedig neki egyáltalán nincs autója.
A gyermek viselkedése teljesen “normális”, hiszen születésétől fogva arra nevelték, hogy ő ennek a világnak egy olyan fontos teremtménye, aki különleges egyéniségével befolyásolni tudja környezetét. Azt talán említeni sem kell, hogy később, a fejlődés során, intelmek, fenyítések és fékek nélkül ez a viselkedés milyen komoly veszélyeket jelent.
Nem nehéz felismerni a helyzetet: fékek nélkül nincs az a társadalom, amelyik képes lenne a demokrácia élén egyensúlyozni. Most már csak egy kérdést érdemes átgondolni: vajon kinek az érdekeit szolgálja a pőre, bömbölő abszolút kisebbségben lévő tömeg utcai zavargása?
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
