Bencsik Sándor (Samu), a P. Mobil és a P. Box gitárosa, zeneszerző 1952. szeptember 15-én született Budapesten.

A 70-es évek elején a Sygma nevű sashalmi zenekarban kezdett, majd egy ideig a Beatrice tagja lett. Innen a Gesarolba került, ez a zenekar vette fel 1973. május 1-jén a P. Mobil nevet. Cserháti István billentyűssel kilépett és megalapították a P. Box zenekart. Bencsik Sándor 1987 nyarán először Svédországba ment, majd egy ausztriai lágerben halt meg azóta is tisztázatlan körülmények között. Debrecenben utcát neveztek el róla.

A tragikus sorsú angyalarcú gitárost, egyszerűen csak Samunak hívták. Ő így szerette. Martonvásáron alakította első csapatát, majd 1972-ben már a Beatricében, egy évvel később pedig a Gesarolban zenélt. Felvételi „munkája” a Taste féle Samu Old Story című dal volt, ami Schuster Lóriéknak nagyon tetszett. Samu változatos szólókat tudott lenyomni. Később a „Rovarölő” zenekarban folytatta pályafutását, de az akkori rendszer neve miatt betiltotta az együttes működését. A P. mobilban zenélt tovább.

Samu mind zenei felkészültségben, mind külső megjelenésében tökéletességre törekedett. Legendásan jólöltözött: hibátlan szabású, kiváló minőségű elegáns zakókat viselt, hasonlóan jó minőségű, vasalt ingekkel. Tükörfényes cipőt vagy csizmát, és elmaradhatatlan kiegészítőként csuklóláncot is hordott. Ezzel a megjelenéssel nem illett kortárs zenészek rocker stílusába, azonban ízig-vérig rocker volt.

Samu csendes, szerény ember volt, agresszivitás csak gitárjátékában volt felfedezhető.

A régi P. mobil klasszikusok, mint a Kétforintos dal, az Örökmozgó, az Utolsó cigaretta, a Miskolc, a Menj tovább stb. mind a népszerű gitáros nevéhez köthető. Ám a kommunista rendszernek nem kellettek a szókimondó nóták, hiába tomboltak ezrek a P. mobil koncertjein.

Aczél György kultúr-führer parancsára Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat teljhatalmú ura nem engedélyezte nagylemezük megjelenését, csak néhány kislemezük látott napvilágot. A kor jellemzője volt, hogy ugyanakkor puccos popzenészek folyamatosan jutottak lemezkiadáshoz, gazdagodtak. Samu és társai közben sokat nélkülöztek.

Klasszikus szerzeményeinek hatása a magyar rock kultúrára óriási volt. Zeneszerzőként is hatalmas örökséget hagyott hátra: azon felül, hogy ő írta az összes klasszikus P. mobil nótát, munkáiból él ma is sok csapat és számtalan amatőr a mai napig az ő dalait játssza. A nagylemez nélküli kilátástalan helyzet megbontotta a P. mobil egységét, először Vikidál Gyula intett búcsút a csapatnak, majd 1980-ban Cserháti István és Samu – némi lemezgyári háttér segítséggel – megalakította a Pandora’s Boxot.

Hozzájuk csatlakozott Sáfár József basszus, Szabó István dobos és Varga Miklós énekes. A lemezgyár ígéretéhez híven azonnal kiadta első albumukat. Varga Miklós távozását követően Vikidál Gyula lépett a mikrofon mögé.

1982 októberére, Radics Béla temetésére megírták a Zöld a bíbor és a fekete című emlékdalt, majd ezt követően, még két albumuk megjelent.

A Mobilos időkhöz képest a P. Boxban, utána pedig a Bill és a Boksz Companyban úgy tűnt, kissé megfáradt. Nótái nem voltak elég életerősek. Ám Erdős Péter úgy döntött, hogy vége a hard-rocknak és a P. Boxot szétzavarták.

>Samu ezután Metál Company néven próbálkozott, majd a Bill és a Boksz Companyban találhattuk, ám ez a vállalkozása nem járt sikerrel. Ebben az időben teljes kudarcot élt át, mind anyagilag, mind erkölcsileg, de legfőbbképpen magánéletében.

Szülei segítségével vásárolt egy felújításra szoruló házat, ám a ház még nagyobb anyagi terhet szakított nyakába. Egykori bokszbajnok, milliomos apósa sem volt hajlandó segíteni, csak egy feltétellel, ha Samu kiszáll a zeneiparból. Hősünk évekig kitartott, nem akart vállalkozó lenni, ő csak zenélni akart.

A gondok miatt idegösszeroppanást kapott. Bencsik Sándor közvetve a kommunizmus áldozata volt: úgy lettek sztár, hogy csapatának nem jelenhetett meg lemeze. Joggal feltételezheti akárki, hogy zenekarával valami nagyszerű dolgot tudott. Elnyomói munkálkodásának ellenére nagyon tehetséges és népszerű volt.

Volt olyan zenész ebben a korban, aki tovább harcolt, volt, aki feladta és a jobb élet reményében nyugatra szökött. Samu ez utóbbiak közé tartozott: anyósával, feleségével és kislányával először Svédországba emigrált, majd Ausztriában egy menekülttáborban várta sorsának rendezését.

Sötét gondolatok költöztek fejébe: rájött, hogy nyugaton ő csak egy egyszerű kelet-európai gitáros, akiről senki nem akar tudomást venni. Emellett lelkiismerete sem hagyta nyugodni, úgy érezte, elárulta hazáját.

A menekülttáborban sokan rejtélyes körülmények között tűntek el szerencsét próbáló honfitársaink. Ez történt legendás zenészünkkel, Samuval is. 1987 szeptember 23-án máig tisztázatlan körülmények között halt meg Bécsben, a lágerben.

A rock fenegyerekének emléke örökké él!

magyarno.com

Megosztás

Hozzászólás