Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik. Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztő és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás.
Wass Albert
Az egyik legnagyobb írónk és költőnk származása az Árpád-korig vezethető vissza és egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak. Származásához, szülőföldjéhez élete végéig méltón hű maradt. Szívet facsaró írásai minden igaz hitű magyarhoz szólnak. Kilátástalan, reménytelen nemzeti ügy számára nem létezik. Aki érzelmekkel telt műveit olvassa, a valós, hiteles felismerések mellett erősíti nemzeti öntudatát és közben észrevétlenül magába szívja Erdély, Székelyföld kultúráját, hagyományait.
Soha nem lehetett magyar állampolgár (még a posztumusz állampolgárság sem “illette meg”). A magyar politikai elit kitaszítottjaként műveivel harcolt az igazságért, a nemzet fennmaradásáért, előbbre jutásáért.
Wass Albert: A völgyek vándora
Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,
gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.
Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: „messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!”
Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint…
De útja völgy, jaj völgy maradt megint.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
