
„Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik.
Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztő és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás.”
Wass Albert
Az egyik legnagyobb írónk és költőnk származása az Árpád-korig vezethető vissza és egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak.
Származásához, szülőföldjéhez élete végéig méltón hű maradt.
Szívet facsaró írásai minden igaz hitű magyarhoz szólnak. Kilátástalan, reménytelen nemzeti ügy számára nem létezik.
Aki érzelmekkel telt műveit olvassa, a valós, hiteles felismerések mellett erősíti nemzeti öntudatát és közben észrevétlenül magába szívja a magyarság bölcsőjének, Erdélynek, Székelyföldnek kultúráját, hagyományait.
Soha nem lehetett magyar állampolgár (még a posztumusz állampolgárság sem „illette meg”). A magyar politikai elit kitaszítottjaként műveivel harcolt az igazságért, a nemzet fennmaradásáért, előbbre jutásáért.
Wass Albert: Üzenet haza
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.
Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.
Bajorerdő, 1948.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
Néhány valódi „fejedelmünk” , hazai írók, költők (nem teljes a lista)
Ady Endre – költő
Arany János – költő
Áprily Lajos – költő, műfordító
Babits Mihály – költő, író
Balassi Bálint – költő
Balázs Béla – író, filmesztéta
Benedek Elek – író
Berzsenyi Dániel – költő
Bessenyei György – író, költő
Bródy Sándor – író
Csokonai Vitéz Mihály – költő
Csoóri Sándor – író, költő
Csukás István – író, költő
Esterházy Péter – író
Faludy György – költő
Fehér Klára – író, újságíró
Fekete István – író
Gárdonyi Géza – író
Galgóczi Erzsébet – író
Gyurkovics Tibor – író
Jókai Mór – író
József Attila – költő
Kaffka Margit – író, költő
Karinthy Frigyes – író – költő
Kassák Lajos – költő
Katona József – drámaíró
Kányádi Sándor – romániai magyar költő
Kazinczy Ferenc – költő
Kertész Imre – író, műfordító
Kodolányi János – író
Kölcsey Ferenc – költő
Konrád György – író
Lázár Ervin – író – meseíró
Madách Imre – drámaíró, költő
Márai Sándor – író
Mikszáth Kálmán – író
Moldova György – író
Molnár Ferenc – író
Móra Ferenc – író
Müller Péter – író
Nádas Péter – író
Nemes Nagy Ágnes – költő
Nemeskürty István – történész – író
Németh László – író, műfordító
Örkény István – író
Petőfi Sándor – költő
Pilinszky János – költő
Popper Péter – író, pszichológus
Radnóti Miklós – költő
Rejtő Jenő – író
Romhányi József – költő
Sánta Ferenc – író
Sütő András – író
Szepes Mária – író
Szerb Antal – író
Tompa Mihály – költő
Tömörkény István – író
Vajda Péter – író, költő
Varró Dániel – költő
Veres Péter – író, politikus
Vörösmarty Mihály – költő
Weöres Sándor – költő
Zalka Máté – író
Zelk Zoltán – író