Az autonómiáért háborúzó Kelet-Ukrajnában zord a karácsony. Az 50.000 lakosú Pervomaiszk városa a donbasszi-katlanban helyezkedik el, ahol nagyon várnak egy brit civilek által küldött, több tonnás élelmiszersegély szállítmányt, mely enyhíti a humanitárius válságot.
Közben robbanás történt, mely olyan erős volt, hogy majdnem kiütötte interjúm személyének, Antonina Suminának lábát, és összetörte a szemközti oldalon lévő lakás ablakait.
Öt hónapja élnek állandó Grad rakéta tűz alatt az itteniek. Megszokták, hogy néha az udvarukra esik be a gyilkos küldemény.
Ez csak egy hatalmas robbanás, az ablakok megrepedtek, és ilyenkor eldobjuk magunkat a padlón. Tudjuk, mit kell tenni, mondja az 53 éves asszony.
A december 8-i támadás széttépte a szomszédos társasházat, hat embert ölt meg, és kilőtték a távhő fűtőállomását, a környékben nincs fűtés.
Ha az emberek ennek a lázadónak tartott város lakói, akkor szerencséjük van, mert lehet, hogy ez az egyik utolsó.
Reménykedtek, hogy fegyverszünetet hatályba lép, és csak a következő napig bírták ki a szemben álló felek. Reménykedtek, hogy egy viszonylag békés újévi és karácsonyi ünnep lesz (amelyet itt az ortodox naptár szerint január 7-én ünnepelnek).
Néhány elhitték, hogy ez a háború vége, és normális karácsonyuk lesz.
A lázadó doni kozák csoport, amely ellenőrzi a várost, kihasználta a csendet, hogy kinyissa menzákat és elkezdte osztani az orosz-adományokat – elsősorban ruhákat, a helyi moziban. Ők már akkor is pontot tettek a háború végére, hogy felállították a hagyományos önkormányzati karácsonyfát a város főterén.
De a normális élethez még hosszú az út.
A bombák, rakéták elől menedéket lelt embereket a kifakult sztárok, Igor Gudkov és Alyona Petrova hívja haza egy sárguló plakátról, mely utasította a szovjet polgárokat, hogyan is viselkedjenek egy nukleáris támadás esetén.
Ez a régi plakát emlékeztet egy letűnt országra, ahol „a haza védelme szent kötelesség”.
Mintegy 40 ember, akiknek otthonát gránát pusztította el egy földalatti óvóhelyen, beton teremben élnek.
„Nos, azt mondják, nem lesz fenyőfa és Boldog Új Év, amit láthatnak a gyerek. Az egyik kozák harcos azt ígérte, hogy jön a Télapó, mondta a tizenöt éves Igor.
A bomba elöli menedék erős – a szovjetek építették, hogy ellenálljon a nukleáris támadásnak, és amikor a felette lévő gyártelepet szétlőtték közvetlenül a fejük felett, abban sem sérült meg senki.
Itt nincs magánélet, az egész objektum egyetlen nagy tér, nincs folyóvíz, és a vécék nem működnek, így a higiénia kérdése fel sem vetődik. Hideg van és potenciálisan veszélyt jelentene kimenni a külvilágba. Fűtésre és főzésre egy helyen van lehetőség, egy rögtönzött fatüzelésű kályhán, melyet a kozák harcosok hoztak.
Minden rendben, mondta a tizenhat éves Alyona. Az első néhány hét tényleg nagyon kemény volt. Ezek az emberek szenvedtek a zsúfolt helyen, otthonuk nélkül. De megszoktuk és lettek barátnőim, együtt vagyunk most is. A tinédzserek feltűnően vidámak, de a valóság az, hogy ez a város, és még több tucat van az orosz barát erők ellenőrzése alatt, egész Ukrajnával szemben, megélve egy humanitárius válságot.
Mintegy 5000 ember vesztette életét, és egymillió ember vesztette el lakhelyét, az áprilisban kitört háború következtében Kelet-Ukrajnában.. Pervomaiszk város lakossága 80.000 fő volt, mára már csak 20.000-en élnek itt.
Sokan a leginkább veszélyeztetett társadalmi rétegek, a túl idősek, a fogyatékossággal élők nem tudják elhagyni a háborús övezetet.
Nem sokkal lesz jobb dolga annak, akinek sikerült megszökni. Natasha Sumina 33 éves lánya Antonia, elmenekült Oroszországba vele két éves fia is, amikor nyáron kitört a háború Pervomaiszkban is, de azt tapasztalta, hogy ugyanolyan rossz, mint otthon.
Mi végül Szaratov régióból jöttünk vissza, mert ugyanúgy, mint itt: nincs pénz, nincs munkahely. Ha én nincstelen leszek, attól még van otthonom, mondta.
És a gazdasági helyzet egyre rosszabb.
Kijev július óta a közszférában dolgozóknak nem küldi a fizetéseket, a nyugdíjak sem jönnek. A munkavállalók és a magánvállalkozások egy kicsivel jobban jártak.
Az orosz-fedezetű szeparatisták, akik fegyvert ragadtak áprilisában az ukrán kormány ellen és kikiáltották a köztársaságot még ma sem tudták a független állam működését beindítani. Ennek az oka az értelmetlen háború.
Hogy a gazdasági zavarokat tetézzék, december 1-jén Petro Poroshenko, ukrán elnök aláírt egy rendeletet írt alá, mellyel felfüggesztették az összes állami szolgáltatást és banki műveleteket a lázadónak tartott területeken.
Ennek eredményeként az intézményeket, az iskolákat és a kórházakat, a börtönöket és a szennyvíztisztító telepeket megfosztották a finanszírozástól. Lakosoknak messzire kell utazni a bankszámlák és hitelkártyák használatához.
Senkinek nincs pénze. Ha nagy ritkán van étel a boltokban, nem engedhetjük meg magunknak, hogy megvegyük, mondta Irina Shtiben óvónő sorbaállás közben, hogy megkapja az orosz-adomány ruhákat a város moziban.
Ez a legrosszabb az időseknek, a nagyapáknak és nagymamáknak, akik nem tudják elhagyni a házat, hogy eljusson a menzákra, vagy nincs családjuk, hogy segítsenek. Ők azok, akik éhen halnak, mondta.
Mivel december megviseli az embereket, nagy a sorbaállás az élelmiszerért, meleg ruháért Donyeck és a Luhanszk régióban.
De az állami támogatás nagyon megritkult és ami jön, az is siralmasan elégtelen.
A kozákok ruhákat osztanak Pervomaiszkban, melyek Oroszországból származnak. A legújabb orosz támogatási szállítmány hétvégén érkezik.
Roland Oliphant, Donyeck
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
