Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > XII. Pius pápa apostoli körlevele a szent liturgiáról (részlet)

XII. Pius pápa apostoli körlevele a szent liturgiáról (részlet)

A nem szoros értelemben vett liturgikus ájtatosságok ajánlása.

.Hogy megóvjuk az Egyházat mindennemű tévedéstől és túlzástól, aminőkről az előbbiekben szó volt, és hogy a hívek minél biztosabb elvek alapján és minél több lelki haszonnal gyakorolhassák a liturgikus apostolságot, úgy véljük, Tisztelendő Testvérek, hogy helyénvaló egyet-mást a mondottakhoz hozzátenni, mintegy gyakorlati tanulság levonásaként.
Midőn az igazi és helyes vallásosságról szólottunk, hangsúlyoztuk, hegy a szent Liturgia és az egyéb ájtatosságok között (ha azok egyébként helyesek és helyes célt szolgálnak), semmiféle ellentét nem lehetséges, sőt vannak olyan ájtatossági gyakorlatok, amelyeket az Egyház nagyon is ajánl a papoknak és a szerzetesi közösségeknek. 170. Mármost azt szeretnők, ha az ilyen ájtatosságokat nemcsak ők; hanem a hívek is gyakorolnák.
Hogy csak a főbbeket említsük, ilyen gyakorlat az elmélkedés, a gondos lelkiismeretvizsgálat, a lelkigyakorlatok végzése, a szentséglátogatások, vagy a szűzmáriás ájtatosságok, amelyek között legelső helyet foglalja el a szentolvasó.
Ez a sokféle vallási megnyilatkozás minden bizonyossággal a Szentlélek indításából és munkálkodásából fakadt ; hiszen mindegyiknek az a célja, hogy ha más és más módon is, de a lelkünket az Istenhez fordítsa és vezérelje, a bűnökért engesztelést nyújtson és az erények gyakorlására serkentsen: Komoly vallásosságra ösztökélnek ezek az ájtatosságok, mert hozzászoktatnak az örök igazságokról való elmélkedésre, és képessé tesznek arra, hogy szemlélni tudjuk az Úr Jézus emberi és isteni természetének titkait.
Ugyanakkor pedig, amikor a hívekben a komolyabb lelki életet ápolják, ezzel egyben rávezetik őket arra is, hogy több haszonnal tudjanak részt venni a nyilvános istentiszteleten, és távol tartják azt a veszélyt, hogy a Liturgia, merő külsőséggé váljék.
Ajánljátok és ápoljátok, Tisztelendő Testvérek! lelkipásztori gondossággal az ilyen ájtatosságokat, amelyeknek igen üdvös hatásuk lesz a reátok bízottakra.
Különösen pedig ne engedjétek, hogy a templomokat a nyilvános istentiszteleti órákon kívül zárva tartsák, miként egyes helyeken máris megtörténik, és amit némelyek a «liturgikus megújulás» hamis jogcímével akarnak indokolni, vagy pedig azzal a meggondolatlan kijelentéssel, hogy csak a liturgikus szertartósoknak van hatásuk és értékük.
Ne engedjétek, hogy a szentségimádások és szentséglátogatások szokása kiveszőbe menjen; ne engedjétek, hogy az ájtatossági szentgyónásokat elhanyagolják; ne engedjétek lehanyatlani a boldogságos Szűz. Anya tiszteletét, különösen az ifjúság körében ne, hagy későbbi életükre is megőrizzék ezt a tiszteletet, mely szentek megállapítása szerint a kiválasztottság jele.
Ezeknek a dolgoknak elhanyagolása megöli az igazi vallásosságot, mert olyan mérgezett gyümölcs, amely egy egészséges fa beteg ágából sarjadt. Le kell tehát vágni az ilyen beteg ágat, hogy a fa életadó nedve ne táplálhasson mást, mint egészséges gyümölcsöt.
Mivel pedig a gyakori gyónás ellen egyesektől felhozott vádak teljesen idegenek Krisztus és az Egyház szellemétől, a lelkiéletre pedig igen károsak, azért újból az emlékezetetekbe idézzük mindazt, amit erről a kérdésről a Mistici Corporis enciklikában fájdalommal írtunk, és újból nyomatékosan kérünk titeket, hogy amit ott igen komoly szavakkal kifejtettünk, azt tárjátok fel híveiteknek, és főleg a papnövendékeknek és a fiatalabb papságnak, hogy elmélkedjenek fölötte, és készséges szívvel a hallottakat meg is valósítsák.
Különös módon törekedjetek arra, hogy a havi rekollekciót és a többnapos lelkigyakorlatokat nagy lelki haszonnal minél többen elvégezzék; nemcsak papok, de világi hívek is, főleg azok, akik az egyesületi életben, vagy az Actio Catholica életében tevékenyen részt vesznek. Miként már mondottuk, az ilyen lelkigyakorlatok nagyon hasznosak, sőt nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a mély vallásosságot beleoltsák a lelkekbe, és őket tökéletesebbekké tegyék, hogy ezáltal a szent Liturgiából is bőségesebb kegyelmeket nyerhessenek.
Ami ezeknek a lelkigyakorlatoknak módját illeti, mindenki legyen teljes tudatában annak, hogy nemcsak az égben, de a földi Egyházban is a sok lakóhely van, és hogy a lelki élet tudománya egy embernek sem monopóliuma. A Szentlélek csak egy, de «ahol akar, ott fú, és más-más kegyelmekkel, más és más úton vezeti az általa megvilágosított lelkeket az életszentség felé. A lelkeknek ez a szabadsága és a Szentléleknek ez a természetfeletti működése szent dolog, amit senkinek sem szabad megzavarni vagy elfojtani.
Közismert tény viszont, hogy a Szent Ignác módszerével tartott lelkigyakorlatok, csodálatos eredményeik miatt, elnyerték már Elődjeink teljes jóváhagyását és ajánlását is. Ugyanezen okból már mi magunk is jóváhagytuk és ajánlottuk, most pedig ezt az ajánlást készségesen megismételjük:
Feltétlenül szükséges természetesen, hogy az indítás, amely egy bizonyos ájtatossági gyakorlat felé vonz, a világosság Atyjától eredjen, akitől minden jó adomány és minden tökéletes ajándék származik.
Ez pedig abban a hatásban nyilvánul meg, amellyel az ilyen ájtatosság rávezeti a lelkeket az istentisztelet egyre mélyebb szeretetére és szélesebb körben való terjesztésére, fölkelti bennük a h8 vágyat a szentségek fölvételére, és minden szent dolog iránt tiszteletet gerjeszt.
Ha viszont az ilyen új ájtatossági gyakorlatok akadályt gördítenek az istentisztelet útjába, vagy annak elveivel és szabályaival ellentétben állnak, akkor nyilván nem jó szellem és nem az okosság vezérli és irányítja őket.
Vannak azután egyéb ájtatossági gyakorlatok, amelyek szorosan véve nem tartoznak ugyan a szent Liturgiához, de azért mégis igen kiválóak, olyannyira, hogy bizonyos fokban mégis ide kapcsolódnak, és maga az apostoli Szentszék is, valamint a püspökök is igen gyakran jóváhagyták és dicsérték azokat. Ilyenek például a májusi szűzmáriás ájtatosságok, vagy a júniusi Jézus Szíve ájtatosságok, kilencedek és tridiumok, vagy a szent keresztút, és ehhez hasonlók.
Ezek az ájtatosságok előkészítik a lelkeket a gyakori szentgyónásra, misehallgatásra és szentáldozásra, közelebb hozzák lelkünkhöz megváltásunk titkát, és a szentek példájának utánzására serkentenek, tehát gyümölcsözően hozzásegítenek ahhoz, hogy a liturgikus cselekményekben is jobban részt tudjunk venni.
Ennél fogva veszedelmes és teljesen helytelen dolgot cselekednék az, aki vakmerő módon mindezen ájtatossági gyakorlatokat meg akarná reformálni, és csak a szigorúan vett liturgikus szabályok szerint akarná azokat engedélyezni.
Szükséges viszont, hogy a Liturgia szelleme és előírásai oly módon érvényesüljenek bennük, hogy ne jöjjön szokásba semmiféle ízléstelenség, vagy olyasmi, ami ellenkeznék az Isten házának szentségével, avagy ami zavarná az istentiszteleti cselekményeket, és ellentétben állna a józan vallásossággal. Gondoskodjatok róla, Tisztelendő Testvérek, hogy a ti vezetésetek alatt ez az igazi és őszinte vallásos szellem uralkodjék, és egyre jobban felvirágozzék.
Azt pedig különösképpen el ne mulasszátok mindenki előtt hangsúlyozni, hogy az igazi keresztény élet lényege nem a különféle imák és ájtatossági gyakorlatok sokaságában áll, hanem abban, hogy amit végeznek, az tényleg a hívek lelki javára, és közvetve az egész Egyház javára történjék.
Az örök Atya ugyanis «kiválasztott minket Krisztus által a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben» Szolgálja tehát minden imánk és ájtatosságunk azt a célt, hogy ezt a magasztos és mindenekfelett álló hivatást teljes erőnkből betölthessük.

Stoffán György

magyarno.com

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

One thought on “XII. Pius pápa apostoli körlevele a szent liturgiáról (részlet)

  1. Sokat elgondolkodtam, hogy a Bibliában Jézus Melkisédek főpap.
    “Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala.”

    “A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való fõpap lett Melkisédek rendje szerint.”

    “Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsõítette meg magát azzal, hogy fõpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged.” (csak nő tud szülni)

    “Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.”

    “Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.”

    Most az a kerdés juttot eszem hogy miért nem a Melkhisedek rendjéből választják a pápákat, de főleg miért nincs Melkhisedek papi rend?

Minden vélemény számít!

Top