Athanasius Kircher jezsuita professzor, a 17. század híres polihisztora elsőként próbálta megfejteni a rejtélyes kéziratot

Voynich-kézirat- Mintha nem emberi nyelven írták volna

A leghíresebb kriptológusoknak, és a csúcstechnikával felszerelt katonai rejtjelfejtő intézményeknek mindeddig rendre beletört a bicskája egy furcsa ábrákkal illusztrált, egyedi nyelven írt középkori kódex megfejtésébe. A Voynich-kézirat immár közel hat évszázada őrzi megfejthetetlennek tűnő titkait.

A világhírű Yale Egyetem (New Haven, Connecticut) Ritka Könyvek és Kéziratok Gyűjteménye (Rare Book and Manuscript Library) MS 408 katalógusszám alatt őrzi minden idők legrejtélyesebb kéziratát.

A Voynich-kézirat története legalább olyan izgalmas, mint megfejtetlensége
A Voynich-kézirat története legalább olyan izgalmas, mint megfejtetlensége

Nemcsak maga a kézirat, hanem a titokzatos dokumentum története is tele van feltáratlan fehér foltokkal. Annyi bizonyos, hogy első ismert tulajdonosa a 17. század híres prágai alkimistája, Georg Baresch volt.

Az érthetetlen nyelven írt, és számos különleges növényi,  illetve egyéb szimbolikus ábrával illusztrált mű igencsak felcsigázta a derék alkimista kíváncsiságát.

Mivel sehogy sem boldogult a furcsa irománnyal, a kor egyik ismert tudósához, az etióp nyelvet kitűnően ismerő, és éppen az egyiptomi hieroglifák megfejtésével foglalatoskodó Athanasius Kircher-hez fordult segítségért.

Athanasius Kircher jezsuita professzor, a 17. század híres polihisztora elsőként próbálta megfejteni a rejtélyes kéziratot
Athanasius Kircher jezsuita professzor, a 17. század híres polihisztora elsőként próbálta megfejteni a rejtélyes kéziratot

Baresch 1639-ben néhány lemásolt oldalt el is küldött a vatikáni Collegium Romanum jezsuita professzorának, de Kircher sem tudott mit kezdeni a Baresch-től kapott másolat megfejtésével.  Baresch halála után Jan Marek Marci, a prágai Károly Egyetem rektora szerezte meg a kéziratot. Tőle tudjuk, hogy az iratcsomó korábban állítólag – az okkult tudományokhoz különösen vonzódó – II. Rudolf császár gyűjteményét gyarapította. Marci szerint a hóbortjairól hírhedt, és elmebaja miatt 1608-ban lemondásra kényszerített Rudolf a különleges irományt Roger Bacon munkájának vélte, és kisebb vagyont, 600 dukátot fizetett érte. A kéziratnak ezután majd’ két évszázadra nyoma veszik.

A Voynich-kézirat egykori tulajdonosai közt vélik az okkult tudományok iránt különös vonzalmat mutató II. Rudolf császárt is (Hans von Aachen festménye)
A Voynich-kézirat egykori tulajdonosai közt vélik az okkult tudományok iránt különös vonzalmat mutató II. Rudolf császárt is
(Hans von Aachen festménye)

1870-ben az egységesült Olaszország uralkodója II. Viktor Emánuel úgy dönt, hogy – páratlan kulturális értéke miatt- köztulajdonba veszik a Collegium Romanum könyvtárát.

A királyi rendelet értelmében egyedül csak a személyi tulajdonban lévő könyvek és kéziratok kerülhetik el a kisajátítást. Ezért még a kisajátítási rendelet hatálybalépése előtt Petrus Beckx, a jezsuita rend generálisa néhány könyvet és dokumentumot – köztük a rejtélyes kéziratot, „kimenekít” a könyvtárból.

1912-ben a római jezsuiták könyvgyűjteményük egy részét kiárusítják. Ekkor lép színre a lengyel-litván származású amerikai könyvkereskedő, Wilifred Michael Voynich, aki néhány ritkasággal együtt, a később róla elnevezett kéziratot is megvásárolja. A hozzáértő szakember azonnal rájön, hogy egy egészen egyedülálló dokumentum birtokába jutott, amelyet saját magángyűjteményében helyezett el.

A Voynich-kéziratot az antikvárius halála után özvegye, Ethel Lilian Voynich örökölte meg, 1931-ben. Az özvegy 1960-ban barátnőjére, Ann Nill-re hagyta a kéziratot, amely végül 1969-ben ajándékozás útján került a Yale Egyetem könyvtárába.

Wilifred Michael Woynich 1912-ben vásárolta meg a kéziratot, amelynek azonnal felismerte egyedülálló jellentőségét
Wilifred Michael Woynich 1912-ben vásárolta meg a kéziratot, amelynek azonnal felismerte egyedülálló jelentőségét

A Voynich-kézirat keletkezési idejét egészen a legutóbbi időkig a 16. század második felére tették a kutatók.

2012-ben Greg Hodgins vezetésével, az Arizonai Egyetem sugárlaboratóriumában elvégezték a Voynich-kézirat nagy precizitású radiokarbonos kormeghatározását. A legfrissebb, természettudományos módszerrel elvégzett kormeghatározás szerint a kézirat 1405 és 1440 között keletkezhetett.

A rendkívül furcsa, egyedi és ismeretlen nyelven írt kódex a 15. század első évtizedeiben keletkezhetett
A rendkívül furcsa, egyedi és ismeretlen nyelven írt kódex a 15. század első évtizedeiben keletkezhetett

A híres dokumentum 234 darab,23 cm magas és 15 cm széles, finom borjúbőrből készített velumlapból áll.

A számozás szerint 42 lap hiányzik az eredeti műből. A borítólap üres, és a meglévő négy utolsó oldal kivételével valamennyi lapot kézzel festett ábrák díszítenek.

A Voynich-kézirat számos asztronómiai jellegű ábrát tartalmaz
A Voynich-kézirat számos asztronómiai jellegű ábrát tartalmaz

Az elmúlt néhány évtizedben számos aspektusból vizsgálták a különös kódexet. A Voynich-kézirat mintegy 180 000 betűknek illetve írásnak látszó jelből áll.

Abban mindenki egyetért, hogy a kódexet azonos kéz, balról jobbra írta. A kéziratban 30 különböző jelet (betűt?) lehet megkülönböztetni.

A jelek egyetlen ismert emberi nyelv abc-jéhez sem hasonlítanak, és nincs olyan, az emberi történelem során kifejlesztett titkosírási rendszer, amellyel akár csak összehasonlítható lenne a Voynich-kézirat rendszere.

Az eddig elvégzett kutatások egyik komoly eredménye az a felfedezés, amely szerint a mintegy 35 000 kombinált jel (szó?) hangtani és helyesírási szabályokat követ. Statisztikai elemzéssel azt is sikerült bebizonyítani, hogy a szöveg szerkezetileg igen hasonló a természetes nyelvek szerkezetéhez.

Itt azonban nagyjából meg is áll a tudomány, mivel még senkinek sem sikerült a jelrendszer tartalmát megfejtenie.

Már az 1960-as 70-es években olyan nagyágyúk dolgoztak a kézirat megfejtésén, mint a brit matematikusokból és kódfejtőkből álló világhírű „Bletchley Park” csoport. Ez volt az a társaság, amely a II. világháború idején az angol titkosszolgálat megbízásából sikeresen feltörte a szupertitkos és rendkívül fejlett német Enigma rejtjelező készülék rendszerét, melyet a kor kódfejtői – és nem csak a németek – feltörhetetlennek tartottak.

Enigma ide, Enigma oda, de a Voynich-kódex még a Bletchley csoport sokat tapasztalt veteránjain is kifogott…

A gyakori botanikai jellegű ábrák többsége nem hasonlít az ismert növényekre

A gyakori botanikai jellegű ábrák többsége nem hasonlít az ismert növényekre

Az  életüket a Voynich-kézirat megfejtésére feltett fanatikus kutatók a számítógépes technika elmúlt években tapasztalt szédületes fejlődésére tekintettel végre elérkezettnek látták az időt arra, hogy a high-tech bevetésével  rántsák le a leplet a neves szakembereket sorozatosan megszégyenítő középkori titkosírásról.

A szuper számítógépekkel közismerten gazdagon felszerelt Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) kódfejtőkből, matematikusokból és szoftveres szakemberekből álló csoportot hozott létre, a Voynich-kézirat megfejtésére. A szöveget a külön az erre a célra kidolgozott számítógépes programokon többször is keresztülfuttatták, egyaránt alkalmazva a grafikus jelek írásjelekké, majd ismét grafikus jelekké visszaalakításának módszerét, minden eredmény nélkül. Ezután a jeleket átültették többféle számrendszerbe (a 2-estől egészen a 64-es számrendszerig) és így futtatták  végig a kódfeltörő programokon.

Talán mondanunk sem kell, hogy a Voynich-kézirat ez alkalommal is túljárt korunk legfejlettebb számítógépeinek illetve szoftvereinek az „eszén”.

Az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalhoz hasonló kudarc érte egyébként a Királyi Haditengerészet titkosszolgálatának kódfejtő csoportját is…

Betűk vagy jelek? Még ez a kérdés sem világos
Betűk vagy jelek? Még ez a kérdés sem világos

A Voynich-kéziratnak nem csak az egyetlen ismert nyelvhez sem hasonló rendszere, hanem gazdag képi világa is különlegességnek számít.

Tárgyát tekintve több csoportra bonthatjuk a képi illusztrációkat. Leggyakoribbak a növényeket ábrázoló botanikai jellegű rajzok.

Ami viszont rendkívül furcsa, hogy a precízen megrajzolt növények jelentős része egyáltalán nem hasonlít az ismert növényekhez.

Igen gyakori az emberi test, elsősorban a női alakok ábrázolása is. A figurák leggyakrabban az emberi szervekre, például az érrendszerre hasonló szimbolikus ábrázolások részei. Számos asztronómiai vagy asztrológiai jellegű ábrát is azonosíthatunk a kéziratban. Ezekben egyes kutatók a Napra és a bolygópályákra ismernek rá.

Furcsa, hogy  olyan ábrárákra is rábukkanhatunk, amelyek leginkább az extragalaxisokra emlékeztetnek.

A 15. század első felében mitsem tudtak a bolygók napkörüli keringéséről, és még kevésbé az extragalaxisokról…

A rajzok között ismeretlen világokat bemutató ábrákat, illetve térképet is találhatunk.

A Voynich-kézirat képi világa legalább olyan rejtélyes, mint megfejtetlen szövege.

Nagyon sok a beazonosíthatatlan, szimbólumszerű ábra is
Nagyon sok a beazonosíthatatlan, szimbólumszerű ábra is

Többen felvetették, hogy a kézirat azért megfejthetetlen, mivel nincs is semmi értelme.

E tetszetős „zagyvaság”- elméletnek azonban ellentmond a rendszerből bizonyíthatóan kimutatott többes logikai koherencia.

A Voynich kézirat így mindmáig a történelmi múlt egyik legnagyobb feltáratlan rejtélyének tekinthető.

Egyelőre kérdéses, hogy sikerül-e valaha is megfejteni a Voynich-kézirat rejtélyeit
Egyelőre kérdéses, hogy sikerül-e valaha is megfejteni a Voynich-kézirat rejtélyeit

Ha a Kedves Olvasó szeretné megszégyeníteni az amerikai és brit titkosszolgálat felsült szakértőit, nincs más dolga, mint az alábbi linkre kattintva maga elé varázsolni a teljes Voynich-kéziratot, felgyűrni az ingujját, és nekifeküdni a rejtvényfejtésnek!

Forrás:Explorerworld

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás