Az őszi napfény bágyadt sugarai másként világítják meg az utolsó napjaikat élő kerti virágokat. A jó kertész ilyenkor már a tavaszi kertet tervezgeti, gondolatban rendezget, és az egynyári virágok magocskáit gyűjtögeti.
Az évelők között, egynyári virágokkal a kopár sarkok, zugok megtelnek színekkel, élettel. Kevés fáradozással összegyűjthetők azok a magok, amelyek nem csak virágágyak szélére, hanem kaspóban, cserépben és kőedényben is tömegben nyílnak és pompás látványt nyújtanak a következő szezon idején.
Az egynyári virágok sajátságos módon „szeretnének” évelő rokonaikhoz hasonlítani. Magjukat elszórva, gyakran a következő évben is újra kihajtanak, így ugyanazon a helyen, tavasszal újra találkozunk velük kertünkben. A gyönyörű színekben pompázó kis virágok azonban biztonságosabban kelnek életre, ha magjukat begyűjtjük, és kikeletkor a megfelelő helyre vetjük.
A százszorszép, pistike, bársonyvirág (büdöske), paprikavirág, lobélia, bojtocska, petúnia, vagy akár a kis porcsinrózsa (puskapor) magjainak begyűjtéséhez nem kell sok szakértelem. Az elszáradt virágokat elég gyengéden megrázni, és az érett magok tömegével hullnak tenyerünkbe. Ezután már csak annyi a feladatunk, hogy a kis növényi részeket jól szellőző tasakokba zárjuk, és száraz, hűvös helyen tároljuk, amíg a zord tél után újra fel nem melegszik a jó anyaföld. Akkor aztán helyükre kerülhetnek kis kedvenceink és ismét a kert díszévé válhatnak.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
