Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Több volt, mint éjszakai látogató

Több volt, mint éjszakai látogató

 

 

 

 

 

 

 


Szegény ház ablakán egy éjjel kopogtatnak. Az idő haragos volt, szélben adta ki minden dühét. Mintha mérgét a por kavarásban, száraz levelek összehordásban és a megfáradt vándorok útjának megnehezítéseben töltené ki.

József, a gazda, kissé félve, családját az ajtó mögé tessékelve ballagott ki a kapuhoz, tenyerével takarva a gyertyát. Egy ősz öreg ember várt rá kint, köpenyét a szél játékával dacolva összehúzta. A gazda megismerte, ő üzent érte két napja. Sietve, izgatottan tessékelte be a vendéget, ne késlekedjenek már türelmetlenül várták. Az öreg nem szólt. Követte a gazdát a szobába ahol a család látva, hogy nincs mitől tartani, az asztal köré telepedett. A gyertya táncoló fényénél egyre csak fürkészték az idegent. Kíváncsi szemek fel-alá jártak szikár alakján, összefont ősz haján, arcán. Az asszony karján gyermek, a kicsiny fel fel sírt álmából.

A gazda hellyel kínálta az öreget, majd elkezdte sorolni neki milyen nagy bajban a család. Legkisebb gyermekük nagyon beteges és sovány, alig járja az élet. Hasa kínozza, nem áll meg az étel benne. Kétségbe esetten próbálnak érte tenni , de eddig semmivel nem jártak sikerrel. A városi
doktor is volt kint a háznál, de tudása hasztalan. A gyermek folyton sír és nem lehet elcsitítani, akkor csendesedik el, ha a fáradtságtól elnyomja az álom.

Az asszony le se vette az öregről a szemét, míg az ura elsorolta szenvedésük, nyomorultságuk okát. Látszott rajta hogy a kétségbeesés már jó ideje mardossa a lelkét, beszédes szeme egyre csak könnyben úszott. Titokban kéri a segítséget a vendégtől. Már minden remény odaveszett, de tudja, az ősz hajú öregember segíthet. Az éj leple alatt fogadták, mert félnek az emberek nyelvétől. Félnek hogy megszólják őket mert táltoshoz fordultak segítségért.

Az öreg az éppen felsírt gyermeket elkérte anyjától, gyengéden maga elé tartotta két karjában. A gyermek észrevette az idegent, a sírást abbahagyva, csodálkozó gyermeki tekintetét az öregre vetette. Egyre csak bámulta és mélyen a szemébe nézett. Elcsendesedett, megnyugodott.

Az öreg pedig az asszonynak ennyit mondott:

– Nem lesz dolguk a gyermek bajával többé. Megcselekedték azt amit akartak az ősök. – A gyermeknek csak addig volt baja és addig gyötörték a kínok, amíg nem küldtek el tátosért. Mert ez volt az ok. Nekik találkozni kellet. A gyermek nem átlagos. Mikor betölti a hetedik esztendőt eljövök érte, kitanítom. – Ezzel vissza adta az anyának a gyermeket és az ajtó felé indult.

Nem nézett vissza, szótlanul kilépett, magára terítette köpenyét, jól összehúzta és elindult a sötétben a kapu irányába. A család még fel sem eszmélt. Alig hitték el, amit mondott az öreg. A gyermek is megnyugodott, nem is említették a történteket. A gyermek pedig szépen cseperedett és olyan egészséges volt mint a makk. Nem fogott rajta semmilyen nyavalya.

Így volt, nem mese volt.

Címlap fotó : Hegedűs Tünde alkotása

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top