Tényleg vedd a magyart!

2013. február 6., 15:46

 

 

 

 

 

 

Oly divatos azzal büszkélkedni, hogy „én mindig megnézem a címkét”, hogy „én mindig a magyart választom”, meg „inkább járok piacra”, hogy már-már el is hisszük, hogy mi magunk, mindent megtettünk. Hogy minden rendben van.

De tényleg: mi, mindent megtettünk?

Egy piacos barátom meséli (aki egyébként járatos a pesti polgári körös társaságokban), hogy bizony nem nagyon lát változást az elmúlt évekhez képest. „Ugyanazok az arcok, ugyanazok az igények.” Illetve: inkább fogyatkoznak. Mert kihalnak. „Fiatalok, újak? Alig akad.”

magyar-termek

Vásárlás közben látom, hogy a kocsik megtelve gurulnak kínai hagymával, dél-amerikai borokkal, szlovák sajtokkal. Roskadásig. „Persze” – válaszolják többen, mert „olcsóbb”. „És hát ugye válság van.” Bár igaz az is, hogy csak néhány forint különbség van (ha van) és elég sok dolog aztán a szemetesben végzi majd. Mert sokszor „túlvásároljuk” magunkat. Észrevétlenül, bedőlve az olcsóbbnak, az „akciónak”.

Sajnálunk néhány forinttal többet kiadni a magyar termékért? Lusták vagyunk elmenni a piacra? Aztán dobjuk szemétbe a fölösleget, mert megromlott?

Sem a fogyasztási statisztikák, sem a személyes tapasztalataim nem bizonyítják, hogy tömegesen változnának vásárlói szokásaink és fordulnánk a magyar termékek felé. Sajnos. És most mindenki kellő önkritikával nézzen szembe a valósággal! Én például ünnepélyesen megígérem, hogy ebben az évben csak magyar tejterméket fogok venni. Amit lehet pedig, a helyi „házi tejestől” kérem majd, aki Csomádról jár hozzánk. Nincs kifogás, nincs magyarázkodás, nincs titokban sunyítás! Isten engem úgy segéljen!

Tudatosabb vásárlásra buzdítok mindenkit! Tudom, közhely. De valamiért mégsem megy. A közhelyek sokszor igazak, legyen mostantól ez is az.

A hazaszeretet egyik legszebb megnyilatkozásának tartom, ha valaki tényleg a magyart keresi, vásárolja és fogyasztja. Egy civil, egy polgár, ebben a cselekedetében méltón fejezheti ki elkötelezettségét a közösségért. Ne becsüljük le jelentőségét! A lokálpatriotizmus legegyszerűbb, egyben leghasznosabb példája ez. Lehet sok mindent tenni a nemzetért, ki-ki eszközei, ereje és akarata szerint; de magyar terméket választani, lehetősségként mindenkinek megadatik. Éljünk hát vele. És legyünk rá büszkék!

Vegyük hát a magyart!

De most már tényleg.

Nagy Ervin

magyarno.com

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top