Ősmagyarjaink is ismerték a szőlőtermesztés, borkészítés tudományát. A bolgár–török eredetű jövevényszavaink (szőlő, bor, szűr, seprő és csiger) elődeink egy csoportjának a Volga vidékén szerzett alapvető szőlészeti-borászati ismereteire utalnak. Fent említettek szerint a Kaukázusban termesztettek először szőlőt, ami természetesen turáni terület. A bor és a borászat témakörének számos változata jelenik meg […]
szűr
Gyerekmesék illusztrációi szerint a sünt valami nagyon kedves, tüskéin almát, gyümölcsöt cipelő, növényevő állatként ismerjük. A felvázolt kép kissé megtévesztő, ebből csak annyi igaz, hogy „kedves”, mert a kertész jó barátja. A jó barátról annyit mindenki tud, hogy megsimogatni lehetetlen, tüskéinek érintése kellemetlen. A sünnel közelebbről barátkozni nem érdemes, már […]
Nagyanyáink gyűjtötték az esővizet. Mosásra, mosakodásra, öntözésre használták az égi áldást. Valóban áldás volt a lágy víz. Nem kellett sokat tenni érte, mindössze egy nagy tárolóedényre volt szükség ahhoz, hogy alkalmanként megfelelő mennyiségben álljon rendelkezésre az égből hullt csapadék. Nem tisztították, nem kezelték, elődeink úgy ahogy volt, használták az esővizet. […]
A legkorábbi változatos mintakincset az egyházi textíliák őrzik. A főúri, nemesi, kisnemesi, paraszti adományokból származó, névvel, évszámmal és az adományozó adataival kihímzett oltártakarók, úrasztal terítők, kendők díszítményei jól mutatják, hogy a köznépi és az úri hímzések szoros kapcsolatban álltak egymással. A templomi hímzések […]
Írott források és múzeumi tárgyak sokasága bizonyítja, hogy a magyar viselet a történelmi eseményeket soha olyan gyorsan és látványosan nem követte, mint a szabadságharc ideje alatt és az utána következő évtizedekben. A társadalmi változásokat követelő ifjúság tudatosan tette félre az arisztokrácia egyik ismérvét, a kesztyűt, az addig divatos cilindert pedig […]