Száraz György: Ősi temetkezési szokásaink

A múltunk, a kultúránk és a hagyatékunk fizikai megnyilvánulásai szellemiségünket, a gondolkodásmódunkat és lelkivilágunkat tükrözik. Eurázsia hatalmas területein sokféle vallású, nyelvű, kinézetű és szokású nép élt az elmúlt évezredekben, azonban hiba volna az érmének csak ezt az oldalát nézni, mint ahogyan manapság sokan teszik. Ugyanis számos közös vonást, szokást és jelenséget tárt már fel az archeológia ahhoz, hogy észrevegyük: közös szellemiség forrásából táplálkoztak e népek.

Ebből az alapállásból kiindulva, a magyarság túlvilággal kapcsolatos hiedelmei és temetkezési szokásai egészen sajátságosak.

 Hun kori nyújtott koponyájú temetkezés - Fotó: Sírásók Naplója
Hun kori nyújtott koponyájú temetkezés – Fotó: Sírásók Naplója

A legfontosabb tudnivaló e tárgykörben, amit sohasem szabad szem elől tévesztenünk, a következő: az őseink a földi élet folytatásának képzelték el a halál utáni életet. Így elmélkedtek és gondolkodtak róla, illetve ennek szellemében készültek elő rá.

Árpád magyarjai nem égették el a halottaikat, hanem testüket elföldelték. (Sok európai népnél az volt a szokás, hogy a halottaikat elégették.)

Őseink sírjait három csoportra oszthatjuk:

magányos előkelők vagy nagycsaládos temetkezések
a „középréteg” temetkezése
a szegények temetkezése

A sírgödör megásása lényeges előkészítő mozzanat volt, hiszen ez egyúttal tájolást is jelentett. A honfoglaló magyarok a halottiak kelet-nyugati irányba hantolták el. Tették ezt oly módon, hogy a halott arca mindig Kelet felé nézzen. Miért éppen Kelet felé? Egyrészt, mert ott kel fel a Nap – ami a magyarság Napvallása miatt kulcsfontosságú szempont volt –, másrészt mert az őshaza is keleten volt, s az őshaza emléke a tiszta, mitikus, idillikus lét tartalmával töltődött meg. Márpedig halottaikat szimbolikusan és mágikusan is a felkelő Nappal és az ősök honával, azaz az őshazával szerették volna összekapcsolni.
Az Árpád-kori magyarok sírjai kb. 1,5 méter mélyek, a sírok sorai észak-déli irányt vesznek fel kissé ívelt vonalban.

Valószínűleg egy kis deszkatetőt helyezhettek a halott fölé, hogy ne érhesse közvetlenül a föld a testét. Erre az érintetlen sírokban található csontok elmozdulásából következtettek a régészek.

A temetkezési szokások közül érdemes kiemelni, hogy a soros temetkezésnél a nők helye jobb, míg a férfiaké a bal oldalon volt. Ugyanez a logika érvényesült akkor is, amikor házaspárokat temettek egymás mellé.

A halotti kellékeket, az „útravalókat” – a földi élet során használt mindennapi eszközöket és a fegyvereket – éppen az elhunyt másik kezébe tették, mint amiben evilágban használta. Ennek magyarázata az lehet, hogy a túlvilágot ennek a világnak a tükörképeként értelmezték. Márpedig ha én egy ivókupát a bal kezemben tartok és tükörbe nézek, akkor érdekes módon a tükörképem azt mutatja, hogy ugyanaz a kupa a hasonmásom jobb kezében van. (Bárki kipróbálhatja.)

Az Árpád-kori sírok felszerelésében gyakran találunk ezüstpénzt, aranyat, vereteket, ruhadíszeket, a különféle lószerszámokról és fegyverekről (szablya, íj, tegez, öv stb.) nem is beszélve.

A halottat lepellel takarták le, de a szem és a száj részére nyílásokat vágtak. A módosabb, előkelőbb személyek esetében ezeket a nyílásokat ezüstlemezekkel borították be.

Külön említést érdemelnek a fejedelmi sírok, ahol a szakrális fejedelem testét magányosan helyezték a földbe.

A nagycsaládos temetkezések többségét gazdag harcosok és nyúzott lóbőrös temetkezések jellemzik. E sírok gazdagságát nem részletezem, viszont külön kitérnék az előkelő férfiak sírjában található lófejre és lábcsontokra. Az elhunyt lovát ugyanis a sírnál feláldozták, megnyúzták és a bőrében csak a fejét és a négy lábát hagyták meg, majd a sírba helyezték. E temetési rítus mögött nem csak az állathoz való kötődés húzódott meg, hanem az a hiedelem is, miszerint az állat a túlvilágon újra életre kél, s így folytathatja gazdája szolgálatát. Ehhez adódik még az a képzet is, hogy a halott lova érinthetetlenné vált, vagyis senki más rajta kívül nem ülhette meg. Háromfajta ló-temetkezést ismerünk:

amikor egy csomóban találjuk a lószerszámot
amikor a kitömött lóbőrt felszerszámozták és úgy helyezték a halott sírba a halott mellé
amikor csak a nyerget és a lószerszámot temették el

A túlvilágon a halott nem szenvedhetett hiányt semmiben. Ennek tudható be, hogy a sírba rengeteg érték került. Magától értetődő módon az elhunyt korábbi társadalmi rangjának és a mindennapi életben betöltött posztjának megfelelően.
A sírokat fejfa jelölte, melyből a látogató vagy a vándor megismerhette az eltávozott életkorát, nemét, társadalmi rangját egyebek mellett. Jóllehet ilyen fejfát ennyi év távlatából hiába is keresnénk, de magának a temetési szertartásosságnak a kidolgozottsága, valamint a sírok látogatásának az igénye, ezt mindenképpen valószínűsítik.

Amikor a családba újszülött érkezett, rendre ültettek egy fát. Ezzel analogikusan, amikor a testet a lélek elhagyta, vagyis amikor a túlvilágon született meg, akkor is állítottak egy fát. Ez volt a fejfa, vagy kopjafa. Ezzel teljessé vált a körforgás.

Vámbéry Ármin azt írja, hogy „a kopjafaállítás szokását a türk népektől vették át őseink, s tőlük ered az a gyakorlat is, hogy az elhunyt kilétére utaló jelekkel díszítik a fejfát, s a jeleket az arra járó a fejfáról leolvashatja”.

Régi kopjafák - Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy
Régi kopjafák – Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy

A kopjafákat a temetőkben állították fel és mind a négy oldalukon bárddal vagy fejszével képezték ki, majd a finomságokat vésővel és kézivonóval dolgozták ki. A fejfákról kiderül, hogy milyen családi és társadalmi helyzetben volt, milyen korú, nemű és foglalkozású volt.

A fejfák festése nem csak az állagmegóvásukat szolgálta, hanem egyúttal jelezte az elhunyt életkorát is.

Minden kopjafának megvan a maga jelentősége és története. A székelyek úgy hiszik, hogy a kopjafák „elmondják” a négy fő istenséget: a Napot, a földet, a vizet és a tüzet. Ebből is kitűnik, hogy az őselemek a kopjafák fő témái.

Ha a kopjafán alul helyezkedik el a tulipán, s abból indul ki a többi szimbólum, akkor az a jóságra utal.

Ha a kopjafa tulipánban végződik, akkor az női temetésre céloz. A leányok sírján tulipán, bimbó vagy rügy található. Ha gyermeket temettek, akkor feleakkora kopjafát állítottak.

Ha nem virág az oszlopfő, akkor férfi sírral állunk szemben, méghozzá többnyire katona sírjánál.

Amennyiben a kopja végződés buzogányos, akkor az elhunyt gyalogos volt, ha lándzsás vagy sisakos, akkor az illető lovas volt, ha pedig lámpás volt, akkor vezér fekszik ott.

A papi fejfán kelyhet találunk. A nemesekén pajzs és címer foglal helyet.

A fejfáról ugyanakkor kiderülhet, hogy házas volt-e az illető és hogy hány gyermeke volt.

Azután 1000 táján egy gyökeres változás áll be a magyarok temetkezési szokásaiban. A gazdag leletek eltűnnek, s ezeket felváltják a „köznépi” leletek. Innentől egyre inkább tetten érhető a katolicizmus hatása. Pl.: összekulcsolt kezek, ugyanakkor fegyvereket már nem találunk. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az ilyesfajta temetők feltárása még az elején jár.

Címlapfotó: csónakos kopjafák – Hajdúböszörmény

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

1 thought on “Száraz György: Ősi temetkezési szokásaink

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás