Sok beszédnek sok az alja

2013. szeptember 21., 11:01

 

 

 

 

 

 

 

 

Költők, írók, évszázadokon keresztül írtak az igaz szerelemről, napjainkban kutatók tudományos magyarázatokkal támasztják alá, mi is megy végbe szervezetünkben. Egy biztos: mióta ember él a Földön, azóta létezik szerelem, ez a csodálatos, felemelő érzés, amely kevés embert kerül el élete során. A pesszimista mondás viszont azt tartja, semmi nem tart örökké.

Hol tud elromlani a tiszta érzés?

Az igaz szerelem, a tiszta, felemelő érzés sajnos valóban tönkre tud menni. Már a kapcsolat elején vannak ugyan intő jelek, amelyek arra figyelmeztetik tudatunkat, hogy meneküljünk, amíg nem késő, a mély szerelmi állapot azonban nem engedi tudatunkat felül kerekedni érzelmeinken. Szakemberek vaskos tanácsokkal látnak el, mire figyeljünk, milyen veszély helyzetekbe kerülhetünk, amit feltétlenül kerüljünk el, mégis vakon, süketen és némán képesek vagyunk egy hatalmas szakadékba zuhanni, ahonnan kevés sikerrel tudunk kikecmeregni.

Az idő múlásával a lángolás alábbhagy és egyre több párkapcsolat sajnos végleges szakítással végződik. Ki ne ismerne olyan történetet, ahol egy látszólag jól működő kapcsolatból az egyik fél egyik napról a másikra kilép?

Ilyen velem soha nem történhet meg

Jellemzően középkorú férfiak unják meg jól bejáratott hétköznapi életüket és leginkább ők azok, akik korábban imádott párjuknak búcsút intenek. Szomorú és talán sokan gondolják azt, hogy velem ilyen soha nem történhet meg. Talán kiábrándítóan hangzik a válasz: de igen. Az eseteket vizsgálva, a baj ráadásul leginkább akkor következik be, amikor arra már végképp senki nem számít. Gyermekeiket becsületben felnevelt párok, hirtelen, a természet törvényeivel dacolva, új kapcsolat után néznek, tudomást sem véve arról, hogy bizony az idő közben eljárt felettük. A hagyományos család modell szerint éppen, mikor a gyermekek kirepülnek a családi fészekből, akkor kellene újra egymásra találni a pároknak és együtt újra átélni a fiatalon tapasztalt, kötöttségektől, felelősségtől mentes élet szépségét. A mai társadalmi “elvárásoknak” köszönhetően azonban nem ez történik.

Apuka a gyerekével? Nem! Őszülő halántékú, kéjsóvár férfi

A párok egyre rövidebb idő alatt unnak rá egymásra, de sajnos egyre több olyan eset fordul elő, amely látszólag jól működő, 20-30 év kapcsolatán alapul és egyik pillanatról a másikra felbomlik. Ki ne látott volna idős férfit, szinte gyermekkel az oldalán, kézenfogva andalogni? Apuka a gyerekével? Nem! Őszülő halántékú, kéjsóvár férfi, apakomplexussal küzdő, fele annyi idős nővel.

idos ferfi

Sajnos, míg a férfiak érési-öregedési folyamatai kevéssé látványosak, de persze elkerülhetetlenek, az asszonyok jelentős hányada negyvenöt-ötven éves korában már átél bizonyos hormonális változásokat. Az eddig tehát többé-kevésbé egyenrangú felek küzdelmében, versenyhelyzetében az egyik fél biológiai okok miatt látványos hátrányba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Miután pedig a női változókor tünet együttesének leggyakoribb elemei a pszichés labilitás, az érzékenység, az álmatlanság, az ingerlékenység, az ezt meg nem értő férfi úgy érzi, hogy méltatlanul felesleges szekatúrának van kitéve. Ha ehhez a problémakörhöz a szexuális élet zavara, egy örömtelen kapcsolat társul, csaknem törvényszerű, hogy új partnert keres. Ráadásul rögtön fele annyi időset, mint saját maga.

Bár szinte általános, hogy a krízisben a férfiak keresnek menekülési utat, egyre gyakrabban fordul elő – főleg ambiciózus, karriert építő nők körében – az ellenkezője is, amikor a nő érzi úgy, hogy lépnie kell, és önmaga, aktivitása, kortalansága látványos bizonyítékaképpen ő vált társat.

Sok beszédnek sok az alja

A szexualitás az élet egyetlen mozgatórugója? Nagyon sokat és sokféle “szakmai” vélemény nyilvánítást hallunk a szexualitásról. Szakemberek szerint, valóban, a szexualitás két ember között igen fontos kommunikációt, hidat, kapcsolatot jelent, amelynek jellemzője, hogy ha e téren probléma merül fel, az esetek többségében nem nevezik nevén: ha kimondják is, hogy valami baj van, nem mutatnak rá egyenesen a szexuális problémára, hanem álcázva, egyéb problémák, konfliktusok mögé rejtik.

Valami nincs rendben. Őseink életében ugyanis a szexualitás tabu téma volt, a párkapcsolatok ennek ellenére, többnyire a sírig kitartottak. Vitatkozhatnánk arról, hogy boldogok voltak-e (bár nagyanyáink elbeszéléseiből arra következtethetünk, hogy igen), a család azonban mindenek felett szent volt és sérthetetlen. Nem beszéltek hormonok játékáról, karrier építésről és egyéb szakmai érdeklődési körökről, mégis becsületben, tisztességben élték le egymás mellett az életüket.

Lehet, hogy éppen a mérhetetlen sok külső kommunikáció indítja be a párkapcsolatokra gyakorolt, visszafordíthatatlan eróziós folyamatokat?

 

magyarno.com

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top