Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Patricia Kelemen: Büszke buzik

Patricia Kelemen: Büszke buzik

Előrebocsátom, azért írom ilyen “csúnyán,” mert ahol élek, ott a homoszexuálisok maguk nevezik magukat buzinak, és szinte sértésnek számít homoszexuálisoknak titulálni őket.

Előrebocsátom azt is, mielőtt bárkit megsértenék, megdöbbentenék, hogy semmi bajom velük. Annyira nem, hogy már jóval több mint egy évtizede, pont itt, az interneten, kegyetlenül összevesztem valakivel, mert szerinte “megvédtem” a buzikat, de lévén az illető tisztességes vitapartner, érveimmel sikerült meggyőznöm, s gyökeresen megváltoztatnom a véleményét. – Ismétlem, több, mint egy évtizede, s most is ezt fogom tenni.
Nem azért, mert jelenleg divat, illik beállni valamelyik tábor szélcsatornájába, ha az ember “képben kíván maradni,” illik véleményt nyilvánítania, hogy aztán azt később látványosan, vagy sunnyogva megváltoztathassa, ha az “idők szele” úgy kívánja.

(Íme egy kis kitérő, egy kis mese: “második” szomszédaink buzik, 45 éve élnek közös fődél alatt. Templombajáró emberek, s mióta mindketten nyugdíjasok, egyikőjük – gondoljuk, a “férfi,” de tényleg csak gondoljuk, mert amúgy e rendellenességüket öltözködéssel, mozgással nem hangsúlyozzák – reggelenként elsétál a templomba, s újsággal a kezében tér haza. A környéken senkivel nincsenek sem haragban sem jóban. Nyaranta egyszer van náluk csöndes, kerti összejövetel.
A másik “pár” közel áll hozzánk. Magyarok. Egyházi rendezvények ebédein, vacsoráin, piknikeken, egyéb összejöveteleken egy asztalnál szoktunk ülni, sőt már nyaraltunk is közösen. Békességben élnek. Ötvenöt éve társak, és csak onnan gyanítjuk, melyikőjük lehet a “nő,” hogy ő szokott recepteket mondani. – Kultúremberek, akik sem megjelenésükben sem viselkedésükben – semmiben! – nem különböznek heteroszexuális embertársaiktól.)

Újabban “kötelezővé” vált lihegve, szolgaian, a védelmükre kelni, vagy gyűlölködve, hangosan csépelni őket, beléjük rúgni, bár az utóbbi csöppet sem véletlen! Ugyanis a “büszke buzik” kiprovokálták maguknak, de sajnos azon sorstársaiknak is, akik egyáltalán nem büszkék eme születési rendellenességükre, csupán megadással viselik azt, “mint púpos a púpját.”

Érthetetlen, honnan az az elképesztő gondolat, az az elmeficam, hogy valakinek, ha valamilyen születési rendellenessége van, akkor arra büszkének kell lennie?

Nem találkozni vakkal, aki arra lenne büszke, hogy nem lát. – Ellenben büszke, hogy megtanult több nyelvet, fordít, megbízható tolmács, művészi szinten játszik akár több hangszeren, zenét szerez, énekel, tanít, lehet kiváló pszichológus, ügyvéd, bármilyen speciális szakmát művelhet magas szinten vagy csak úgy, hogy megéljen belőle, és ne szoruljon a társadalom segítségére. – Erre büszke, s lehet is!

A mozgássérült sem a fogyatékosságára büszke, hanem arra, amit született vagy szerzett fogyatékossága mellett esetleg ellenére elért tanulásban, sportban, munkában, egyebekben… – Teljesítményére teljes joggal büszke.

Abban igazuk van a homoszexuálisoknak, hogy azért, mert “ilyenek,” mert ilyennek születtek, e rendellenesség miatt ne érhesse őket semmiféle hátrány, kiközösítés, megbélyegzés. Viszont ehhez az is kell, hogy a társadalmat az arra hivatott szakemberek fölvilágosítsák! Fölvilágosítsák, hogy ez egy súlyos, ám a születés után hosszú ideig – 12-14 évig – megbúvó, “láthatatlan” születési rendellenesség. Nincsenek olyan “látványos” jelei, mint a Down-kórnak és sok-sok más, egyéb születési rendellenességnek.

A gyerekek 12-14 éves korukig teljesen egészségesnek tűnnek. A rendellenesség ekkor kezd a laikusok által is fölismerhetővé válni, de a szülőknek mindenképpen örvendeniök kellene, ha csemetéjük “csak” buzi, hiszen nincs egy egész családot idegileg és anyagilag megterhelő, esetleg többszörös rendellenességgel született gyermekük, akiről egész életében nekik kell gondoskodniok, haláluk után pedig a társadalomnak.

Egy homoszexuális előtt lényegében minden pálya nyitott, csak élnie kell a lehetőségekkel, s legtöbben élnek is. Nem csak önmagukat képesek ellátni, de a tarsadalomnak is ugyanolyan hasznos tagjai, mint bárki más.

Tehát, hogy a tisztelt Bayer Zsolt úr kedvenc szavával éljek: “Ettől kezdve mindenkinek pro és kontra KUSS!”

1./ Kuss! Nem vagyunk büszkék semmiféle születési rendellenességünkre, mert azt apukától vagy anyukától örököltük. – Nem a mi érdemünk.
2./ Kuss! A Buziparádén nem riszálunk végig a városon hiányos öltözetben, mert avval a tisztességes, a születési rendellenességüket megadással, alázattal viselő “normális” homoszexuálisok érdekeit, a becsületüket sértjük, közmegbecsülésüket veszélyeztetjük.
3./ Kuss! Nyissák ki végre a szájukat a szakemberek! De ne a szivárványba öltözött buzikat védjék, hanem magyarázzák meg a társadalomnak, hogy buzi “nem lesz / válik” valakiből, hanem annak születik! Apuka vagy anyuka génje – valamelyikőjük felmenője – a “hibás.”
4./ Kuss! Ahogyan nem rúgunk bele egy Down-kórosba, vakba, bénába, úgy a homoszexuálisokat sem bántjuk.
5./ Kuss mindazoknak, akik a rendellenesekre – legyenek ők süketek, vakok, bénák, buzik – kezet emelnek.
6./ Kuss a buziknak is, mert az írországi 62% nem az ő dicsőségük. – Hogy Írországban mi történhetett? …hogy a társadalomnak egy szavazáson így kellett reagálnia? – Nem tudni.

A 62%-os győzelem oly magas, hogy érvényessége megkérdőjelezhetetlen. Azon nem csodálkozni kell, hanem haladéktalanul önvizsgálatot tartania az államnak, egyháznak! – És nemcsak Írországban, hanem szerte a világban.

A homoszexuálisoknak joguk van együtt élni, joguk van együttélésüket írásban, szerződésben bejegyeztetni, rögzíttetni. Kapcsolatukhoz joguk van Isten áldását kérni, hiszen ők is Isten gyermekei, és éppen Isten kiszámíthatatlan akaratából lettek “ilyenek.”
De a “házasság” (ezt is kifejtettem számtalanszor, számtalan helyen) definiálva van több ezer, talán tízezer évek óta. – Sajnálom. Foglalt.

A férfi & férfi – nő & nő együttélésére találjanak ki valami más megnevezést! – Isten áldásával vagy anélkül.

Végre tudomásul kellene venni, hogy létezik ilyen születési rendellenesség! És, mint ahogyan minden rendellenességgel rendelkezőnek joga van a minőségi élethez, (Pl.: a mozgássérülteknek jár a rámpa a lépcső mellett, ahol akadálytalanul föl- s legördülhetnek, a vakoknak a liftben a Braille írással megjelölt nyomógombok, stb…) úgy a homoszexuálisoknak is joguk van mindenhez, de plusz jogokat nem követelhetnek maguknak!
Nincs joguk rendőri védelem mellett büntetlenül, csoportosan, közbotrányt okozóan viselkedni, ahogyan azt a Buziparádékon teszik!
Nincs joguk népszerűsíteni, népszerűsíttetni fogyatékosságukat óvodákban, iskolákban!

Ezen az alapon a vakok joggal követelhetnék, hogy mindenkinek tolják ki a szemét, a mozgássérültek, hogy mindenkinek vágják le a lábát vagy törjék el a gerincét!

Gerinctelen, szolgai, elmebeteg társadalom az, amely megköveteli az óvodáktól, hogy a kisgyermekeknek ne taníthassák, magyarázhassák meg, hogy milyen a kisfiú, milyen a kisleány, hogy mi a különbség köztük.

Írországban népszavazáson győzött a szeretet, az odafigyelés. Az egészséges ír emberek kezüket nyújtották a rendellenességgel születetteknek.
Jó lenne, ha Magyarországon népszavazás nélkül is a józan ész kerekedne fölül! Jó lenne, ha nem a hülye buzik és szervilis közszolgák döntenék el, mit lehet és mit nem lehet tanítani óvodásoknak, kisiskolásoknak.
Jó lenne, ha művelt, kulturált homoszexuálisok és heteroszexuálisok ülnének végre tárgyalóasztalhoz megtárgyalni “közös dolgainkat!” Jó lenne, ha az állami alkalmazottakat nem az állandóan mindenkinek, minfele, mindenhogyan való megfelelni akarás vezérelné!

Nekem ezt üzente az írországi 62%.

A cikket a Kanadai Halabalu címmel nemrégiben megjelent remek könyv szerzője írta.

(Stoffán György)

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

3 thoughts on “Patricia Kelemen: Büszke buzik

  1. Nem értek vele egyet a cikkel. Régi nagyhatalmak is akkor buktak meg, mikor a társadalom erkölcse összeomlott, s ehhez hozzájárultak a szexuális elfajzások. Lásd rómaiak, görögök, perzsák…
    Ismerős körökben volt egy család. Mindkét lány buzi lett… Itt lesz érdekes… Nem vérszerinti testvérek. A kisebbet örökbe fogadták… Ugyanis testvért szeretett volna a nagyobbik.
    Legegyszerúbb szerintem azt mondani, “öröklés”. Akkor nem kell senkitől semmit számonkérni, nincs felelősség..
    Olvastam olyan esetről, amikor valaki kezdetben saját neméhez vonzódott, majd mikor kereszténnyé lett, kigyógyult belőle..
    Egyetértek azzal, aki azt mondja, hogy akkor a pedofiliát sem lehetne büntetni, mert akkor ő sem tehet arról, milyen mocskos vágyai vannak…
    Nem véletlen, hogy néha csak kapkodjuk a fejünket, hogy híres emberek, politikusok, szellemi elitjeink milyen életmódot folytatnak, erkölcstelenségben egymáson túlmutatva.
    Liberalizmus, erkölcsi fertő,..
    Nemhiába vannak egyre többen.

    1. Erre itt nincs is szükség.
      A propagandista – gyűlöletkeltő
      oldalakon elég a cim is, azért van.
      Az érdekes, hogy a kereső “bayer zsolt” -ra ezzel
      a cimmel válaszol: “büszke buzik”.
      A főállású primitiv sz.rkeverőről van szó.
      Hát maguk csak tudják …
      Apropó, a “szöveget” én sem olvastam el, minek.

Minden vélemény számít!

Top