Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Páneurópa és a menekültügy

Páneurópa és a menekültügy

Az Európai Egyesült Államok eszméje

Ritkán fordul elő, hogy egy 1923-ban megjelent könyv iránt óriási legyen az érdeklődés. A Páneurópa című könyv ilyen. Nehéz hozzájutni, még a nagy nemzetközi internetes könyváruházakban is csak egy friss, spanyol nyelvű kiadást lehet megrendelni.

A könyv valószínűleg nem lenne több, mint antikvár érdekesség, ha nem lenne az Európai Unió válságban, ha nem állnánk a háború küszöbén Ukrajnában, és főleg, ha nem árasztaná el Európát egy eddig ismeretlen menekülthullám.

Richard_Coudenhove_Kalergi_paneuropaA könyv szerzője, Richard N. Coudenhove-Kalergi osztrák arisztokrata családból származott. Az első világháború megrázta Európát, darabokra szaggatott országokat, többek között Coudenhove-Kalergi hazáját, az Osztrák-Magyar Monarchiát is. Oroszországban győzött a szocialista forradalom.  Coudenhove-Kalergi már egy olyan Szovjet-Oroszországról írt, amely kihívást jelent az akkori Európának, azaz a tőkés Európának. Szerinte az első világháború utáni Európát egyetlen dolog menthette meg a pusztulástól, az európai függetlenség, sőt identitás elvesztésétől, a páneurópai eszme megvalósítása, azaz az Európai Egyesült Államok, az európai államok föderációjának megteremtése.

Páneurópa eszméje a második világháború után vált valósággá, majdnem egészen úgy, ahogyan a szerző elképzelte. A német és a francia tőke 1945 után felismerte, hogy folyamatos szembenállásuk, amely két-három évtizedenként háborúhoz vezetett, nem tartható fenn tovább. A német és a francia tőkének ki kell egyeznie egymással. Ha nem egyeznek ki, akkor az Egyesült Államok felülkerekedik Európán, vagy – ami még ennél is rosszabb – a Szovjetunió és a szocializmus győzheti le Németországot is, Franciaországot is, és általában az európai kapitalizmust. Ezért jött létre a Közös Piac, majd az Európai Gazdasági Közösség, ami mára Európai Unióvá lett.
paneuropa_es_a_menekultugyMai tőkés rendszer: együtt vagy külön?

A tőkés rendszer válsága, amely 2008 körül robbant ki, megrengette a tőkés világot. A tőkés országok vezetői mind a mai napig nem állapodtak meg arról, hogy miként is kellene megmenteni a kapitalizmust. Vannak ugyan közös lépések, de mindenki a saját érdekeit, saját megoldását erőlteti. Nem véletlenül! A kapitalizmusban egyszerre van jelen a kapitalizmus megőrzésének közös érdeke és az egyes tőkés országok saját érdekei.

A tőkés rendszer megmentése minden tőkés ország vezetésének közös érdeke. Erről nincs is vita. Amiről vita van, az a közös érdek és az egyéni érdek viszonya, a közös érdek megvalósításához vezető utak.

Az Egyesült Államok ma úgy érzi, hogy katonai és tudományos fölénye birtokában megmondhatja a többi tőkés országnak, hogy milyen eszközöket kell alkalmazni a kapitalizmus megerősítése érdekében. Az USA megmondhatja, a többieknek meg illendő elfogadni. A NATO feladata továbbra is az, hogy egyesítse a tőkés országokat katonailag, biztosítsa a tőkés rendszer külső biztonságát. Az USA szerint a katonai NATO mellé létre kell hozni egy gazdasági NATO-t, amit az USA és az EU közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) jelentene.

Manapság beszélnek arról is, hogy a katonai és a „gazdasági NATO-t” egy harmadik pillérrel, a „biztonsági NATO-val” kell kiegészíteni. Az USA technikai fölénye e téren óriási. Ha megvalósulna egy ilyen átfogó ellenőrzési rendszer, akkor az USA szerepe döntő mértékben megnőne.

Az EU vezetői értik a közös érdeket, de az amerikai tervtől tartanak, a gazdasági NATO-tól is, nem is beszélve egy harmadik pillérről. A nemzetbiztonság, a hírszerzés, az elhárítás még az EU-ban is nemzeti hatáskörben van, s a nemzeti szuverenitásnak erről az eszközéről senki sem mondana le szívesen. Az EU tőkés erői féltik az EU, az európai kapitalizmus önállóságát. Ennek az önállóságnak része például az, hogy az EU országai lényegében szabadon kereskednek Kínával és Oroszország, és a velük való gazdasági együttműködés létfontosságú több EU-állam számára. Ha létrejönne a TTIP, nem biztos, hogy ez így maradhatna.

De a közös tőkés érdek és az egyéni nemzeti tőkés érdek közötti ellentmondás az EU-n belül is megvan. A mostani válságot Németország az EU erősítésével akarja megoldani. Az EU döntene a nemzetállamok helyett egyre több pénzügyi, gazdasági, politikai kérdésben, míg egy szép napon létrejönne a közös európai állam. Ki vezetné ezt a közös államot? Nyilvánvalóan a német tőke.

Ez a perspektíva sokaknak nem tetszik. Részben a régi emlékek miatt, hiszen a német tőke már egyszer „egyesítette” Európát, csak akkor a kancellárt Hitlernek hívták. Részben meg azért, mert sok ország tőkés elitje nincs arról meggyőződve, hogy a közös recept, ami nyilván a német érdekeknek kedvezne, megfelelne a válság nemzeti kezelésére.

Páneurópa Amerika mellett

De miért is keresett Coudenhove-Kalergi könyve? Miért válhat eszmei hivatkozási ponttá annak ellenére, hogy az EU ma létező valóság? A kérdésre maga a könyv ad választ. Miért is tartotta Coudenhove-Kalergi szükségesnek az európai államok föderációját?

„Két kérdés van, amely ránehezedik a kontinensre: a társadalmi kérdés és Európa kérdése, más szóval az osztályok harcának kérdése és az európai államok közötti harc kérdése.”- írja a szerző. Az osztályok harca a tőkés uralkodó osztályok és Európa dolgozóinak küzdelmét jelentette. Ma nincs Szovjetunió, de van osztályharc. A tőkés válság, a tőkés megszorítások Európában mindenütt megnehezítették a dolgozók életét. Sok évtizedes csend után a tőke ellen ismét jelentős népi erők fordultak. Ezt mutatta Görögország, ahol a dolgozó tömegek nem egyszerűen kimentek az utcára, hanem szervezett hatalmi tényezővé kezdtek válni a tőkésállammal szemben. A tőke egyelőre kordában tartja Görögországot, de meddig?

De térjünk vissza a könyvhöz! Coudenhove-Kalergi számára a döntő kérdés Oroszország kiiktatása volt. „Nagy Pétertől kezdve Oroszország folyamatosan nyomul Nyugat felé.” – írta. „Oroszország nem mond le támadó szándékairól. Vezetőik kijelentése szerint céljuk az európai demokráciák lerombolása és az összes nemzet beolvasztása egy moszkovita ligába.”

És tudják, mi az érdekes? Az osztrák arisztokrata utálja a kommunistákat, Lenin  Oroszországát, de számára bármilyen Oroszország a végveszély forrása.  „A vörös Oroszország imperialista tendenciái nyilvánvalóak…A vörös Oroszország győzelme nem csupán az európai polgárság megsemmisítését hozná magával, hanem az európai szociáldemokráciáét is.” De, és innentől kezdve kap a könyv megdöbbentő aktualitást: „A fehér Oroszország győzelme nem kedvezne egyetlen pártnak és egyetlen társadalmi osztálynak sem. Az európai nemzetekre az a sors várna, amit Lengyelországnak el kellett viselni az orosz megszállás száz éve alatt.” Vagyis, mai nyelvre fordítva, Szovjetunió már nincs, de Putyin Oroszországa is ellenség.

Milyen veszélyt jelent Oroszország? A könyv itt már olyan, mintha ma írták volna. „Oroszország Európára nézve nem csupán katonai veszélyt jelent, hanem teljes gazdasági veszélyt is.” Ugye, emlékeznek, energiafüggőség, Paks-II és hasonlók.

Coudenhove-Kalergi válasza az 1923-as veszélyekre a páneurópai föderáció megteremtése. A mai amerikai tőkés erők válasza egy olyan Európai Unió megteremtése, amely a legszorosabb szálakkal az Egyesült Államokhoz kötődik. Egy olyan EU, amely képes rendezni nem csak a német és francia tőke ellentéteit, hanem, mondjuk, a német és a magyar tőke ellentéteit is, nem is beszélve például a magyar és a román tőke ellentéteiről.

Az amerikai tőkés körök amiatt aggódnak, hogy az európai tőkés körök az EU jelenlegi intézményeivel nem képesek ezeket a feladatokat megoldani. Ha nem képesek az egyes nemzeti tőkéscsoportok közötti ellentéteket megoldani, akkor Európa egyre inkább külső forrásokhoz nyúl. Külső forrást pedig Oroszország és Kína jelenti. Az USA pedig nem akarja átengedni az Európa feletti ellenőrzést egyiköjüknek sem.

paneuropa_es_a_menekultugy2Páneurópa a dolgozó tömegek ellen

Az amerikai tőkés körök tartanak attól is, hogy egy cselekvésképtelen EU nem tud megbirkózni a társadalmi feszültségekkel. A liberális szellemben nevelkedett amerikai körök számára az európai szélsőjobboldali pártok nem túlságosan rokonszenvesek, de egy kis „intelligens fasizmust” feltehetően megtűrnének, ha a tőkés rendet a nagyobb veszélytől, a tőke ellen fellépő dolgozói tömegektől kell megvédeni.

A kérdés csak az, hogy miként lehet egy ilyen új „Páneurópát” az európai népekre ráerőszakolni?  Itt jön be a képbe a menekült ügy. A menekült ügy zavarba hozta az európai tőkés köröket. Ha az európai liberális elveket követve beengedik a menekültek millióit, semmi sem marad az európai nagyvárosok európaiságából. Ha nem engedik be őket, a liberalizmus elvei vesztik el értelmüket.

De akármelyik változat mellett is döntenek az európai tőkés körök, a végrehajtáshoz erő és társadalmi egység kell. Az elmúlt hetek bizonyítják, hogy mindkettő hiányzik. Rendőr, katona ugyan van elég, de a politikai akarat a bevetésükre nincs meg. Döntően azért nincs meg, mert a tőkés válság egyik következményeként a tőkésállam és a tömegek között óriási szakadék alakult ki.

A menekült üggyel ily módon meg lehet roppantani az európai kapitalizmust, térdre lehet kényszeríteni az EU-t, és ami a legfontosabb, bizonyítani lehet, hogy Európa egyetlen problémát sem tud egyedül megoldani. Jöjjön hát egy új európai föderáció, amely Amerika barátja, Oroszország és Kína ellenfele, de főleg a szocializmus, a néphatalom kérlelhetetlen és kitartó ellensége.

Coudenhove-Kalergi könyve azért kell egyes tőkés erőknek, hogy eszmei muníciót adjon, és elegáns történelmi példákkal fedjék el a mai szomorú valóságot: a tőkés erőknek a kapitalizmus megmentése érdekében semmi sem drága, sem a menekültek szenvedései, sem Európa népeinek sorsa.

Thürmer Gyula

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top