Pálffy Lajos: Öt falu szállt vonatra

2013. június 4., 18:20

 

 

 

 

 

 

 

 

Istensegíts és Fogadjisten, Andrásfalva, Hadikfalva és Józseffalva. Több mint 10 ezer magyar, pontosabban bukovinai székely kelt útra innen 1941 júniusának első napjaiban.

1774-től telepedtek meg itt, 1782-ben, Hadik András falualapításainak idején összesen 2687-en voltak. Ahogy jöttek, úgy el is mentek – mondhatnák a románok, lengyelek és zsidók, akikkel egykoron együtt laktak. De úgy mentek el, hogy otthagytak szinte mindent: a házat, a templomot, a halottaikat. Vagy a földet, pajtát, a teli hombárt és a lábasjószágot. És a szívük nagyobbik darabját, de menniük kellett, mert megint baljós idők jártak.

Tóth Marci János István és családja. Fotó: Bognóczky Géza református lelkész 1941. április 3.
Tóth Marci János István és családja

Baljós idők jártak, a román hatóságok férfiakat vittek el kényszermunkára, amikor közbelépett Magyarország és felajánlotta az egész bukovinai székelység áttelepítését. Az államközi egyezmény meghozta a deportáltak szabadulását is. Azért, hogy rögtön útnak is indulhassanak egy szekérderéknyi holmival. Szigorú körülmények között, orvosi vizsgálatok után, katonák közreműködésével, mindent lepapírozva. Ehhez kellettek Bognóczky Géza lelkész fotográfiái is. Aki a döntés hírére a hivatalos feladatok mellett a masinája elé állította Andrásfalva minden induló családját.

A többgenerációs, népes családok jellemzően a ház előtt állnak. A takaros, szép nagy ház előtt, amelyet talán még a nagyapa épített. Ahol a családfők az első lépéseket megtették, és ahol lefogták szeretett szüleik szemét, amikor eljött a pillanat. Hát az biztos, hogy nem voltak vidámak.

Kosna, az indulás pillanatai.  Fotó: Bognóczky Géza református lelkész 1941. június 3.
Kosna, az indulás pillanatai, 1941

És nincsenek nagyon vidám arcok a bevagonírozás helyszínén, a kosnai határállomáson sem. Pedig ott a felirat az Isten hozott magyar testvérrel. Nincs kitörő öröm, és valahol az ilyenkor szokásos fúvószenekar is elmaradt. Még hangszert sem látni a tiszteletes úr, vagy az előzetes vizsgálatokat elvégző Dr. Kaiser József tisztiorvos képein. A Magyar Film Iroda kiküldött operatőre, Horváth József sem talált mosolygó arcokat. Még a gyerekek sem örültek, mintha sejtettek volna valamit. Pedig a magyar állam egészen kitett magáért az utazás és a vajdasági letelepítés precíz megszervezésével. Ahogy megérkeztek – mint ahogyan a lelkész úr fotói is tanúsítják – már működött is az óvoda, a nagylányok főző-, az emberek meg gazdatanfolyamra járhattak. A józseffalvi énekkar pedig eljutott a fővárosba. Szeptemberben az iskola mellett megkezdődött a földosztás is, s ha dombok és hegyek nem is voltak, volt viszont jó zsíros, gazdag föld, ami a bukovinainál biztosabb megélhetést adhatott volna. Jó föld volt, de előtte másnak adott, a most hatóságilag elűzött dobrovoljácoknak. Olyan 1920 után letelepített szerb katonáknak, akik önkéntesként az antant oldalán harcoltak az első nagy háborúban. Ők nem virágcsokorral várták a bevonuló honvédeket, hanem puskával a templomtoronyban. És mikor menniük kellett, megígérték, hogy visszajönnek, és akkor vér fog folyni patakokban.

Főzőtanfolyamot végzett lányok.  Fotó: Bognóczky Géza református lelkész 1941. június
Főzőtanfolyamot végzett lányok

A Délvidéken 1944 őszéig tartott a magyar világ. A bukovinaiakat ekkor szólították fel a rádión keresztül hivatalosan a távozásra. Pontosabban a menekülésre, mert újabb lakóhelyet már csak a harcok után, az új hatalom emberei jelölnek ki nekik. És jött megint a lovas szekér, a lőcsig érő sár és a teljes bizonytalanság, de menni kellett, különben ama 40 ezret szaporították volna a tömegsírokban. A menekülőkön a Dunántúl déli részén robogott át a front, végül 1945 második felétől a kitelepített svábok házaiban ért véget az 1764-ben induló vándorlás. Amelynek utolsó éveiről Sára Sándor a Sír az út előttem című, megrázó dokumentumfilmjét forgatta. A végső letelepedésről már nincsenek fotók abban a két, 150 oldalas fényképalbumban, ahonnan galériánk képei származnak, és amelyet 2011 januárjában Kóka Rozália talált meg a hidasi református parókián. A vaskos albumokat Bognóczky Gézáné tanítónő állította össze az utókorra gondolva nagy gondossággal.

http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=4302

Még annyit, hogy Bukovinában, az öt faluban 1941 tavaszán mindösszesen 19 székely család maradt. A 2002-es népszámlálás már csak egy magyart talált Hadikfalván, a többieket elfújta mind a szél. Arrafelé mostanra már magyarnak csak az elgazosodó temetők maradtak.

 

Forrás:mandarchiv.hu

magyarno.com

 

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás