Ormai Csaba Megyer: Arvisurák – Előtörténet

2013. október 17., 21:02

 

 

 

 

 

 

 

 

„A népek történetének első szálai hagyományokból fonódnak”- írta Horváth Mihály a Magyarok története c. könyvénekbevezetőjében-1858-ban. És így folytatta: “ezekben a lett dolgok és költött mesék gyakran annyira egymásba olvadnak, hogy egyiket a másiktól megkülönböztetni nem mindenkor lehet.

Valamint egyes embereknek, úgy egész népeknek is van fiatalságukban költői korszakuk, melyben az élénk képzelődés ábrándos képzeteivel a közönségesebb eseményeket is oly színbe öltözteti, oly mellékes körülményekkel ruházza fel, hogy – miután azok több nemzedéken keresztül apáról fiúra szálltak – végre egészen mesés alakban jutnak el a késő unokákra. De bizonyos az is, hogy ily korban a tettre vágyó fiatal erő nem ritkán oly cselekvésekre is ragad, oly dolgokat hajt végre, melyeket a késő ivadék már magukban is túlzottaknak tart.

A hagyományokat tehát, habár meséseknek látszanának is, nem lehet, nem szabad mindenkor elvetnünk: különben a legtöbb nép eredetéről egészen hallgatnia kellene a történetírásnak. De miért is vetnők meg e hagyományokat, kivált ott, hol azokat minden kifogáson felül álló hiteles kútfőkkel nem pótolhatjuk? Ha nem mind történeti igazság is, mit azokból merítünk: tagadni nem lehet, hogy sok esetben lappang azok alatt valamely lett dolog: ahol pedig a költött mesének világos bélyegét viselik, nem merítjük-e még ott is belőlük azon hasznot, hogy legalább a fiatal nép fogalmait, gondolkodása módját, erkölcseit, szokásait, s a népi élet költői korszakát tüntetik előnkbe?”

 ARVISURÁK – ELŐTÖRTÉNET

 Sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas sziget létezett valahol a Csendes óceánban, – mesélik az ősi regék. Ataisznak, Ata-Isisnek nevezték boldog lakói. Mediterrán éghajlata alatt bőven termett a föld, s az ott élő – magas kultúrájú – népek ismerték az írás tudományát is.

 Idővel behajózták a tengereket, s a Föld különböző helyein kolóniákat létesítettek. A Mezopotámiában megtelepedettek, akik magukat Úr népének nevezték, a velük rokon népek némelyike pedig szumírnak, Anina istenasszony tiszteletére Anina-óm városát alapították.

ostortenet (2)

Akik Egyiptom földjére kerültek – a Hikszosz-óm nevű központjukkal – továbbfejlesztették az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodóikat gúla alakú építmények alá temették.

 Harmadik telepüket Dél-Ázsiában alapították Párszi-óm fővárossal. Egy kalandozó csoportjuk -In-dijó-óm központtal – Peruban állapodott meg. Az agaba népek a mai Kína partjaira hajóztak Ataiszból és ott építették fel Agaba-ómot. Az így széttelepültek azonban Ataisszal és egymással is fenntartották kapcsolataikat.

 A mezopotámiai Úr népe elhatározta, hogy Anina-óm mellett áldozati templomot épít. Az őshazából 24 hajón kaptak segítséget: nemes építőanyagot, kézműveseket és hun lovasokat. A lovasok segítettek a fuvarozásban és ők rendezték a felavatási szertartás lovas versenyét is. A hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, (úzok, kabarok, avarok, széki – és kazahunok, stb.) jó lovasok és ügyes kézművesek is voltak.

 Ez időben – 7000 évvel ezelőtt, vagy még régebben bekövetkezett a nagy kataklizma. Megrendült a Föld, felháborodott a tenger, vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Később hajósok hozták a hírt az Úr népének: elsüllyedt Ataisz legnagyobb része, lakosainak csak elenyésző töredéke tudta megmenteni puszta életét. Az Úr népe az őshazávalodaveszett. Uruk város emlékére fővárosának nevét Anina-ómról Urukra változtatták.

 Az ott rekedt lovas hunok, mivel hazájukba nem mehettek vissza, élelmük pedig már fogytán volt, lehúzódtak a termékeny síkságra. Később, legelőik fogytával, északnak indultak. A széki-hun (később székely) törzsből származó Magya fejedelem fiaival és 576 lovas legényével 60 holdévig (60 holdhónap) vándorolt, míg olyan vidékre nem érkezett, amely elsüllyedt ataiszi lakóhelyükre nem emlékeztette őket. Itt Magya fejedelem egy bőséges legelőn két várost alapított: Paripa és Dabósa városát. A két város között felállították az egyistenhívő Úr népe kegyhelyét. A fejedelmi ifjakkal együtt, 480 fiatal kötött házasságot Uruk városának leányaival.

atlantisz (3)

Az időnként fellépő szárazságok és betegségek elől a hunok többsége áttelepedett egy másik síkságra, a Kaukázuson túl fekvő területre. Ott várost alapítottak, és Magya fejedelem legkisebb fiáról Magyarkának nevezték el. Másik fia, Kurd egy ideig Dabósa és Paripa városában maradt. Később azonban, mivel hegyi törzsből nősült, feleségének családjához, a hegyek közé költözött.

 Magya legnagyobb fia, Hunor, a lovasok többségével kelet felé ment tovább. Az Ataisz pusztulását követő 250. holdévben (kb. 19 év múlva) egy nagy lovas pusztán felépítették Hunnor városát. Hunnor város Mongólia déli részén a Hun-tó mellett volt. Később ez a terület sivataggá változott.

 Múlt az idő, évszázadok teltek el. Ezalatt a hunok folytatták vándorlásukat. A gazdagabbak Dabósa-Magyarka-Hunnor vonalának térségében telepedtek le, a szegényebbeik keletre vonultak a rokon agaba népek felé, ahol jó legelő területek ígérkeztek. A Hangun (Sárga) folyó mellett élő őshonos népcsoport: a jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. A hunok a jürcsik mellé álltak és az őshaza pusztulása után 12000 holdévvel (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat. Hálából Jümmön jürcsi vezér a hunok ifjúságának adta Ordosz térségét.

arvisura 2

A hunok emberségesen bántak a fogságukba került ajnókkal. Nem vetették őket béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva, amikor hun nőkkel házasságot kötöttek, felszabadították őket. Az ajnó törzsek, látva a véreik iránt tanúsított bánásmódot, szövetségre léptek a hunokkal. Később a jürcsiktől is követelték a béklyós rabságba hurcoltak szabadon bocsátását. Amikor Jüm-mön vezér ezt megtagadta, az ajnók a hunok segítségével elűzték a jürcsiket Hangun térségéből. Ebből a szövetségből tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24000 ifjú hun harcos – Hunnor birodalmi központ jóváhagyásával – összeházasodott az ajnókkal.

 A hun törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg. Az úzok a folyókanyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt. A tengeröböl síkságán élő, Ataiszból származó rokonokkal felvették a kapcsolatot, s cserekereskedelmet folytattak velük. Az itt töltött 1000 esztendő alatt az agabák is megsokasodtak.

 Az észak felé terjeszkedő kinajokkal gyakorivá váltak a háborúk, változó szerencsével. Végül a kinajok elfoglalták az agabák által lakott tengerpartot. Az agabák egy része ekkor behódolt, többségük azonban a hunokhoz menekült. Vezetőjük egy Agaba nevű bölcs sámán volt, akinek leányát az úz törzs vezére, Uzon vette feleségül.

 A kinajok elől menekülő hunok magukkal vitték legértékesebb áruikat, élelmük azonban hamar elfogyott, s a tél közepére helyzetük aggasztóvá vált: éhínség fenyegetett. Az egyetlen számba vehető élelmet a medve jelentette volna, csakhogy ennek a vadászatát hitük tiltotta. Ők is, akárcsak a többi halász-vadász nép, hittek a medve égi eredetében. A medvék így igen elszaporodtak és az emberre is veszélyessé váltak.

 Az agabák azonban nem voltak medve tisztelők. Egy alkalommal leterítettek és megettek egyegy kifejlett példányt. A hunok csodálkozva látták, hogy nem sújtotta őket semmiféle égi büntetés. Amikor Ordoszba téli vásárra összejöttek a hun törzsek sámánjai, Agaba felvilágosította őket: Istenük azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron kell befejezniük életüket.

 Megindult hát a vadászat, s ehhez Agaba népe újfajta fegyvereket szolgáltatott. Az első medvetor holdtöltétől holdtöltéig tartott. Ez alatt – Agaba javaslatára – megalakult az Öregek Tanácsa, a 25. napon pedig 24 törzs részvételével létrehozták a hun törzsszövetséget. Egyeztették mitológiájukat és megszervezték a törzsszövetség jövendő életét.

 Agaba javaslatára újra kezdték az időszámításukat. A holdevések szerinti számolás a gyakori ködök miatt is meglehetősen nehézkes, emellett eltéveszthető is volt. Ekkor már az Ataisz pusztulása utáni 12968. holdévet írták (ez kb.1000 évnyi idő) (Kr.e. 4040). Az új időszámítás szerint egy esztendő az egyik medvetortól a másikig, tehát egyik téltől a másikig tartott.

 Az első törzsszövetségi fősámán Agaba lett. Ő volt az, aki az írást is megreformálta, s az általa alkotott rovásírást általánosan használttá tette a sámánok körében. Az ő javaslatára kezdték el írni történelmünket is. A fősámánok mindenkori kötelessége lett, hogy a hun törzsszövetség életének főbb eseményeit a valóságnak megfelelően megörökítsék. Ezért adták történetírásuknak az Arvisura-Igazszólás nevet. A szöveget aranylemezekre rótták, hogy az idő foga el ne pusztítsa.

 

(Eredetiben, az ősi írások regéit úz nyelven írták, amely alig különbözött a mai magyar nyelvtől.)

 A hun-magyar törzsek sok ezer éves történelmét és mítoszait itt megvásárolhatják.

arvisura

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top