Németh Noémi: Erdélyi álom

2016. február 27., 09:00

Csend kúszik a Havasokra,
szitál a fehérség.
Fütyül a szél a boglyákon,
időtlen a térség.

Suttognak az örökzöldek
székely imádságot.
Kristályvizű patak csobog
túl a hét határon.

Juhászkutyám ugat csendben,
mordul a néma táj.
Köd gomolyog a sziklákon,
majd’ tekereg a nyáj.

Lábam alatt ropog a hó,
csikorog a szánkó.
Kalyibában kályha lobog,
s pipát gyújt egy csángó.

Mesebeli kis faházak
alszanak a réten.
Vacogtató hideg csoszog,
s álom ül a télen.

Nyikorog e kincsesláda
messzi álmok mélyén.
Olyan, mint egy tündérország
kis országunk szélén.

Németh Noémi © 2016. február 26.
Szerzői és minden jog fenntartva.

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

1 hozzászólás

  1. Gyönyörű! Míg olvastam, ott éreztem magam.

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top