Kína észak-nyugati részén, Hszincsiang (Xinjiang) tartományban él az a népcsoport, amely csak a magyarokat tekinti rokonának. Itthon keveset tudunk közös történelmünkről, ők azonban a véres kínai erőszak, a betelepítések és a mérhetetlen elnyomás ellenére sok titkot őriznek.
Történelmükre vonatkozó legkorábbi utalás a ’kilenc törzs’-re, azaz a tokuz-oguzokra a 630-as évekre tehető. Az oguzok törzsszövetségnek kezdettől fogva az ujgur volt az egyik legjelentősebb törzse. 745-től az ujgurok nem egészen egy évszázadig, 840-ig uralkodtak egész Kelet-Belső-Ázsia területén. Birodalmuk Mandzsúriától az Altajig és a tien-sani karlukokig húzódott kelet–nyugati irányban. Fővárosuk az Orhon folyó mellett volt, neve Ordu-balik, azaz „a királyi tábor városa”.
A ma élő, tízmilliós lélekszámú ujgur kisebbség történelme során mesés kulturális kincset halmozott fel, amely a 19. században a térségbe érkező kutatókat és felfedezőket mind ámulatba ejtette. Autonóm tartományukat Ujgurisztánnak, vagy Kelet-Turkesztánnak nevezik.
Kínai feljegyzések szerint, az ujgurok messze földön híres gyógyítók voltak, többek között az akupunktura felfedezése is nevükhöz fűződik. A sámánizmus ma is él, bár hitük, vallásuk a történelmi viszontagságoknak köszönhetően összetett.
Gutenberg előtt évszázadokkal ismerték a könyvnyomtatást, jártasak voltak az építészet, művészet és a zene területén. A legegyszerűbb foglalkozású ember is tudott írni és olvasni. Ők voltak az a nép, akiknek a területén keresztül vezetett a selyemút, amely összekötötte a keletet a nyugattal.
A hivatalosan ma is autonóm köztársaság önállóságáról Kína nem mond le, hiszen az ujgurok földje 122- féle ásványkincset- köztük olajat, gázt, szenet és aranyat rejt. A médián keresztül naponta találkozhatunk erőszakos összecsapásokról szóló hírekkel, amelyek a kínai propaganda szerint „terror akcióként” terjednek.
A kínai elnyomó politika ügyét feszegető, Kína szemét szúró jogvédő Ümit Hamit ujgur aktivistát 2013. májusában, szégyenletes módon kitoloncolták Magyarországról. Barátokat, ősi rokonokat keresett, ellenségekre lelt. Később, visszatérve, egy sajtótájékoztatón három dologról akart szólni: arról, hogy szerinte az Északnyugat-Kínában élő ujgurok a magyarok közeli rokonai, arról, hogy ezt a szabadságáért küzdő népet Kínában kegyetlenül elnyomják, és arról, hogy milyen kínos volt az ő kiutasítása Magyarországról május legvégén.
Az ujgurok gyötrelmes történelmüket mesebeli tájon élik. Az egyik mesebeli táj a legendás Kanas tó vidéke, amely egy völgyben, az Altáj-hegység közelében, Xinjiang Ujgur Autonóm tartomány északi csücskében fekszik. A „Kanas” mongol szó, jelentése „tó kanyon”.
A híres, titokzatos, vad táj, különösen ősszel ejti ámulatba a látogatókat. A növények arany napsütésben tündökölnek, a tóhoz közeli hófödte hegyek az égig érnek. A kis faházak környékén mélázó, kérődző szarvasmarha és juh csordák mit sem sejtenek az aktuális politikáról. A tündérmesébe illő táj sok tündérmese titkot őriz.
A legenda szerint hatalmas szörnyek élnek a tó mélyén, amelyek a szomjúságukat csillapítani vágyó lovakat és tevéket a tó fenekére húzzák. A „lófogyasztó szörny” valójában a „nagy piros hal” (Hucho taimen), amelynek hossza a 10 métert is meghaladja.
A szörny tehát nem a tó mélyén rejtőzik. A gonosz az emberek lelkében lakik.
Fotók: cntv
Powered by Facebook Comments
