Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Matek Kamill: Tayos a dél-amerikai aranylemezek barlangja és az Arvisura

Matek Kamill: Tayos a dél-amerikai aranylemezek barlangja és az Arvisura

Matek Kamill magyar őstörténet kutató-, világutazóként ismerik, aki számos helyen, itthon és a nagyvilágban tart előadásokat, többek közt az equadori Táltos-barlang titkairól. A mai előadásának témája is a világ, de leginkább a magyarok elől eltitkolt rovásírásos aranylemezekről szól. Bevezetésképpen mit mondana el az előadás megkezdése előtt?

Sokan megkérdezték már, hogy mit mondanék szívesen magamról, aztán rajtam nevetett egy egész ország. Ugyanis Zalaszakától Zalaszakáig 6 ezer kilométert tettem meg. Csakhogy, az egyik Zala-megyében van, ahol születtem, a másik viszont Equadorban.

Magyarul beszélő indián törzsekről hallani sem akar a világ, pedig Móricz János equadori feltárásai során elég sok bizonyíték gyűlt össze, már csak hinni kellene a saját szemünknek. Ön milyen kutatásokkal foglalkozik?

2013. december 6. - Maczó Birtok, Bér - Matek Kamill magyar őstörténet kutató, világutazó feleségével, a „Magyar tudatosság a XXI. században” c. konferencia megkezdése előtt
2013. december 6. – Maczó Birtok, Bér – Matek Kamill magyar őstörténet kutató, világutazó feleségével, a „Magyar tudatosság a XXI. században” c. konferencia megkezdése előtt

Equadorban a kutatást saját pénzemből finanszíroztam, ott munkát vállaltam, biológus vegyészmérnökként dolgoztam. A munkát Equadorban azért vállaltam el, hogy ott lehessek és a kutatásaimmal foglalkozhassak.

Meséljen a kutatásairól!

Volt egy álmom. Nem vagyok hozzá elnök – ugyanis az amerikai elnök kezdte így egyik beszédét, hogy volt egy álma -, nekem még 15 évesen az volt az álmom, hogy írok egy özönvíz előtti enciklopédiát. Gyermekként, akkoriban megkérdezték tőlem, hogy komolyan gondolom-e és határozott elszántságomon csak nevettek. A terv azonban megvalósult. 50-es éveim felé, mára elkészült az enciklopédia. Nem könyv formájában jelent meg, ahogy terveztem, hanem DVD-ben, de azt gondolom, hogy jó ez a formátum, a sok képes anyag miatt. Így az egész mű gyakorlatilag azt adja vissza, amiket utazásaim során tapasztaltam. Sokkal hitelesebb információt nyújt, mint bármilyen lexikon.

Mik szerepelnek ezeken a felvételeken?

Van amelyik felvétel véletlen műve volt, persze én úgy gondolom, hogy véletlenek nincsenek. Megfelelő helyen, megfelelő időben voltam. Azon kevés emberek közé tartozom, akik az Aranybarlangban is jártak. Az itt ma látható felvételeket 16 országban levetítették. Szenzációs sikere volt. A magyarság őstörténelme szempontjából fontos, Tayos barlangról van szó, vagy, ahogy mi ismerjük Juan Moricz kutatásai alapján, ez a Táltos barlang.

Tehát ahol Móricz János járt, azokat az utakat tette meg Ön is. Ugyanazokkal a tárgyi leletekkel találkozott, mint Móricz?

Ez a megállapítás így nem állja meg a helyét, ugyanis a leletek nagy részét a helyszínről eltávolították. Carlo Crespi atya Equadorban gyűjtötte az ereklyéket, de sajnálatos módon történt egy rablás, amiről nem szívesen beszél az ember. Katonák rabolták el az értékes bizonyítékok nagy részét. Az indiánok elmesélték, hogy egy napon – Equador spanyol nyelvű hely -, angolul beszélő, felségjelzésű katonák csillogó-villogó helikoptereken megérkeztek a Szalézi János Püspökség udvarára és szépen felpakolták az ott található leleteket, természetesen gondosan becsomagolva.

A maradék leleteket hol lehet látni? Hogy lehet egyáltalán bizonyítani az ősi kapcsolatot?

Piacon kell keresni ősi rokonainkat, ugyanis oda járnak az ősi nyelv képviselői. A leletek egy részét sikerült megtalálni, nagyon izgalmas történetük van. A perui Larcomar-ban kerültek bemutatásra, természetesen az aranylemezek részeként. Ezek a hajdani Móricz kutatás anyagai. Az eltűnt anyagokat valamilyen módon fellelhetők. A hadsereg, a lemezek “elvivőit” nevezzük meg, olyan a szakértők voltak, akik székely rovásírásban otthonosan mozogtak. Olyan személyekről beszélünk, akik a régebbi rovásírásokat is, az összevonási szabályokkal együtt is jól ismerik. Emellett létezik a lemezeknek egy másik fellelhető forrása, erről kevesebbet beszélnék. Aki segített, annak a kilétét szeretném titokban tartani. Annyit megemlítek, hogy Vatikánról van szó, ugyanis a lemezek nagy része, ma úgy mondanánk, az ősi tudáshoz, a mágiához tartozott. Ez ma a Vatikán féltve őrzött tulajdona.

Gyakorlatilag itthon, az emberek számára a leletek nem láthatók, nem hozzáférhetők. Csak felvételeken, előadásokon lehet információkat beszerezni.

A Szalézi János Püspökség udvarán fellelhetők a “kevésbé értékes” lemezek. A “kevésbé értékes” kifejezés alatt nem tartalmat, hanem az ötvözetüket kell érteni. A másik részéről meséltem, ezen kívül megtalálhatók a lemezeknek egy része a Perui Aranymúzeumban, a Museo de Oro-ban és a harmadik részéről kevesebb szó esett, de a nagy értékű lemezeket az equadori bank őrzi, bizonyos üzletek zálogaként.

A magyar őstörténet kutatókat sorozatos támadások érik. Hogyan birkózik meg ezekkel?

Abból a turistaforgatagból kell kiindulni, amely jó pár éve megindult Equador felé. Nem a magyar turistákat kell oda képzelni, hanem a közvetlen környezetben élő amerikaiakat, akiknek mindenképpen souvenir kell. Azért ecsetelem ezt ilyen hosszasan, mert a rájuk jellemző mentalitással közelítenek a hely felé. Ezt az igényt pedig megpróbálják kielégíteni. Stain Hall-lal hosszú ideig leveleztem, ő volt Móricznak a barátja, egészen a haláláig. Neki eredeti felvételei voltak. Az eredeti felvételeknek van egy művészeti megjelenése és sajnos, a turizmusnak köszönhetően, ezt egy kicsit „überelő”, hasonlító, imitáló másolatok belekerültek a nagyvilágba. Ez nagyon nagy probléma, hiszen, ha egy hiteles dokumentum sorozatba egyetlen hamisítvány is van, akkor az egész dokumentum sorozat hiteltelenné válik.

A kissé felhígult a leletanyag mellett, az eredeti felvételek viszont magukért beszélnek. Hol lehet megtekinteni az Ön előadásait?

Az előadásaimnak van egy 15 részes DVD kiadványa. Ennek előzetesei, részletei a médiában megjelentek és folyamatosan jelennek meg ma is. A tudatosság völgyében című előadásom is erről a rejtélyes történelemről szól.  A legújabb hamisítási hullámba beletartozik az is, hogy néhány ott dolgozó magyar kezdi azt az információt elhinteni a tudatban, hogy ezek valójában nem is magyar jellegű relikviák. Ugyanis a relikviákon, “rovásírásra emlékeztető” jelek vannak. A legújabb hír, ami az interneten felröppent, hogy ezek rovásírásos jelek, székely jelek, de nem magyar, és nem magyar közeli nyelven íródtak. Ez az ottani nyelvi közeget figyelembe véve, meglepő. Különösen egy magyar írónő szájából.

A leletek magukért beszélnek, ki tudja, hogy az emberek miért nem hisznek, ki tudja, hogy miért kételkednek? Lehet, hogy a rovásírást kellene végre kötelező tananyagként bevezetni az iskolákban. Akkor mindenki el tudná olvasni a rejtélyesnek tűnő, ám nagyon egyértelmű feliratokat. Gyakran találkozunk azzal a problémával, hogy nem hisznek az emberek a szemüknek. Mit gondol erről?

A szem befolyásolható tényező. Én mindig, mielőtt szemrevételeznék valamit, körbejárom. Minden dolgot összegyűjtök róla. Utána odamegyek, akkor úgy nézek rá, mintha akkor látnám először és nem tudnék róla semmit. És akkor a kettőt próbálom összehasonlítani. Meglehetősen jó gondolatok születnek ilyenkor, sőt, hogyha olyan kultúrközegből hozza az ember az előzetes képiséget, ami nagyon megfelel az otthoni „szakai”, azaz, zalai szövegkezelési-képkezelési módnak, akkor sokkal mélyebbre jut. De azt hiszem, ezzel Juan Moricz sem volt másképp, hiszen zalai- és vas-megyei nyakasságával ment Argentínába.

Hasonló kitartást és sok sikert a további kutatásaihoz, gratulálunk az eddig elért sikereihez.

Köszönöm.

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top