Lakó Péterfi Tünde: Álmodtam egy ünnepet magamnak

 

 

 

 

 

 

 

Március 15. Magyarország nemzeti ünnepe. És minden magyar ember ünnepe, éljen bárhol a világon. Ma reggel felemelő érzésben volt részem. Egy bejegyzést vettem észre az egyik közösségi portálon. Elolvastam.

Aztán belemerültem a hozzászólásokba. Szeretném tiszta szívből megköszönni azoknak a román embereknek, akik szeretettel kívántak nekünk minden jót, békés, szép ünnepet! Testvéreimnek érzem őket, könnyes lett a szemem amint a jókívánságokat olvastam. És ismét elábrándoztam…

Erdély! Drága hazám! Neked címzem ezt az írásom. Úgy írom ezt Neked, mint Édesanyámnak. Először is, el szeretném mondani, hogy szeretlek. Hús vagyok a húsodból, vér vagyok a véredből. Hálás vagyok, hogy Te vagy a Hazám! Azt is tudom, hogy Te is szeretsz, hisz sehol máshol nem tudtam élni, csak itt. Megpróbáltam… Hűtlen voltam hozzád, elhagytalak. Testvérek közé mentem, ezért azt hittem, hogy ez nem akkora bűn. A testvéreim közül sokan szívesen láttak, de voltak olyanok is, akik inkább megtagadtak. Ám ezen az esős, hideg március 15-én mégis csak a jó jut eszembe… Azon testvérek szavát hallom, mit hallom, érzem a zsigereimben, akik ezt mondták: de jó, hogy hazajöttél… otthonról. És érzem, hogy ma együtt ünnepelhetek velük. Nem csak velük! A többi magyar emberrel is, akik szétszóródtak, Európában, Amerikában, talán még Ázsiában és Afrikában is! Egy test vagyunk most, egy lélek.

almodtam

Erdély! Drága hazám! Vannak más gyermekeid is. Mindig is voltak. Románok. Velünk együtt nevelted őket, de más nyelven. Mégis értettük egymást.  Játszadoztunk együtt, néha ölre mentünk, de együtt nőttünk fel, együtt éltünk. És élünk mai napig. S lám, közülük páran szeretnek is minket! Az ünnep úgy szép, ha meg tudjuk osztani az örömünket a barátainkkal. Azzal kezdtem az írásom, hogy elmondtam, mennyire jólesett a román testvérektől a jókívánság kinyilvánítása. Az a pár ember osztozni kíván az örömünkben! Hívjuk meg őket egy asztalhoz! Üljünk le velük, koccintsunk a békésség jegyében! És Te, édes hazám, Erdély, örömkönnyekkel a szemedben figyeled majd gyermekeid között az egyetértést, az egymás felé sugárzó szeretetet…

Elábrándoztam…

De vajon tényleg csak ábránd?

Nem lehet, hogy így cselekedjünk…?

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás