Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Könyvajánló – Ujházy Kolos: Zuhanás a magasba

Könyvajánló – Ujházy Kolos: Zuhanás a magasba

Kincső élete gyökeresen megváltozik 17 éves korában: amikor a családját tönkreteszi a román erdőmaffia, nekivág Európának, hogy egy jó munka vagy egy isteni csoda révén pénzt szerezzen nevelőszülei megmentésére.

Tervei azonban sorra csődöt mondanak, így végül az amszterdami bordélynegyedben köt ki, ahol sírva, még a barátjának is hazudva gyűjtögeti a nemerei erdőbirtok újrafásításához szükséges milliókat. Képes lehet egy szétszakított szerelmespár úgy a sötét mélybe hullni, hogy közben vakító magasságokba jut?

Szembemehet néhány idealista álmodozó korunk kifinomult romániai faluromboló gépezetével? Létezhet ’zuhanás a magasba’ nemcsak egy fiatal pár, de Erdély, sőt az egész világ számára is?

A történet a 21. század régóta várt szókimondó, tabukat döntögető, elementáris erejű lázadásregénye – egyszerre megrendítő szerelmi dráma, kétségbeesett kiútkeresés és kíméletlen globalizációkritika.

A regény a Püski Kiadó és Könyvesházban megvásárolható.

konyv

A könyv szerzője jó tíz évvel ezelőtt szállást keresett egy székely faluban. Hideg téli este volt, esett a hó, a helyzet reménytelennek tűnt. Azután váratlanul megnyikordult az egyik ház ajtaja, és fejéshez öltözve kilépett rajta az akkor még gondolatban se létező Zuhanás a magasba egyik központi szereplője. A szerző ettől kezdve rendszeresen visszajárt Veres Mihályékhoz a Nemere lábához, s közvetlen közelről figyelhette a faluban lezajló változásokat. Látta, hogy – míg az erdélyi nagyvárosokban mindenki fellendülésről beszélt – ezen a nem sokkal korábban még jórészt önfenntartó vidéken miként fogyatkoznak az állatok, miként önti el az olcsó külföldi tej a boltokat, miként nő az öngyilkosságba menekülő gazdák száma, és miként dolgoznak egyre többen nyomorúságos minimálbérért különféle városszéli francia meg olasz varrodákban. Látta hogy, bár a szántók és legelők továbbra is ott hevernek ezeknek a lecsúszó embereknek a keze ügyében, abszurd módon immár egy fél világ választja el őket tőlük – immár Erdélyben is bebizonyítva, hogy napjaink hálózatos, szabad áru- és tőkeáramlásos liberális demokráciája a közhiedelemmel ellenétben nem ad, hanem elvesz, nem összeköt, hanem elválaszt. A szerző – aki ekkoriban fejezte be a Dél-Amerika ötszáz évvel ezelőtti gyarmatosításáról szóló könyvét – ekkor rájött, hogy tudta nélkül nyakig van a következő regényben; hogy nagyjából mindegy, hogy indián vagy székely, hogy középkori gyarmatosítás vagy modern globalizáció, mert a lényeg gyakorlatilag ugyanaz – ez utóbbi esetben csupán a helyszín és a idő sokkal közelebbi sajnos… Az így megszületett Zuhanás a magasba valamennyi szereplője fiktív, de akár élő is lehetne, a nekik tulajdonított gondolatok pedig a valóságban is elhangoztak a székelyföldi földművesekkel, pásztorokkal, szénégetőkkel, hegyi sajtkészítőkkel folytatott beszélgetések során. A nagyapja erdejét leirtva visszakapott – és így teljesen tönkrement – gazdáról a szerző egy újságcikkben olvasott (igaz, a valódi eset Gyergyóban történt), a Kincsőt ihlető, családja pénzgondjai miatt Nyugat-Európába ment, ott prostituálttá vált, majd halálos betegen hazakerült lányról pedig többen is tudnak egy apró félig magyar faluban. A regény nem illeszkedik a hagyományos Erdély-regények sorába, hisz nem (pusztán) a magyarságról, és még kevésbé a magyar-román ellentétről szól; épp ellenkezőleg, egyetemes módon azt igyekszik megmutatni, hogy a valódi törésvonalak ma már egészen máshol húzódnak a világban, mint a múltban, hogy az igazi harc ma már nem a különböző etnikumok, vallások, vagy épp a diktatúra és a demokrácia között folyik – mint ahogy azt bizonyos erők láttatni szeretnék –, hanem ezerszer veszélyesebb módon a kis és a nagy méretek, az értékeiket és önállóságukat védelmező pontok és a nagy étvágyú, gyorsan terjeszkedő hálózatok között. A Zuhanás a magasba részben azért született meg, hogy megmutassa ennek a harcnak az alattomos természetét, és elmondja, hogy a látszattal ellentétben van esély a győzelemre. „Igen, zuhan a világ” – mondja a regény filozófusa. „Megállíthatatlanul zuhan. De szerencsére ez egy jó zuhanás. Gyógyító zuhanás. Végső soron felfelé zuhanás. Mert a küszöbön álló becsapódáskor a világ darabokra törik majd… a mostani nagy, haldokló tömbből kicsiny, egészséges szilánkokra… A mi dolguk most az, hogy felkészítsük az emberiséget a törvényszerűen bekövetkező becsapódás katartikus pillanataira.” Napjaink tudományos, politikai, művészeti és vallási elitje azonban jórészt hallgat, és hosszú ideje adós az emberiséget lassan maga alá gyűrő társadalmi és természeti problémák néven nevezésével és kezelésével. Kényelmességből, konfliktuskerülésből, rosszul értelmezett politikai korrektségből. Vagy azért, mert valóban igaza van a könyv filozófusának, amikor ezt mondja: „Betegnek kell ahhoz lenni, hogy meglássuk a világ betegségét. De ereje csak a világtalan egészségeseknek van a gyógyításhoz.”

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top