Kamaszkori krízesek

                                                                                                                                                                                                                                                                                                     A kamaszkor a krízis időszaka

A serdülőkori válság, fejlődési krízis, amikor az élet más szakaszaihoz viszonyítva gyorsabban jelennek meg lényeges, a fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások.

Krízis abban az értelemben, hogy felbomlik a gyermekkor egyensúlya, és hosszú éveken keresztül alakul, készülődik az új egyensúly, amely a felnőtt életét jellemzi. Ez az átmenet fájdalmas, mint majdnem minden változás. Krízis azért is, mert a kamaszoknak általában középkorú szüleik vannak – a szülőknek meg kamaszkorú gyermekük. Mind a két kort a változás korának is szokták nevezni. E kettő találkozása és együttélése önmagában is hordozza a feszültségek lehetőségeit.

A serdülőnek fejlődése során “feladatokat” kell megoldania. Ki kell szakadnia a gyermekkor függéséből, és meg kell tanulnia felnőtt ember módjára önállóan élni. A szexuális fejlődésben el kell érnie azt a fokot, amikor a testi kielégülés forrása az ellenkező nemű partnerrel történő nemi együttlét. Képessé kell válnia arra, hogy a családon kívül társat, érzelmeinek tárgyat találjon. El kell vállalnia a felnőtt ember társadalmi szerepét, beleértve az önálló életvitelt, a megfelelő pálya megválasztását, a saját, sőt a mások sorsáért is érzett felelősséget. Ezeket a “feladatokat” a biológiai-pszichológiai érés, és a társadalmi elvárások összetalálkozása tűzi ki.

Milyen tünetei lehetnek?

A serdülőkori válság a legkülönfélébb tünetekkel jelentkezhet. Visszaesés a tanulásban, társasági gátlások elhatalmasodása, lázadó, szabályokra fittyet hányó, a társadalomellenesség határát súroló magatartás, öngyilkosság, kábítószerezés, mind jele lehet a serdülőkori válságnak, de akár vegetatív vagy neurotikus tünetek is jelentkezhetnek.

A pszichológia a serdülőkori válságnak különféle alfajait különbözteti meg.

Autoritás-krízis

A bevett normák és a tekintély elleni lázadás a serdülőkor normál lélektanának része. Az ifjú frissen kialakult kritikai készségét igen erősen gyakorolja, a környezet, a szülők, az iskola ellen fordítja. Erre nyilván szüksége van, hogy önálló gondolkodását kifejleszthesse. Ha ez a lázadás a serdülő életében egyeduralkodóvá válik, megzavarja tanulását, iskolai beilleszkedését, tehát veszélyezteti jövőjét, akkor jogosan beszélhetünk autoritás-krízisről, ami vagy folytonos ellenkezésben, kritizálásban, indulatkitörésekben nyilvánul meg vagy pedig a tétlenségbe süllyedés, látszólagos közöny, érdektelenség jellemzi a fiatalt. Előbbi a krízis aktív, utóbbi a passzív formája. Kiváltó okok lehetnek nyomasztó gyermekkori élmények, a családi élet egyensúlyzavarai, a család tradicionális értékrendje és az ifjúsági csoport normái közti ellentét.

Identitás-krízis

A gyermek jellemfejlődésében döntő szerepet játszik, hogy a környezete szeretett személyeivel azonosul. Ezen keresztül épülnek be személyiségébe az erkölcsi normák így szilárdulhatnak meg fontos tulajdonságok, nyilván nem függetlenül a genetikai adottságoktól. A szülők és nevelők, akarva, akaratlanul valamilyen társadalmi értékrendet is átadnak a gyermeknek. Ez vagy ettől eltérő értékrend később ún. kollektív eszményekben is megjelenik – a regényhőstől kezdve a sportolóig, illetve egy énekesig. Ha az ifjú karakterével, viselkedésmódjával, erkölcsi normáival elfogadásra talál a kortársai között, és megfelelő tevékenységi kört talál, akkor identitása zavartalan. Ilyenkor ez az “élmény” éppoly észrevétlen marad, mint ahogy a testi egészséget sem érzi valaki, csak ha valami miatt elvész. Az identitás problémája is akkor tűnik fel, ha válságba kerül. Tipikus az identitásproblémája annak a serdülőnek, akit a szülei jó és engedelmes gyermeknek neveltek, ezekkel az értékekkel maga is azonosult, és most az ifjúsági csoportban ugyanezért leértékelik, kinevetik. Jellemezheti ezt a korszakot továbbá a társas kapcsolatok kudarca, szerelmi csalódás, szakmai identitás keresése.

Három tünetcsoport, a serdülőkori hangulatzavarok, a pszichoszexuális fejlődési problémák és a pubertás-aszkézis tünetcsoportja hátterében is rendszerint identitáskrízis található.

1. Serdülőkori hangulatzavarok: Ebben a korban apró csalódások, kudarcok is mély elkeseredést, szomorúságot, ürességérzést, szorongást válthatnak ki. Az apró kiváltó ok a serdülő számára szimbolikussá válik, figyelmezteti, hogy képtelen jövendő elképeléseit megvalósítani, érzelmi, világnézeti ellentéteket egyeztetni.
2. A pszichoszexuális fejlődés problémái: Exhibicionista megnyilvánulások, leskelődés, meztelenre vetkőzés a tükör előtt, átmeneti homo-erotikus érzések a korszak normál lélektanához tartoznak. Előfordul, hogy a serdülő minden ösztönös vágyát elutasítja magától, az egész ösztönfejlődést elnyomni törekszik, és létrejön a
3. pubertás-aszkézis tünetcsoportja. Ennek egyik szélsőséges formája az anorexia nervosa. Gyakori betegség serdülő lányoknál, akiknek fogyókúrája nem ismer határokat. Mintha ezek a lányok – bár tudat alatt – de nővé válásuk ellen küzdenének.

Krízisben a család is

A serdülő lelki változásaival együtt jár, hogy családon kívüli kapcsolatok és értékek felé nyit, és közben távolodik szüleitől, nagyobb, tőlük független személyes teret igényel, ahol önálló tapasztalatokat szerezve nő önbizalma, felelősségérzete. Szüksége van a család biztonságára, mint háttérre, de önálló akciói, próbái, tapasztalatai segítik abban, hogy meggyőződjön életrevalóságáról.

A serdülővel kölcsönhatásban változik a serdülő családja is. Megváltoznak a család szabályai; az óvó, aggódó szülőnek gyermekében megbízó szülővé kell válnia. A család szerkezete némiképp átalakul: a családtagok személyes határai erősödnek, növekszik a közöttük lévő távolság.
A serdülő ekkor megkérdőjelezi a család addigi szabályait, rítusait, mítoszait, hitét, megküzdési módjait, kapcsolatrendszerét, értékeit, de ez az időszak lehetőséget teremt a változtatásra is. Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját értékrendjét, ki kell próbálnia másokét, ezért átmenetileg tagadja azt, amiben felnőtt. A család, ha nem akarja elveszíteni gyermekét, kénytelen ezzel együtt élni.


A serdülők kíméletlen kritikái gyakran arra késztetik a szülőket, hogy változtassanak megrekedt szokásaikon, véleményükön. A serdülők szinte mindent megkérdőjeleznek. Ahhoz, hogy hiteles vitapartner legyen a szülő, széleskörű információ birtokosának kell lennie. Nagyon sok szülő legnehezebben a gyerek feletti kontroll elvesztését éli meg. Félnek, hogy a kontrollal együtt gyermeküket is elvesztik, és magányossá válnak. Nem veszik észre a nyereséget: felelősséget vállalni tudó gyermekükkel új, felnőtt kapcsolat kialakításának lehetőségét. A serdülő viszont nehezen veszi tudomásul, hogy elveszti a gyermekkor felelőtlenségét, és felelősséget kap a szabadságjogok mellett. Ez akkor tűnik tehernek, ha korábban nem kapott és gyakorolt megfelelő szintű felelősséget.

Mit tehetünk?

Kamaszokkal együtt lenni nehéz. Nem tehetünk mást, el kell fogadnunk, és tiszteletben kell tartanunk egyéniségüket, egyediségüket. Meg kell találni az egyensúlyt a korlátozás, és a mindent megengedés között. Adjunk nekik rugalmas és egyértelmű kereteket, hogy érezzék támogató jelenlétünket. A serdülő ugyanolyan feltétel nélküli szeretetre vágyik, mint egészen kicsi korában, még akkor is, ha “tüskéi” miatt nehéz megközelíteni. Adjunk nekik önállóságot, engedjük, hogy legyenek titkaik; ha bizalmat kapnak, bizalommal fogják viszonozni. Azzal segíthetünk leginkább, ha ott vagyunk, jelen vagyunk az életükben, és tudják, számíthatnak ránk.

pszichofeszek/noknek.magyartudat.hu

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás