Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Jó magyarnak lenni. Igen nehéz, de nem lehetetlen

Jó magyarnak lenni. Igen nehéz, de nem lehetetlen

Vannak olyan hatalmas horderejű dolgok, amikről a mai világunkban nem szokás beszélni, pedig nemzetek parányi eseményekből eredő, világra szóló babérokat aratnak. De nézzünk csak szét alaposabban magunk körül, van itt még sok minden, ami bizony elég régóta alapos magyarázatra szorul.

Egészen pontosan, azóta, mióta Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza a következő volt:

Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el a nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.

A monarchia idején sajnos megvalósították a gonosz elméletet, de ma csak rajtunk múlik, hogy a módszeres rombolást hagyjuk-e tovább megvalósulni.

Sok mindent nem tanítanak az iskolákban, nemzedékek nőnek fel okosan, ám mégis tudatlanul, beszajkózva sok tudományt és áltudományt, mit sem sejtve dicső múltunkról. Elsőként nézzünk egy kicsit a Tamana rejtelmeibe.

Hol van a világon még egy olyan nemzet, amelynek például ezerszám szerte a világon léteznek saját anyanyelvű család- és földrajzi nevei? Hány iskolapadból kikerült „okos” diák tudja, hogy a Hawaai-szigeteken élt dr. Vámos-Tóth Bátor munkatársaival és egy új tudományágat teremtett, amelynek Tamana a neve? Pedig az azonosított hatezer eredeti magyar név és névszerkezet gyűjteménye ma már az egész világon ismert. Jól tudják Indiában, hogy a „Magyar” nevű település mit jelent, de Irakban és Libanonban is tisztában vannak a „Magyar” nevű dombság nevének eredetével. Létezik továbbá még ezen kívül hat „Magyar” helységnév Máltán, Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp-szigeteken, a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen a területen éppen „Almás”, „Káldi”, „Kocsis” és „Vajas” települések szomszédságában.

Feltűnően nagy számban fordulnak elő az azonos nevű tulajdonnevek szerte a világon. Ezek után joggal merül fel a kérdés, mindez hogyan lehetséges.

„Nyelvében él a nemzet” – mondta a legnagyobb magyar. De vajon a mai szófacsarás bajnokai tisztában vannak-e azzal, hogy legnagyobb nemzeti kincsünket, a világon egyedülálló, csodaszép anyanyelvünket rombolják? Ugyanis a magyar például nem „bankol”, legfeljebb elintézi ügyeit a bankban (sajnos rendszerint elég keservesen). Ezen kívül nem „médiumokat” emleget, hanem természetfeletti erőket, és még véletlenül sem keveri össze a „média” szó jelentésével, ami a hírközlés egyik eszköze. De talán nem érdemes folytatni a sort, ez egy újabb fejezetet érdemelne. Helyette tekintsünk vissza jó pár ezer évvel ezelőtt létező édes anyanyelvünkre.

A kőbe vésett ősi leletek nem hazudnak, az ősi rovásírás bizony akár tetszik, akár nem, szerte a világon árulkodik. Az írott magyar nyelv emléke például Észak-Amerika partvidékén, Yarmouth öblénél hirdette, őseink a kontinensen jártak. A 992-ben állított kő ma is arról tanúskodik, hogy Amerika első felfedezője Tyrkir volt. (Samuel Laing – 1844 London – elsőként állapította meg, hogy Tyrkir magyar volt. A Tyrkir a Turk megfelelője, azt pedig talán említeni sem kell, hogy arab, török, görög és más források szerint a turkok azonosak a magyarokkal.) Ha már az írástudásnál tartunk, érdemes még egy kicsit visszatekerni az idő kerekét.

992-ben állított kő Yarmouth-ban
992-ben állított kő Yarmouth-ban

Ki meri azt állítani, hogy barbár népek voltak őseink? Aki ilyesmit akár gondolatában is feltételez, bizony ki kell mondani, meglehetősen tájékozatlan. Az állítólagos „honfoglalásunk” idején, mondjuk inkább, amikor visszaérkeztünk a Kárpát-medencébe, mintegy hatezer éves, kiforrt, kész írásbeliséget hoztunk magunkkal.  Például Grover S. Krantz amerikai kutató szerint:

A magyar nyelv ősisége Magyarországon … meglepő: Úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét… az összes, helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.

Sir John Bowring, nyelvész és irodalmár neve szinte teljességgel ismeretlen hazánkban, pedig az 1830-ban megjelent Poetry of Magyar verseskötetének előszavában a következőket írta:

A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt, matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke… A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…

Nem szokás még a legkifinomultabb mai nyelvész körökben sem arról beszélni, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek is legfeljebb csak hét magánhangzót ismernek, addig a magyar nyelvben mi tizennégyet ismerünk és használunk. Nyelvünk zeneisége egyedülálló. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint Kodály Zoltán munkásságának végeredménye.

Kodály Zoltán 1882-1967
Kodály Zoltán 1882-1967

A Magyar Zenetudományi Intézet a mai napig kétszázezer magyar népdalt regisztrált, ebből százezer már nyomtatásban is megjelent. A nyolcvan millió lakosság számú Németországban mindössze hatezer népdalt tudtak összegyűjteni.

Giuzeppe Mezzofanti bíboros (1774-1849, aki) 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt, a következőket mondta Ludwig August Frankl költőnek:

Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben.

Visszatérve nyelvünk ősiségének bizonyításához, a Sorbonne Egyetem nyelvészei összehasonlításokat végeztek és arra az eredményre jutottak, hogy a magyar nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, etimonokból, alapszavakból. Van mire vigyáznunk. A mai angol nyelv 4% etimont, a héber 5%-ot, a csendes-óceáni nyelvek 7%-ot, az indiai mundakhol 9%-ot, a tibeti szanszkrit 12%-ot, az ős-török türkmén 26%-ot, a mai magyar nyelv viszont 68% ős etimont tartalmaz.

Sumér intelmek – 5-6000 évvel ezelőtti agyagtáblákon
Sumér intelmek – 5-6000 évvel ezelőtti agyagtáblákon

A magyar nyelv nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba. Az Ó magyar Mária siralom szövegét mi például a mai napig értjük, szókincsét a mai napig használjuk. (Shakespeare drámáit a művelt angol nép már csak szótár segítségével képes elolvasni, annyit változott nyelvük az elmúlt évek során)

Ideje felnézni nagyjainkra, és büszkének lenni múltunkra, mert a magyar ősidőkben teremtődött és minden mesterkedés ellenére, a világ végezetéig élni fog. Csak az nem mindegy, hogyan.  Ahogy gróf Széchenyi István mondta:

Jó magyarnak lenni. Igen nehéz, de nem lehetetlen.

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top