Apró virágmintás mezőségi, piros-zöld csíkos holtmarosi népviselet, székely ruhák, és a zene ritmusára lélegző, egyszerre perdülő, dobbantó fiatalok gyönyörködtették a szemet Holtmaroson vasárnap déltől késő délutánig. Nem csoda, hogy a színpad előtt üldögélők, és a műsort állva figyelők többsége akkor is helyén maradt, amikor vihart ígérő szél sepert végig a fedett pódiumon. A tizenhetedik gyöngykoszorú sikeresen megfonódott, annak ellenére, hogy idén kevesebben jöttek el, mint a korábbi években.
– Távolabbi vidékekről – Bihar, Szilágy, Hargita megyéből – is szoktak lenni meghívottaink, de több magyarországi csoport is fellépett már ezen a színpadon. Ezúttal, anyagi okokból, kizárólag a közelebbi települések képviseltették magukat a találkozón. 16 néptánccsoport előadását láthatták az egybegyűltek, illetve az ünnepi istentisztelet után a holtmarosi Tulipán gyermekotthon felújításában részt vevő holland önkéntesek is elénekeltek hármat a dalaik közül – tudtuk meg Papp György kultúrigazgatótól, aki azt is elmondta, hogy a húsz évvel ezelőtt alakult holtmarosi tánccsoport – a megye számos néptáncegyüttesétől eltérően – az elmúlt két évtizedben nemhogy összezsugorodott volna, de majdnem kétszeresére nőtt.
– 1992-ben egyetlen csoporttal indultunk, akkor 40-en voltunk. Jelenleg három korcsoportban összesen 65 táncosunk van. Az utóbbi években nem sokat változott a létszám. Minden hétvégén próbálunk, fellépések előtt többször is. Nagy Levente, a Maros Művészegyüttes táncosa tanítja a gyerekeket, fiatalokat. A próbákon hangfelvételről megy a zene, az előadásainkon vendégzenekarok húzzák – mondta a kultúrigazgató, majd arról beszélt, hogy míg a korábbi években több magyarországi fellépésük is volt, illetve Bihar és Hargita megyében is vendégszerepeltek, az anyagi nehézségek miatt idén csak a közeli helyekre – Ratosnyára, Magyaróra – jutottak el.
Kolozsvárról is hazatáncol
Zsigmond Aliz 12 éve táncol a holtmarosi csoportban. Akkor sem mondott le szenvedélyéről, amikor középiskolásként a Bolyai líceumba került, és bár ősztől távolabbról, a kolozsvári Babeş-Bolyai egyetemről – ahol olasz–kínai szakon folytatja tanulmányait – kell hazatérnie, továbbra is hűséges marad a tánccsoporthoz, hétvégenként, ha hazajön, mindig részt vesz majd a próbákon.
– Az én életemben nagyon fontos szerepet tölt be a néptánc. Kitölti a mindennapjaimat, alkalmat ad új emberek, új helyek megismerésére. Az elmúlt években a tánc jelentette a kimozdulási lehetőséget távolabbi vidékekre, például Magyarországra is így juthattam el – mondta a törékeny, szép arcú lány.
Kamaszok szenvedélye
Amikor megszólítottuk, éppen fellépésre készült a marosvécsi Sebesi Sütő Andrea. Egy kicsit izgul, de az csak addig tart, amíg felmegy a színpadra – mondta, majd azt is elárulta, hogy a mezőségi tánc a kedvence. Öt éve, az újjáalakulás óta tagja a magyarói tánccsoportnak, többször vendégszerepelt már Magyarországon is.
– Kikapcsolódás – fogalmazta meg egyetlen szóban, amikor arról kérdeztük, hogy mit jelent számára a tánc, aztán már indult is felfele.
Kelemen Márk három éve tagja a disznajói tánccsoportnak, azután állt be, hogy húga, a 12 éves Vivien táncolni kezdett. Legszívesebben a küküllőmentit járja, de magyarói, nyárádmenti táncokat is tud. A székely ruhás Vivien kezdetben a nagyokkal táncolt, majd a kiscsoport megalakulása után átállt a vele egykorúakhoz. Szépséges ruháját unokatestvére nagymamája varrta – tudtuk meg a haját két fonatban viselő kislánytól.
A legújabb gyöngyszem
A nyárádszentbenedeki Reménység néptáncegyüttes idén ősszel lesz egyéves, első alkalommal vesz részt a holtmarosi Gyöngykoszorú-találkozón. A falu fiataljai a tavalyi szüreti bálon kaptak kedvet a tánchoz, egy lelkes fiatalember, Incze Loránd pedig magára vállalta a tánccsoport megalapítását, jobban mondva felélesztését, Nyárádszent-benedeken ugyanis négy éve szűnt meg a néptáncegyüttes. A hét táncospárt hetente egyszer Fazakas János oktatja. Jelenleg a magyarpalatkai táncokat tanulják, a találkozón nyárádmenti tánccal léptek színpadra. Számos fellépésük volt már, ebben a hónapban ez volt a harmadik.
Dalok a szélben
Míg az együttesek percenként új színnel, élettel töltötték meg a pódiumot, a színpad háta mögött zenészek és hangszerek várakoztak. A magyarói Csurgó néptánccsoportot jött kísérni zenekara. Pár perccel a fellépés előtt a hegedűn játszó Virginás Péterrel beszélgettünk.
– Kicsi koromtól szerettem a népzenét, nagytatám énekelt, édesanyám is különböző versenyeken vett részt, úgyhogy ez családi örökség. Dr. Lovász Jámbor Zoltántól tanultam hegedülni, 14 éve játszom ezen a hangszeren – mondta a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenepedagógia szakán harmadik éve tanuló fiatalember, aki a magyarói táncosok fellépése előtt dr. Lovász Jámbor Zoltán és Lovász Zsuzsanna hegedűjátékától kísérve népdalokat énekelt. A színpad plakátját szél tépászta, mégis csak az első sorban ritkult a publikum. Talán éppen ezekben a pillanatokban érintette meg leginkább az egybegyűlteket a Gyöngykoszorút első szemétől az utolsóig átható harmónia.
Nagy Székely Ildikó/erdely.ma/noknek.magyartudat.com
Powered by Facebook Comments
Istenem: Magyarok Istene. Láthatod ezek az igazi „Mag” Népei. Látod, hogy nem tagadtak meg, még akkor sem, amikor kínozzák őket, meg alázzák, kigúnyolják, ki rabolják, terrorizálják őket. Magyarok Istene nézz rájuk „Segítsed őket az Egyesülésben” Restauráld vissza a mi „Nagy Boldog Asszonyunk” tulajdonát. Nagy Magyarországot a Úr kirajzolta, úgy hogy még a tolvajok, hazugok-nsm tudják azt szétrombolni-soha-soha-soha. Ezt a kertet, a Magyarok Istene Jézus Édesanyjának tervezte, és beépítette, és ide az őss Magyarokat a „Mag-Magí” Népét le telepítette. Meg Parancsolta, hogy itt maradjanak, boldoguljanak, tartsák rendben az ő kertjét. ez egy Parancs, a Magyarok Istenétől. Tarsd be Minden Magyar, bár hol is vagy.