Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Hatalom gyakorlása a végeken

Hatalom gyakorlása a végeken

Nem kell a szakképzett munkaerő a határ közeli végeken. Messze a főváros zajától, csendben húzódnak meg intézmények, pszichiátriák, javítóintézetek, az egyiknek élén az elmúlt rendszert kiszolgáló népművelővel, a másikban egy évtizede diplomáját megszerezni képtelen, tehetségtelen megbízott vezetővel, vagy éppen a javítóintézetet vezető, legfeljebb a helyszínelések fényképezéséhez értő bűnügyi technikussal.

Emberi sorsokat, életeket megnyomorító tények soha nem kerülnek ki intézmények falai közül. A betegek, növendékek félnek, a munkavállalók pedig kiszolgáltatottak. Ne próbáld errefelé az igazadat védeni, jobb, ha a sógor-koma szövevényes rendszerbe szépen belesimulsz, de még jobb, ha spicliként hazudozol, és kifúrod a tisztességes, jól képzett szakembert. Így még előre is léphetsz a ranglétrán. A székéhez görcsösen ragaszkodó, rafinált vezető a szemétségeidért díjazni fog!

Vegyük sorra a következményeket, induljunk ki a bezárt betegek, vagy éppen az elítéltek, fogva tartottak felől. Már régen nem róluk szól a drága állami pénzen fenntartott intézetek működése.

Az egyik otthonban a hatalomvágytól vezérelt kapzsi igazgató a kommunista népi mozgalom korszaka óta, a mai napig étes kapcsolatokat ápol, tudományos konferenciákon, vagy akár helyi, fehér asztalos megbeszéléseken. Neki ennyi a feladata. Mellette a régen nyugdíj korhatárt elért vezető ápolónő sanyargatja a mentálhigiénés szakembereket, akik lelkileg megnyomorítva, szakmaiságuk sárba tiprása mellett, minimálbéren próbálnak elhanyagolt, koszos, ápolatlan beteg emberek szürke hétköznapjaiba némi életet lehelni. Ha tudnak. De amint tehetik, mielőbb odébb állnak, mert ők ide nem kellenek. Csak a környék primitív, képzetlen söpredéke. A jó szakemberek évről-évre mindössze a statisztikai állományi létszám mutatói. Nem számít itt, ha félregyógyszereztek egy-két szerencsétlen sorsú, puccos, drága, pályázati pénzen nyert, kivitelezők által összetákolt új házakban lakót, az sem baj, ha egy-két haláleset utólag van adminisztrálva. Itt az értekezletek témája sem lényeges. Hiszen kinek is ártana egy pszichésen sérült beteg, akinek még arról sincs fogalma, mennyi a jövedelme és abból ki és hogyan gazdálkodik. Ez nem téma.

A másik pszichiátria a papírok gyártásáról híres. Ők azok, akik feddhetetlenségük igazolására a munkaidő megkezdésétől annak végeztéig ész nélkül dokumentálnak. A betegek zavarodottak, ki és be, összevissza mászkálnak, szeretnének szóba állni valakivel, de ennek ordenáré letolás a vége. Ám „örülhetnek”, hiszen maximálisan ki vannak szolgálva. Bár bizonyos munkákat el tudnának végezni (asztalterítés, takarítás, stb.), sőt még némi irányítással hasznukra is válna, ez nekik tilos. A mentálhigiénés firkász „szakember” egyben pincér és takarító is. Lényeg azonban, hogy itt a nagy igyekezettel, kézzel firkált dokumentumok szerint minden a legnagyobb rendben van.

Nem könnyebb a helyzet a fogvatartottak környékén sem. A „fényképező bűnügyi technikus” intézete maga az átjáróház. Na, nem ami a fiatalkorúakat illeti. Az természetes, hogy nekik a büntetés befejeztével szabad az út. A jövés-menés itt egyértelműen az ide felvett dolgozókra vonatkozik. Nagy úr ám itt a hatalom! És ugye azt mondani sem kell, az a hatalom birtokosa, aki valamilyen információ birtokában van. Az sem baj, ha a „valamilyen információ” félig, vagy egyáltalán nem igaz, a lényeg, hogy kitől származik. Az ő helye ugyanis stabil. Nincs a végletekig hetente, havonta egyik szektorból a másikba mozgatva-ráncigálva, ő képes egy helyen magát „jól bedolgozva” feladatát ellátni. A vezető félelemben tartja alkalmazottait, akik a hamis tanúzástól sem riadnak vissza. A „fényképező” pedig hibát hibára halmoz. Szabálytalanul, váratlanul és a legkiszámíthatatlanabb helyzetekben válik meg tisztességes munkát végző jó szakembereitől, miközben éppen ő válik pribékjei áldozatává. Szorong, oson és nesztelenül lopakodik a bekamerázott folyosókon, már régen nem ura saját helyzetének.

Talán sokan ismerünk jó néhány intézményt, amely hatalmához mindenáron ragaszkodó vezetőjéről híres, vagy mondjuk úgy inkább, hírhedt. Mindegyikben van valami hasonló: feszültségekkel telt munkahelyi légkör, nagy fluktuáció, bizonytalan, kiszámíthatatlan vezetői lépéselőny, ahol a szakma, az értelem és a tisztességes munkavégzés nem számít.
Csak a hatalom gyakorlása mindenáron.

(Konkrét nevek és címek a szerkesztőségben)

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

One thought on “Hatalom gyakorlása a végeken

  1. Vidéken szinte mindenhol az orbáni fidesss uralkodik.
    Csak a főváros képes valamennyire kordában
    tartani az elmebeteg, skizofrén despotává lezüllött,
    agresszivan hatalomba keveredett és mindenkit
    eltaposó, a megtermelt javainkat a hatalmára
    visszaforditó, jelenlegi “miniszterelnököt” és hiveit.

Minden vélemény számít!

Top