Gyomlálás

 

 

 

 

 

Tegnap végre tudtam egy kicsit gyomlálni. Azt mondja Zsolti, látván a kertben kialakult dzsungelt: „Csak a nagyokat húzd ki!”. El is kezdtem kihúzni a nagy „böszméket”, amikor felfigyeltem a lábam alatt gyepként elterülő növényre. A pozsgások családjába tartozik, kövér, húsos levelei vannak, láttam már ilyesmi szobanövényt is. Kihúztam, és az arcomba csapott belőle a nedvesség. Teljesen felháborodtam, hogy ilyen melegben, mikor sorra sülnek le a növények levelei, ez a dög annyi vizet raktároz, hogy még fröccsen az arcomba. És akkor rájöttem, hogy nem is a nagy gazok a veszélyesek, hanem ezek a kis sunyik.

Nem ugyanígy van-e az emberek között? Sokan szívják a pénzünket, egészségünket, energiánkat. Azt hisszük, az a baj, hogy drága az élet, az iskola, a bérlet, az élet úgy általában. Nem, nem. Az is teher, de az csak a látványos része. Ott vannak azok, akik a legnagyobb válság idején is dugig vannak pénzzel. Megszívják magukat, pont mint azok a pozsgás gazok. Sokszor nem is tudjuk nevüket, a háttérben maradnak.

Aztán itt van a másik ügyes társaság. Akik annyira hasonlítanak a kultúrnövényre, hogy egy ideig ki se gyomlálom, mert észre sem veszem. Csak akkor jövök rá, hogy február óta nevelgetem a paprikapalántának vélt gazt, amikor már hatalmas gyökeret eresztett. Olyan, mint sok politikai párt, vallási szekta, reklám, amik mind azt sugallják, hogy „Olyan vagyok, mint te, tudom, mi szeretnél, haverok vagyunk”. Aztán csak akkor esik le, hogy átvertek, amikor már behálóztak.

Nézzük, mi van még. Ott van a perje, ami az eper között szépen megnő. A föld felett csak egy kis fűszál, lent viszont teljesen rátekeredik az eperre, csak úgy tudom kihúzni, ha az epret is kitépem. Így csak a nagyját tudom kiszedni, vagy az egészet ki kell szedni, és időnként át kell ültetni az epret. Mint az energiaszolgáltatók. Muszáj velük együtt élni, ill. nem muszáj, de csak óriási nehézségek árán lehet tőlük függetlenedni, ha egyáltalán lehet. Mindig érdeklődve nézem az ilyen irányú próbálkozásokat…És úgy látom, hogy valamiért a facebook-ot és társait is próbálják erre a szintre juttatni. Hogy ne tudj nélküle élni.

Aztán vannak azok a gazok, amik villámgyorsan szaporodnak, sok-sok magot termelnek, az analógia azt hiszem egyértelmű…

Vannak olyan gazok, amelyek lelegeltetik a magukat magostul az állatokkal, és az ürüléken keresztül, gyakorlatilag tiszta trágyában szaporodnak tovább. Az emberek között is találunk ilyeneket, akik a végsőkig elmennek egy kis haszonért, ugye ezekre mondják, hogy „az anyját is eladná”.

Sikerült kiszabadítanom két sor babot, és szomorúan láttam, hogy ugyan nem pusztult ki, de az életért való küzdelemben nem maradt ereje hüvelyt nevelni vagy csak éppen valami kis satnyát tudott növeszteni. Vajon a tömeges meddőség és fogantatásproblémáknak hol van a gyökere?

Ezek után azon kezdtem gondolkodni, hogy én, mint afféle kultúrnövény Isten kertjében hogy tudok ennyi sunyi gaz között túlélni? Elmondtam ezt az egész gondolatsort Zsoltinak, és ketten kétfélét gondoltunk. Én azt mondtam, hogy legjobb, ha átnyergelek vadnövénynek, ők pompásan eléldegélnek a gazban, semmi nem tudja őket kihozni a sodrukból. Virágoznak a vadvirágok, teremnek a vadgyümölcsök. Ugyan sokan lenézik őket, semmibe veszik, de amikor a rossz időjárás miatt alig van gyümölcs, az erdei bogyósok, vadmeggy, vadszilva és sok más vad növény ontja a gyümölcseit.

Zsolti szerint egyszerűen csak kell valaki, aki állandóan gyomlál, és ha jobban belegondolunk, akkor van is. Ő szépen gyomlálgat, nekünk pedig bízni kell benne, hogy nem hagyja felülkerekedni a gazt.

Gárdonyi Adrienn
erdely.ma/noknek.magyartudat.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Next Post

Ha minden magyar ember megtenné azt, amit a haza kíván…

vas aug 5 , 2012
                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ha minden magyar ember képességeihez, munkahelyi beosztásának és nemzeti érzelmének megfelelően megtenné mindazt, amit a jelenlegi helyzetben a haza elvár, már régen nem itt tartanánk. Korábbi cikkünkben már olvashattak Ferenczy Imre Észak Karolinában élő, felvidéki származású grafikusművész munkásságáról és a nemzet előbbre jutásáért tett erőfeszítéseiről. (Ferenczy […]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás