Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Gyógytorna, gyógytestnevelés – valóban szinonimák?

Gyógytorna, gyógytestnevelés – valóban szinonimák?

 

 

 

 

 

 

 

Komoly aggodalomra ad okot, hogy az iskolai szűrővizsgálatokon milyen elképesztő arányban találunk veleszületett vagy szerzett gerinc- és ízületi problémákat már gyermekkorban. A túlsúlyos, mozogni nem szerető fiatalok száma is egyre gyorsabban szaporodik. Vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy gyermekeink ne küszködjenek már tizenévesen esztétikai, később pedig mozgásszervi problémákkal?

Természetesen a megelőzés a leghatékonyabb, legolcsóbb és hosszútávon a legfájdalommentesebb lépés az egészség megőrzésére. A prevenció eszköze az egészségnevelés, amely már gyermekkorban az egészséges életmódot hangsúlyozza.
A szülő és az iskola feladata, hogy a gyereket a mozgás, a sport szeretetére nevelje. Az alkati adottságoknak megfelelő sportválasztás a siker záloga, hiszen azt a gyermek boldogan űzi egy életen át. Az a fajta sport, amire a gyermeket rákényszerítik, sajnos nem lesz hosszú távú.

A korai sportolás ellenére is előfordulhat, hogy a gyermeknél valamilyen gerinc- vagy egyéb statikai betegséget állapítanak meg az iskolai szűrővizsgálaton. Ilyenkor a szülők nem értik, hogyan fordulhatott ez elő, hiszen ők mindent megtettek csemetéjük egészsége érdekében. Sajnos vannak olyan veleszületett vagy szerzett betegségek, amelyek az egészséges sportolás ellenére is manifesztálódhatnak, de egy precíz diagnózis alapján, korán elkezdett professzionális kezelés megoldást jelenthet.
Mi a teendő akkor, ha a szűrővizsgálaton a szakember gerincferdülést, Scheuermann-kórt, lúdtalpat vagy egyéb statikai “betegséget” állapít meg?

Fontos komolyan venni a szakember véleményét, hiszen a korai diagnózis a gyógyulás szempontjából döntő fontosságú és az elváltozások is könnyebben javíthatók a gyerekek számára játékos mozgásformákba öntve.
A diákok körében sajnos illik elbagaterizálni a lúdtalpat, sőt sok esetben a gerincferdülést vagy egyéb komolyabb eltérést is. Pedig sajnos a gyermekkori lúdtalp törvényszerűen felnőttkori lúdtalppá válik, a túlsúlyos gyermek a legtöbb esetben kövér felnőtt lesz, a gerincproblémák pedig felnőttkorban állandó hát-, illetve derékfájdalmat okozhatnak.

Megoldás: vegyük komolyan az iskolai gyógytestnevelést, illetve a gyógyúszást, súlyosabb eltérések esetén pedig forduljunk gyógytornászhoz. A komolyabb betegségek kezelése például gyógytornászi feladat, hiszen egy torziós gerincferdülés vagy Scheuermann- kór személyre szabottan, Schroth terápiával gyógyítható hatékonyan.


Ezen a ponton újabb kérdés merül fel: mi a különbség a gyógytestnevelés és a gyógytorna között, ha mind a kettő mozgással gyógyít?

A GYÓGYTESTNEVELÉS: pedagógiai tevékenység és tanári diplomához kötött . A testi képességeiben visszamaradt, mozgásszervi-, belgyógyászati- és egyéb betegségekben szenvedő tanulók, tantervbe foglalt differenciált képességfejlesztése a testnevelés eszközeivel.

A GYÓGYTORNA az egészségügyi szervek gyógyító tevékenységi körébe tartózik, gyógytornászi diplomához kötött. A mozgásszervi-, belgyógyászati-, neurológiai és egyéb betegségek speciális technikákkal való megelőzését, gyógyítását célzó egyik leghatékonyabb kezelési módszer.


Miért nem szeretik a tanulók a “gyógytesit?”
Sajnos a gyógytestnevelés kifejezés nem a legszerencsésebb, sok tinédzser megbélyegezettnek érzi magát a gyógyszó miatt, és nem szívesen vesz részt a foglalkozásokon. A betegségtől vagy az esetleges fájdalomtól való félelem is oka lehet a tevékenység el nem kezdésének. Az a tapasztalatunk a Súlypont Ízületklinikán, hogy az alsó tagozatos vagy annál fiatalabb gyerekek a csoportos foglalkozásokat, a játékos formában adagolt korrekciós gyakorlatokat preferálják, ők szívesen vesznek részt a gyógytestnevelés órán. A tinédzserek jobban szeretik az intimebb körülmények között zajló, személyre szabott gyógytornát.

Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a gyógytestnevelést?
Kis, homogén csoportok kialakítása lenne az ideális, ahol kornak, nemnek és diagnózisnak megfelelően foglalkozhatna a gyógytestnevelő tanár a diákokkal. A gyermekek érési folyamata rendkívül eltérő lehet, a nemhomogén, nagy csoportok egyéni hibajavításra sem adnak lehetőséget a szakembernek.
A másik igazán fontos szempont, hogy a gyógytestnevelési órákat a délelőtti órarendbe illesztve engedélyezze az iskola. Az a tapasztalat, hogy délutáni foglalkozásokra már nem mennek vissza az iskolába a tanulók, és nagy a lemorzsolódás.


27 éves szakmai tapasztalatom alapján a testi-lelki egyensúly alapját képező mozgásra, a prevencióra, különböző mozgásszervi betegségek esetén pedig a szakszerű kezelésre szeretném felhívni minden generáció figyelmét.

sulypont/Székely Réka/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top