Gyere lányom, elültetjük a tyúkot!

 

Igen aktuális vidéken a tyúkok, csirkék tartásának kérdése. Sokan kezdenek bele a házi tyúkleves, és házi tojás reményében. Valóban rengeteg pozitív oldala van, de van néhány fontos dolog, amit érdemes tudni.

“Gyere lányom, elültetjük a tyúkot!” – szólt nagymamám, én pedig értetlenül álltam a feladat előtt. Elültetjük??? Hová, minek? És legalább a feje ki lesz a földből? Ilyen és hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. Aztán megértettem, és láthattam, a tyúkot elültetni nem azt jelenti, hogy bevetjük a talajba, és locsolgatjuk.

A tyúkot ilyenkor egy kosárral leborítottuk, de előtte egy kényelmes fészket kapott, amiben a tojásokat melengethette. Nem tudott felkelni és kapirgálni, tehát etetni kellett. Végül is a cél az, hogy a tojásokat folyamatosan melegen tartsa, azok idő előtti pusztulását megakadályozva így.

A vidéki-tanyasi otthonok, a falusi porták nem lehettek meg tyúkok, csirkék, egyéb jószágok nélkül. Nem voltak szigorú előírások hogyan tartsa őket a gazda; az józan parasztésszel, és a jó gazda eszével tudta, mik kellenek a jószágnak.

Mi néhány év kihagyás után két éve tartunk ismét baromfit. Az alábbiakban összefoglalom tapasztalataimat, és “elméleti tudásomat”( na ez azért így túlzás) amelyet anyukám és nagymamám hagyományozott rám. Ha valaki azon töri a fejét, hogy saját nevelésű csirkét és tojást szeretne, és nincs ismerete, feltétlenül tájékozódjon a faluban élő idős néniktől, ők a legjobb tanácsadók 40-50 év baromfi tartás kellő megalapozottságot jelent a “szakmában”:-) illetve erre szakosodott könyvekből, blogokból. Én saját tapasztalataimat tudom megosztani veletek. Másnak más tapasztalatai lehetnek.

A tyúk körülbelül két hetes koráig csibe (mi csak kiscsirkének hívtuk őket), majd ivarérettség előtt jérce, illetve csirke lesz belőle. Amikor már ivarérett, vagyis tojóképes, akkor tyúknak (utána néztem:-) Gallus gallus domesticus) nevezzük. A hím a kakas ( ivartalanul kappan). A fácán -félék családjába tartozik. Súlyát tekintve 0,5-tól akár 7 kilósig is hízhat, fajtájától függően. No, ennyit a biológiáról….

Nekünk általában sárga/barna csirkéink voltak. Ritkán fehér, de például kendermagos sosem.Eddig. Idén ilyet sikerült venni. Ám nehéz tisztára kopasztani. Bizony a tyúkvágás, és pucolás nem egy leányálom….:-))
Kezdő “tyukászként” figyelni kell a tartásának körülményeire – megfelelő ól, kapirgálóterület, illetve ha több generáció él egyszerre kertünkben, akkor őket célszerű külön altatni. Tökéletesen megtanulják a helyüket, és maguktól beballagnak sötétedésre.

Természetes élőhelyükön magvakat (főleg kukoricát, búzát) esznek,de kiszedik a gilisztát is ha éppen úgy esik, vagy csigákat is felfalnak ha útjukba araszolnak.Szeretnek csipegetni, a zöldet hamar megtanulják mire jó. Először csak nézegetik, aztán egy tyúkocska oda merészkedik, megkóstolja, és akkor a többi is megbátorodik. Csirketápot is adhatunk, ha tojatni szeretnénk jól jöhet, gyakran rá is szoknak, és a nyers “házikoszt” nem ízlik többé. Nehéz a szemes kukoricára szoktatni, ha a darát szokták meg, de ki kell tartani. Előbb- utóbb elfogadják. Víz elláátásukról viszont folyamatosan gondoskodni kell. Létezik csirkeitató, mit ahogy etető is, de egy kiszupertált nagyobb lábos is megfelel a célnak, esetleg több az udvar több pontján. Egy nagy követ szoktunk beletenni, hogy ne tudják felborítani:-) Kukoricának már nem kell edény; eléjük szoktuk vetni kézzel, vagy bögrével. Azonnal oda szaladnak, és jól elférnek egymás mellett, de a kukoricáért is versengenek…

A csibéket “előnevelt csirkeként ” árulják. Vidéken, a faluban autók járnak, általában magántenyésztők, akik hangosbemondóval hirdetik portékájukat, a kiscsibéket. Általában a falusi ember ugyanattól vásárol évekig, ha beválnak a csibék. Vagyis nem betegednek meg, hullanak el idő előtt, vagy éppen a hízásuk megfelelő. Van, aki helyben háznál is foglalkozik csirkékkel. Hogy melyik jobb, sajnos nem lehet megjósolni. Nekünk idén helyi háztól volt, és nem vált be. Betegesek, egymást bántják. Kannibálokká váltak, és semmi nem segített, csak a kiszemelt áldozat idő előtti eltávolítása, vagyis levágása.

A tyúkoknak fontos a kapirgálás, de nem dimbes-dombos szemétdombon:-).Tisztítani hetente szükséges az ólat, és az udvart is. A tyúktrágya jó lehet a földekre, illetve az egyik ismerősöm vízbe teszi, és a kiváló lével locsolja a leandereit. Gyönyörűek!

Poros udvarukban szeretnek fürdőzni, egész lyukakat vájnak e célból, de mi is segíthetünk nekik a fürdőrészleg kialakításában. Általában megoldják maguktól. A tyúkól ne legyen túl nagy, se túl kicsi. 20 tyúkra körülbelül 5nm szükséges.(Nekünk ekkora, másnak más lehet a tapasztalata.) A rudak, amelyek az alvást szolgálják jó, ha egy magasságban vannak, de ezt sokszor a helyi lehetőségek nem engedik, így egymás alatt vannak. Kialakul a hierarchia, de ezt kisebb vetélkedés előzi meg a jó helyekért, ami a felső rúd. Az ólban el kell helyezünk kis ládát, kosarat, amit kibélelhetünk szénával, ebbe fognak tojni. Ha megtojt, kotkodálni fog:-)
A kiscsibéket nagymamám annó fa ágykeretbe tette, egy nyári konyhának már nem használt helységben, dróttal, úgynevezett csirkehálóval fedte le,(csirkehálót Gazdaboltokban méterre lehet venni) úgy, hogy az felhajtható lehessen. Fűteni is kellett rájuk, így ez ma már macerásnak tűnhet a vidék rajongók számára is. Vegyünk idősebb csirkét, akár egy éveset is, azt már tehetjük az ólba rögtön.

A tyúkok kotlanak, ők keltik ki az alájuk tett tojásaikat. Nem egyszerű, mert előfordulhat, hogy felkel, mi már jártunk így, kihűl a tojás, és elpusztul. Ő tovább üldögélt a” meddő tojásokon” sajnos. Kotláskor borzolja a tollát, kotyog, és jó mama módjára támadhat is, ha közelítünk felé. Nyugalom kell neki, és biztonság. Nekünk annó a nagy kosár vált be, ami szellős, árnyékos, és nem tud kibújni alóla.

A tyúktartás láthatóan nem egyszerű, de kis egyedszámmal kipróbálható. Igaz, ez nem próba kérdése, mert ha belevágunk, annak anyagi vonzata is van. És munka is van vele bőven. De a környezetet egyszer kell kialakítani, aztán karbantartani, meszelni. Csak Meszelni, mert csipegethetik a falat mészhiány esetén, aztán már könnyebb velük együtt élni, és gondoskodni róluk.

 

avidekitthon.blogspot/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás