Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Gabricsevics István: Tó, ahová az emlékek visszahúznak

Gabricsevics István: Tó, ahová az emlékek visszahúznak

Gondjaim és emlékeim, mind a tópartra űznek
el a város zajától, árnyékába a parti fűznek.
Hol elkerül a mindent átható közöny
és megnyugtat a nyugvó Nap s a sápadt fényözön.
Ide, ahol beszél a csend azért szeretek menni
mert a halk nádsuhogásban megnyugtató egyedül lenni.
A fűzfának fátyola, a csillámló vizet markoló ágak
a hulló levelek, mintha festő alkotta volna a tájat.
És benne ezernyi kérdés közéjük rejtve
sok nem érkezett válasz, végleg felejtve.
Arrébb a partmentén hajlongó bokrok
virágban pompáznak, mint nagy színes csokrok.
A száraz levelek közt megbújó viruló bogyók
együtt csodálják velem a lemenő tűzgolyót.
Az alkony aranytüzében fürösztöm lelkem
ott, hol nyugalmat egykor, melletted leltem.
Látod, még mindig idehúz az emlékek hívó szava
a aztán megnyugodva, lassú léptekkel indulok haza.
Lépteim alatt meg-meg sercen a száraz avar,
az emlékezés könnyei, felszáradnak hamar.
Az útmentén irtások, hol majd új hajtások nőnek
s bár most távolodom,,,,,
de megválni soha nem fogok a tóparttól, s Tőled !

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top