Friedrich Klára, Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás

2015. június 24., 06:00

Amit minden magyarnak “illik” ismerni, az ősi írásunk. Úgy is mondhatjuk, nem kötelező, “csak” ajánlott. Amit hosszú évszázadok során elfeledtettek velünk, néhány óra alatt könnyedén elsajátíthatjuk. Miért ilyen könnyen? Mert a miénk.

A mi csodaszép anyanyelvünk zenéjének kottája a rovás. Minden hangnak megvan a helye, nincs olyan kimondott magyar szó, ami ne lenne rovással lejegyezhető. A rovás ma mégis olyan, mint a kalitkába zárt madár, amelyik elfelejt ékes, csilingelő hangján megszólalni. De ha újra megismerjük, mindenki használja, kiszabadulnak a latin betűkbe gyömöszölt szavak. Újra éled, megtelik zenével a nyelv.

Mit veszítünk, ha nem ismerjük őseink feljegyzését? Egész kultúránkat, ősi történelmünket, múltunkat. Mert az ismert mondás szerint, ahogy Talleyrand tanácsolta Napóleonnak:

Vedd el egy nép múltját, és azt teszel vele, amit csak akarsz

Nem veszünk el. Van sok ezer éves múltunk, és a jelenen átívelő jövőnk. Kincseink őrzésével tartozunk őseinknek, akik ránk bízták a hatalmas terhet: nemzetünk fennmaradását, épülését, fejlődését.

Friedrich Klára, Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás című könyvéhez a következőket írta:

Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás. Magunk részéről a magyarság megmaradásának három feltételét látjuk: ne feledjük a hon(vissza)foglalás előtti őstörténetünket és végül, de nem utolsó sorban, ne feledjük, tanuljuk, szépséges anyanyelvünk ősi lejegyzett formáját, őseink reánk bízott kincsét, Kárpát-medencei bitoklevelünket, a rovásírást.

Íme egy kedves vers gyerekeknek:

rovasiras 1

rovasiras 2

 

 

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top