Fehérruhások, akik az ősi utat tovább járják

2014. április 26., 12:42

Az ősi hit, tudás elrejtése, átmentése – a nemzet gyógyítói, fenntartói „hivatalos formát öltenek”.

I. Két történet, monda, legenda – az ősök útját folyamatosan járják

– A király vadászik az erdőben és elkóborol a sólyma – fehér férfi találja meg, vezeti ki.

– A király vadászik az erdőben, lát egy sólymot, követi, eltéved – fehér férfi vezeti ki.

A Turul-dinasztia királya vadászik. Vagy sólymot követ, vagy a saját sólyma tűnik el. A király minden esetben a rengetegben találja magát, eltéved, majd egy fehér ruhás valaki vezeti vissza a világba. A király kérdésére a fehér ruhás ember a király áldását kéri „egyfajta rendre”.

– a király a belső útját járja

– a szentistváni kereszténység ellenére is létezik az ősi, jézusi kereszténység

– az ősi utat járó rendeket egyesítik

A király a belső útját járja. Vadászik, vagyis szent cselekedetet hajt végre, illetve erdőben van, tehát a saját belső mélységeibe (is) ereszkedik le. A sólyom a király lelkét vezeti az erdőben, egyre beljebb és beljebb a saját önvalójához, míg be nem ér a lelke középpontjába, el nem éri szelleme, isteni lényege szintjét. Isteni hírnökként, fehérruhás vitéz is feltűnik, hogy a sólyommal közösen mutassanak utat a királynak. Visszavezetik az igaz útra, visszavezetik a földi közegbe, a palotába is.

Kitűnik, hogy a szentistváni erőszaktétel ellenére is vannak, akik járják, életben tartják az ősi utat. És ha eljön az ideje, felfedik magukat az ősi útról letérített király előtt. Sőt, isteni hírnökükkel (sólyom) vissza is viszik a királyt a megfelelő útra. A segítők olyan keretet kérnek a királytól, amely nem tartozik a hivatalos vonalhoz (egyház, vallás), és nem is akar oda tartozni. Mert a kettő nem illik, nem tartozik egybe; lényege, önvalója szerint nem is fér meg egymás mellett.

II. Történeti háttér a XII. század közepétől/végétől a XIV. század legelejéig – a külső burok szükségessége

– A bogumilok, a katharok/albigensek, és a templomosok felszámolása, kiirtása. Eltüntetik az ún. eretnek, vagyis a nem a hivatalos római egyház dogmáit követőket.

Az európai történelem második évezredének elején, mintegy másfél évszázad alatt (kb. 1170-1320), a hivatalos, római katolikus egyház felszámolja, fizikai értelemben kiírtja az általa eretneknek nyilvánított mozgalmakat, rendeket. Számunkra nem az a fontos, hogy ezek az „eretnekek” mit, és hogyan gondoltak, hanem az, hogy az eltérő felfogás, és gondolkodás miatt pusztulniuk kellett.

A Turul-dinasztia fennhatósága alá tartozó területeken megmaradt az ősi hitet vallók, az ősi utat járók közössége. Az erős Magyarország ellent tudott állni a külső nyomásnak, de mégis eljött egy olyan pillanat, amikor úgy gondolták, hogy „hivatalos formába” kell önteni a meglévőt, az ősit. Így jött létre a fehérbarátok, vagyis a pálosok rendje. Azért, hogy összegezze, elrejtse, és ezzel átmentse az utókor számára az ősi utat, az ősi tudást. A hivatalos római elismeréssel a forma körülölelte a belsőt, a lényeget. Az ősi utat pedig tovább járják.

III. A rend címere – az ősi tudás összegyűjtése, rendszerezése, átmentése

hollo

– Központi alakja a holló – a holló szerepe, feladata, jelképisége.

A holló, mivel ismeri az élet fényes és sötét oldalát is, megtanít az átfogó látásmódra, segít, hogy a világot összetetten, tisztán és egyszerűen lássuk. Ösztönöz, hogy maradjunk hűek utunkhoz, és cselekedjünk a kozmikus törvényekkel összhangban. A felső és az alsó, a külső és a belső világok közötti egyensúly megteremtésének egyik fontos segítője a fényt (drágakő, gyűrű, kenyér vagy egy csepp víz) a csőrében elhozó holló. A Fény maga a táplálék, az élet. Ezzel a múltból a lényeget, ősök szeretetét, erejét, fényét gyűjtjük össze, tartjuk meg, és visszük tovább, mentjük át a jövő számára.

IV. A fehérbarátok rendje Mátyás haláláig él – 250 év Özsébtől-Mátyásig

– Az első hollós elindítja, a második lezárja – az ősi hit, tudás elrejtése, átmentése a jövő, vagyis jelenünk számára.

Mátyás halálával (végleg) eltűnt az az erő, és akarat, amely védte a belsőt, a lényeget, a külsőtől. Mátyás halála után még volt néhány évtized, amikor „lecsengett” a rend, akkor, amikor Magyarország is megtöretett.

A római katolikus egyház által elismert formában fennálló rend mintegy 250 évig (1240-1490) létezett, azért, hogy gyűjtsön, őrizzen, és átmentsen. Úgy vélték, szükség van a külső forma és a belső tartalom ellentétére, hogy mindaz rejtve maradjon, amit elrejteni kívántak. De itt ütközik a szükségtelen lépés, avagy az „add meg a császárnak, ami a császáré, és istennek, ami istené” elve.

V. Özséb látomása – a sok kis lángocska akkor és most. Mégis él az ősi kép

– Első lépésben a tüzet kell feléleszteni magunkban. A lángok ma is lobbannak, bennünk, általunk. Ezeknek kell összefűződni, eggyé válni. Utána következnek a további lépések.

A pálosság belső lényegét kell a külső formában is megjelenteni. Az ősi tudást, az ősi, jézusi utat kell újjáépíteni, újraélni. Ez a feladatunk. Személyünkben, és nemzetként is.

feherbaratok.ewk.hu

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top