Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Európa cselekvésében mára már teljesen megbénult

Európa cselekvésében mára már teljesen megbénult

Az okos és bölcs Európa bénult tétlenségét, ostoba tétovaságát látva arra a következtetésre jutok, hogy vénségére nemcsak a fizikai erejét vesztette el, hanem szellemi téren is látványos a leépülése. Esetében a végzetes visszaszámlálás már megkezdődött.
S ahogy ízlelgetem a mindennapi beszédtémánkat, a migránshelyzetet – a helyszínen is járva, a tébolyt is tapasztalva, meg a sajtóból is követve –, apámtól eltanult két (nem éppen szalonképes, ám annál sokatmondóbb) szóláshasonlat jut eszembe.
Az egyik úgy hangzik, hogy: „Készülődik, mint az éhes szarni!”, a másik meg így: „Toporog, mint a szaró galamb.”. Na, ugyanezt teszi a maga mezsgyekaróit fölszaggatott, a szögesdrótkerítéseit eltávolított, csendes/békés együttélésre berendezkedett Európa is.
Egyfolytában készülődik, meg szakadatlan csak toporog, végérvényesen és menthetetlenül fennakadva/vergődve a magamaga által agyonszabályozott emberi jogok sűrű és átláthatatlan hálójában. Amely szép lassan a nyakára tekeredik és fojtogatja.

Cselekvésében mára már teljesen megbénult, legfeljebb csak a száját jártatja. Váltakozva fúj hideget, meleget, s az egyik szavával agyonüti a másikat. Európa megtelt! – hangoztatja egyik nap, hogy aztán a másikon újra vészes elöregedésről, krónikus munkaerőhiányról meg emberi szabadságjogokról fecsegjen. Be is fogad meg ki is toloncol egy időben. A lényeg: képtelen meglelni az egyedüli üdvözítő megoldást.

Hogy hibás a recept, az most már kristálytisztán látható. Valami helyrehozhatatlanul félrecsúszott, valahogy nagyon elszámította magát. A multikulturalizmus betette az ajtót rendesen, s az eluralkodott káoszon az sem enyhít, hogy amint erősödik a migrációs nyomás, úgy jön meg a hangjuk a szélsőjobboldali szervezeteknek.

Még ha Európa legrózsaszínűbb, svéd szemüvegen át szemlélem is a bajt, akkor is félelmetes, amit látok. A számadat magáért beszél: Svédország csak tavaly 80 ezer menekültet fogadott be, és a lakosság 80 százaléka még most is bevándorláspárti. A különbözőség tisztelete, elfogadása mindig is túltengett a skandináv emberekben, és jólneveltségük okán legfeljebb csak a bajszuk alatt mormogva címkéztek vagy szűk baráti körben engedték meg maguknak a „szitokszót”: jävla utlänningar (átkozott külföldiek.) És ez már komoly durvaságnak, valódi lópokrócságnak számított, hiszen a svédeknek (az ördögön meg a pokolon kívül) nem sok szavuk van a káromkodásra.
A svéd fővárosban évtizedekkel ezelőtt leginkább a nomádkodó finn cigányok jelentették a kirívó attrakciót, akik az utcán, ablakon kidugott kályhacsőből füstölő hálókocsikban élték az életüket, később pedig a metró aluljárójában zenélő dél-amerikai indiánok mutatták a másságot, most meg az ázsiaiak/afrikaiak inváziója jelzi a hátborzongató változást. Mindeközben a különbség „csupán” annyi, hogy az őslakosoknak régen nem kellett tartaniuk az idegenektől, most viszont (már vannak, akik ki merik mondani) rettegnek tőlük. Mégis –érthetetlen módon – éber vasszigorral őrzik a látszatot, a saját idealizmusába belebetegedett társadalom torz képét és közben mindvégig úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Azt nem hangoztatják, hogy a bűncselekmények 70 százalékát bevándorlók követik el, s hogy évente 2000 svéd nőt erőszakolnak meg az idegenek. Ezeket a kínos eseteket a helyi (igencsak demokratikusnak és túlságosan is szabad(os)nak mondott) sajtó igyekszik ügyesen eltitkolni, nem dobra verni. Azt sem szívesen biggyesztik ki a kirakatba, hogy míg a munkaképes svédeknek a 80 százaléka dolgozik, addig a máshonnan érkezőknek jó, ha csak a fele állásban van. 
Stockholm utcáin soha nem láttak koldulókat, most viszont ott kéregetnek a furcsa nyelven beszélők az üzletek bejárata előtt. A menekülthullámmal érkező, dolgozni akaró, idegen fiatal nőket leginkább idősek otthonában helyezik el, ahol a hajlott korú nénikék/bácsikák rendre meg is ijednek a szemig felöltözött új személyzet láttán, akik még egy presszókávét sem tudnak lefőzni, nemhogy ételt készíteni vagy éppen társalkodni. És az is feltűnő, hogy éjjelente már csak a legmerészebb nők buszoznak a városban… Némi képzavarral élve, az „emberi diverzitásnak” a totaliter aliter jellegét talán a nélkülözhetetlen asztali só szerepéhez lehetne hasonlítani. Ha csak keveset szórunk belőle az ételbe, akkor megízesíti azt, ha viszont kilószámra lapátoljuk bele, az egészet tönkreteszi.
Nagyon úgy fest, hogy Európa – ezt az amerikaiak által feltálalt – menüsort alaposan elsózta…

Lebontva, vonatkoztatva a helyzetet a házunk tájára, azt látjuk, hogy Észak-Szerbiában két község kínlódik az országon átcsörtető, átmasírozó ázsiai meg afrikai idegenekkel. Márpedig a nyakába zúduló menekültáradat végképp nem hiányzott egyik városunknak sem.

Eleinte még úgy tűnt, van elég erejük ellenállni a kétszeres nyomásnak – az újonnan érkezők tömegének és a szerbiai csúcspolitika kényszerének – és nem válik egyik határ menti városunk sem menekülttáborrá. El is jutottak odáig, hogy pár héttel ezelőtt bejelentették, mindkét község megtelt és a kritikus helyzetre való tekintettel rendkívüli állapotot hirdetnek. A magyar ellenállás hírére a helyszínre sietett a szerb szociálpolitikai miniszter, aki kilátásba helyezett pénzügyi (és egyéb) támogatás által igyekezett a meggyőződésük megmásítására rábírni a helybeli politikusokat.
Azok meg természetesen (ahogy az szófogadó, jó magyarhoz illik) hajlottak a fentről érkező intő szóra, és csodával határos módon, amint a pénz megjelent a színen, rögtön megszűnt a tarthatatlan állapot veszélye is. Így most fogcsikorgatva meg nyöszörögve, de tovább nyögi a terheket Magyarkanizsa is, Szabadka is.
Ki tudja, meddig még?!
Merthogy ezzel a behódolással csak arra erősítettek rá, hogy mindkét helység bizt(onság)os állomás, megálló legyen az országot átszelő vándorútvonalon. Olyan határelőtti veszteglőhely, ahol nem csupán megtűrik a kitudjahonnan érkezőket, hanem – koszt, kvártély formájában – még gondoskodnak is róluk.

Ezzel a taktikátlan döntésével hatalmas koloncot akasztott a saját nyakába mindkét önkormányzat, méghozzá beláthatatlan időre.
Mert amíg az emberáradat tart, addig a téboly is tart. (A népvándorlásnak pedig most még a víznéző asszony sem tudná megjósolni a végkimenetelét.)
Az észak-bácskai kisembereknek persze már nagyon elegük van a jöttmentekből, és legszívesebben kikergetnék őket a városukból. De tehetetlenségükben hiába morgolódnak a magyarkanizsaiak, hiába okolják, szidják az idegeneket is meg a saját politikusaikat is. Ez utóbbiak pedig mi egyebet is tehetnének, mint széttárják a kezüket és savanyú ábrázattal megállapítják, hogy: „A tartományi kormánytól eddig két segélyszállítmány, a köztársaságitól pedig négy lakókonténer érkezett, valamint részben felerősítették a helyi rendőrség emberállományát. Ez minden, amit a többszöri kérelmezés illetve sürgetés ellenére eddig az önkormányzat felsőbb szintekről kapott a naponta érkező mintegy 1.500 migráns okozta gondok kezelésére és enyhítésére”.
És várnak tovább.
További támogatásra.
Az idegenek meg jönnek.
Egyre csak jönnek.

Szabó Angéla

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

One thought on “Európa cselekvésében mára már teljesen megbénult

  1. Angol Gyarmattok listája
    Aden
    Antigua and Barbuda
    Australia
    Bahamas
    Barbados
    Basutoland – see Lesotho
    Bechuanaland – see Botswana
    British Antarctic Territory
    British Central Africa
    British East Africa
    British Guiana – see Guyana
    British Honduras – see Belize
    British Indian Ocean Territory

    British New Guinea (Papua)
    British Somaliland
    British South Africa Company
    Brunei
    Burma – see Myanmar
    Canada
    Cape Colony – South Africa
    Ceylon – see Sri Lanka
    Cook Islands
    Cyprus
    Dominica
    East India Company
    Federated Malay States
    Fiji
    Gambia
    Gilbert and Ellice Islands
    Gold Coast – see also Ghana
    Ionian Islands
    Grenada
    Heligoland
    Hong Kong
    India
    Ireland
    Jamaica
    Kenya
    Labuan
    Lagos (Nigeria)
    Leeward Islands
    Liu Kung Tau – see China
    Malacca
    Malaya – see Malaysia
    Maldives
    Malta
    Mauritius
    Mosquito Coast, Nicaragua
    Natal
    Nauru – see Western Pacific High Commission
    New Hebrides
    Newfoundland
    New South Wales
    New Zealand
    Niger Coast Protectorate
    Nigeria
    Niue – see Western Pacific High Commission
    North Borneo (Sabah)
    Northern Nigeria Protectorate
    Northern Rhodesia
    Nyasaland
    Oil River Protectorate
    Orange River Colony
    Palestine
    Penang
    Queensland
    Rhodesia
    Royal Niger Company
    Federation of Rhodesia and Nyasaland
    Saint Christopher, Nevis and Anguilla
    Saint Kitts and Nevis
    Saint Lucia
    Saint Vincent and the Grenadines
    Sarawak
    Seychelles
    Sierra Leone
    Singapore
    Solomon Islands
    South Africa
    South Australia
    Southern Nigeria Protectorate
    Southern Rhodesia
    Straits Settlements
    Sudan
    Swaziland
    Tanganyika
    Tasmania
    Tonga
    Transjordan
    Transvaal
    Trinidad and Tobago
    Turks and Caicos Islands
    Uganda
    Unfederated Malay States – see Historical Flags in Malaysia
    Victoria
    Weiheiwei, China
    West African Settlements
    West Indies Federation
    West Pacific High Commissioner
    Western Australia
    Western Samoa – see Samoa
    Windward Islands
    Witu Protectorate
    Zanzibar

    Under French Jurisdiction (16)
    Bassas da India
    Clipperton Island
    Europa Island
    French Guiana
    French Polynesia
    French Southern and Antarctic Lands
    Glorioso Islands
    Guadeloupe
    Juan de Nova Island
    Martinique
    Mayotte
    New Caledonia
    Réunion
    Saint Pierre and Miquelon
    Tromelin Island
    Wallis and Futuna
    És meg nem tettem ide a Spanyol, Portugál,Némethország, Belgium, Hollandia, Oroszország, stb. stb,stb.
    Mind őnekik lehet meg köszönni a mostani földi helyzetett.

Minden vélemény számít!

Top