Eső lesz

2013. május 20., 17:43

 

 

 

 

 

 


Történt egyszer,hogy egy igen módos gazda ki a forintot jól megfogta,soha egy garast feleslegesen ki nem adott,talán még a szájától is sajnálta a jó falatot. Dolgozgatott a földjén, bérese nem volt, sokba lett volna.

-Megteszem én azt magam is, nem kell nekem semmirekellő nyámnyila, suta béres! – mondta mindig az asszonynak. Persze mindig sokat vállalt. Ideje és ereje is kevés volt a sok dologhoz. Hajnaltól estig oda volt, az asszony alig látta. Ha haza is került, legfeljebb delelt, pihent egy keveset.

Egy nagyobb eső mikor a földjén érte a nagy munkájában,  látta,hogy dolgozni ott már ezek után nem tud. A saras, nehezen járható úton haza indult a szekerével. Rettenetesen szidta az eget, szidta a földet és mindent, talán mérgében még a fűszálakat sem hagyta ki. Nagyon tudta cifrázni, ha nem neki való módon alakult valami, akkor mindig rákezdte. Nagy gyakorlata volt már ebben.

Míg haladt hazafelé az úton és füstölgött magában, megpillantott egy öreget, aki az úton haladt. Talán ő ia faluba igyekszik – morfondírozott magában. Nagyon dühös volt a gazda, de azért az öregnek csak felajánlotta, a faluig üljön fel mellé a szekérre.

Az öreg örült és mindjárt szóba is legyedtek.
– No, komám, betessékelt ez a friss eső? Kellemes üde szaga lett a világnak, szinte örül az ember lelke. Ha csurom vizesek vagyunk, bőrig áztunk, majd megszáradunk!

A gazdának több se kellet, oda lett a napja, a tervezett dolga másnapra tolódott és még kedélyesen diskuráljon is róla?! Kifakadt egy igen cifra szitokban.

Az öreg látta, jó szándékú a gazda csak nagyon rossz oldaláról szemléli a világot. A gazda az öregnek elkezdte a panaszt, úgy volt vele eddig se látta, ezután se fogja. Nem árt ha kiönti az ember a szívét egy idegennek. A szomszédai úgyse állnak vele szóba. Azt tartotta róluk.mind irigyli mije van, pedig csak a természetét, modorát nem szerették.

– Tudja minden mintha ellenem lenne teremteve. – kzdte a panaszáradatát a gazda. Most is az idő tett keresztbe. Van hogy a jószághoz kell a doktor, mert abba is állandóan bele áll a nyavalya. Mindig a javába, a legszebbikbe. Ha nem velük van baj,akkor az asszonyt éri valami. Mindig mintha csak a rossz jönne a házhoz. Gyermek áldás is kerül bennünket. (A gazda közben persze nem felejtette ki a cifra szitkozódást sem.) Pedig egy percet sem henyélek, inam szakadtából dolgozom végig a napokat.

szeker

Az öreg a szemével mosolygott. Ő ha kéri,ha nem segít a gazdának. Még csak meg se tudja. Mindjárt el is kezdte:

– Meg mondaná nekem mi is lenne dolga egy embernek ezen a földön?

– Minden dolga és igyekezete, az az ember dolga.  Én azt cselekszem. Kissé közben értetlenül nézett az öregre, látta rajta hogy nem helyes a válasza. Mindjárt hozzá is tette:

– Mondja meg maga!

– Minden teremtményének meg van a maga dolga ebben a világban, amit teremtett a mi öreg Őstenünk. A méh mézet gyűjt az utódoknak és a télre raktároz. Nem többet, nem kevesebbet. Éppen annyit, amennyire neki szüksége van. Ő méhként éli meg a teremtését. A hangya is ezt teszi,  nem halmoz fölösleget, csak annyit, amennyi a fennmaradásához kell. Minden teremtmény aszerint éli meg az életét ahogy azt az Ősten adta. De az ember dolga igen nehéz… Ránézett a gazdára, mert igen kíváncsi volt, hogy az előző szavai elértek e ahova kellet. Majd folytatta:

– Az ember elfelejti gyorsan mi a dolga. Gazdagság és nyerészkedés váltja fel az élet szeretetét. Gondokat és akadályokat teremt magának, amit rendre el is felejt azután kijavítani. Téves úton marad míg az élete bealkonyodik. A teremtő és az égiek folyton terelgetni próbálják az embert, de nagy része nem veszi észre a jeleket. Minden akadály egy jel, egy felhívás az elkövetkezendőre. Csak figyelni kell. Még ez az eső is üzent: találkoznunk kellett.
A lovak megálltak a gazda háza előtt tudták már a járást. Beszélgetés közben elröppent az idő, észre sem vették hogy a gazda házához értek, Az öreg leszállt,megköszönte a segítséget és már haladt is tovább. A gazda gondolataiba mélyedt, csak bambán nézett utána, majd mint aki álomból riad ugrott és tette a dolgát.

elet

Évekkel később arra vitte a sors az Öreget, elhaladt a gazda háza előtt. Nem tűnt komornak, látszott élet járja át a házat és azt akik benne laknak. Gyermekek az udvaron, fiatal béres a jószágok körül. Mind jó kedvvel teszi a dolgát.

Az öreg elmosolyodott magában,arcát az égre emelte és mélyen a levegőbe szippantott….-Eső lesz!

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top