Erdei Klára: Népviseletek

 

 

 

 

 

 

 

A legkorábbi változatos mintakincset az egyházi textíliák őrzik. A főúri, nemesi, kisnemesi, paraszti adományokból származó, névvel, évszámmal és az adományozó adataival kihímzett oltártakarók, úrasztal terítők, kendők díszítményei jól mutatják, hogy a köznépi és az úri hímzések szoros kapcsolatban álltak egymással. A templomi hímzések mintáiból merítettek a helyi hímzések is, erre utal pl. a “templomcifrás” elnevezésű díszítmény is. 

Gazdagon hímzett viseletet öltöttek magukra az emberek különleges alkalmakkor, ünnepeken (keresztelő, konfirmáció, első áldozás, lakodalom, temetés). Ilyenkor kerültek elő a legszebben díszített ingek, kötények, kendők. 

Az ékesítés egyik legrégebbi módja a rátétes díszítés. Legtöbbször ködmönöket, szűröket, ritkábban a kendőket, ingujjakat díszítettek ezzel a módszerrel. 

A ködmönöket piros, fekete és sárga bőrökből kivágott virágok fedték a háti részen és az ujjakon. A rátéttel díszített ruhadarabok mellett kiemelkedő emlékanyagot képviselnek a szűcs- és szűrhímzéssel díszített felsőruhák. 

Ruha teszi az embert” – ennek a szólásnak az elmúlt századokban határozott jelentése volt. Szigorú szabályok írták elő, mely ruhadarabok, anyagok, díszek viselete mely néprétegeknek engedélyezett – s e szabályokat átlépni nem volt tanácsos. A népviseletek tájanként, sőt községenként is különböztek, ruhájáról meg lehetett mondani, ki hová való, milyen életkorú, mi a családi állapota. 

A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja.

Fő táji típusai a dunántúli, a felföldi, az alföldi és az erdélyi.

Jellegzetes vidékei: Galgamente, Kalotaszeg, Kalocsa, Lóc, Matyóföld, Hosszúhetény, Hollókő, Kazár, Ormánság, Sárköz, Székelyföld, Torockó, Püspökbogád.

A viseletet törvények és rendeletek szabályozták. Másként öltözött a nemes, a jobbágy és a polgár. A különböző vidékek lakói viseletükkel is megkülönböztették magukat a többi vidék lakóitól és a nemzetiségiektől.

A régi ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak. A 19. század végéig az ing, bő gatya, székely harisnya anyagát továbbra is otthon szőtték. A viselet többi részét egyre inkább gyári alapanyagból varrták. Az egyes községek kialakították a csak rájuk jellemző stílust. A berendezés, a szép tárgyak és a női viselet a nők kezében volt.

“Hadd korogjon, csak ragyogjon”

A 20. század első évtizedében Mezőkövesden úgy a női, mint a férfi viselet szertelen, pazarló és túldíszített volt. Annak ellenére, hogy a népesség nagy része vándormunkásként kereste kenyerét, a viseletdarabokat egyre nagyobb számban ún.” ragyogóval”, a báli ruhákat díszítő drága színes fémpikkelyekkből, fémszálakból, üveggyöngyökből fűzött szalagokkal díszítették. 

Varga Marianna a mezőkövesdi matyó hímzésről szóló munkájában leírja, hogy egy ragyogóval díszített, és selyemfonállal dúsan hímzett surc (kötény) értéke azonos volt egy borjú árával. Ebből az időből származik a mondás: “Hadd korogjon, csak ragyogjon”, hiszen a családok erőn felül mindenüket a viseletre áldozták.

Az eltorzult jelenséggel szemben a mezőkövesdi pap indított mozgalmat, és végül egyházi rendeletben betiltották a ragyogókat. Ez véget vetett a pazarló díszítésnek, helyet adva a színes matyó hímzés újjáéledésének. 

A ruhadarabok elkészítése eleinte a család nőtagjaira hárult. Ők készítették a fogyó textíliákat és a díszes ünnepi darabokat, a kelengyébe szánt öltözéket, amit a család lányai férjhez menetelük után viseltek. Ez tartalmazta a hétköznapi ruhákat csakúgy, mint az asszony egész életére szóló díszes ünnepi textíliákat; összesen több száz darabot. Ennek előállítása munkában és pénzben is sok áldozatot követelt. Egyes fejlett szövő-hímző kultúrájú vidékeken, például Kalotaszegen, több mint tíz évig készült, és az egyszerűbb daraboktól a bonyolultabbak felé haladt. Ami nem készült el a lány férjhezmeneteléig, azt utólag pótolták. Összesen akár 600–800 sing vásznat is felhasználtak a különböző vásznakból. A pamutfonalat pénzért kellett venni.

Bakonyi szűr dísze
Bakonyi szűr dísze (1890)

A szűr a magyar férfi legismertebb felsőruhája volt. Mesterember készítette, a szűrszabó mester. Vállra vetve esőköpönyegként vagy ünnepi viseletként szolgált. Ujjaiban használati tárgyakat tartottak. Az ujjakat gyakran bevarrták. A 19. században elterjedt a cifraszűr, amit a mesteremberek gazdagon hímeztek. Később a rátétes minta is kedveltté vált. A cifraszűrt többször is betiltották, viseletét büntették, a díszítést levágták a hatóság emberei. Ez vitákhoz vezetett, mert megtörtént, hogy nemesek szűrében is kárt tettek.

A magyar népviselet szervesen magába foglalta a keleti és a nyugati hatásokat. 

Dunántúl : Göcsejben és Hetésben a lányok hosszú hajfonattal jártak. A szalagos fonat némelyik lánynak a sarkáig ért. Az asszonyok hajukat egy darab fára, a fakontyra tekerték; ezt később kartonpapír megfelelője váltotta fel. Horvát hatásra az ünnepeken kámzsaszerű fejfedőt viseltek. Szoknyájukat és kötőjüket vászonból varrták. A férfiak rövid bundáját fehér és sárga bőrbetétekkel díszített vörös szattyánnal tarkították. Ingük sokáig rövid volt, nem ért el derékig; később divatba jöttek az elöl fehér pamuttal hímzett hosszú ingek. Az inghez eleinte egy-két, később öt-hat szélből készült gatyát, vagy posztónadrágot és csíkos kötőt vettek fel.Lábbeliként bocskort hordtak télen és nyáron is. Hideg időjárás esetén kapcával, amit úgy betekertek szíjjal, hogy a rongy ki se látszott. Az ing fölé és a szűr alá zsinóros pruszlikot, az idősebbek bundamellest vettek.

A rábaközi viselet legtovább Kapuváron maradt fenn. Az ünnepeken a főkötőt hímzett kendővel kötötték be. Jellemző a hosszú szoknya és a színes selyemkötény. A női ruházat jellegzetes alapanyagai a vörös aranyozott csillagokkal megszórt bársony és a kék atlasz, de elterjedten használtak más gyári alapanyagokat is. A férfiak ruhája is hasonlóan díszes volt. A gyolcsingeket aprólékos hímzett minta borítja. Még a gatyaszárak is megjelenik a virágminta. A kötényeken is kedvelték a virágdíszt. A pruszlikot rózsákkal mintázott gyári alapanyagból varrták és szalagozták. Lábbeliként kemény szárú csizma szolgált.

Martoson (Csallóköz) a lányok és a fiatalasszonyok fekete szalaggal a hajukban jártak. A legtöbb fiatalasszony inkább az aranycsipkés és selyemszalagos főkötőt kedvelte, amit fésűre csavart kontyuk fölé kötöttek. Nyakukat több sor ezüstlánccal, vagy gránátgyönggyel díszítették. Vállukra bolti kendőt terítettek. A pendelyt kantárral hordták; a szoknya újabb divat. Bő ujjú ingük többnyire erősen kékített volt; a hosszú pruszlikot elöl-hátul kivágták. Az ünneplő ruha gyári anyagból készült. A fiatalok piros, az idősek fekete csizmában jártak.

Sárközi viselet
Sárközi viselet

Törökkoppányban (Somogy megye) a lányok az asszonyokhoz hasonlóan kontyba kötötték a hajukat. Erre kis kemény főkötőt, pillét kötnek; ezt gyönggyel varrják ki. A bársony ünneplő szoknyák farpárnát is magukban foglalnak. A férfiak ingüket nem tűrik a nadrágjukba; ennek alja gyakran csipkézett.

A fehér gyászszín az Ormánságban maradt meg a legtovább; csak a 20. században szorította ki polgári hatásra a fekete. A lányok két fonatba fonták hajukat, és piros szalaggal díszítették. Az asszonyok főkötője mutatta viselőjének korát; az öregasszonyoké teljesen fehér volt. A fiatalok tüll inget vettek a vászonszoknyához.

Sárköz lakói hirtelen meggazdagodtak a vizek lecsapolását követően. Ezt viseletükkel is hirdetni kezdték. A pártának egy új változata alakult ki, a bársony, ami három részből állt. Az asszonyok kontyukat félkoszorúba kötötték, és fekete alapon fehér hímzéses főkötővel borították. Azok a menyecskék, akiknek még nem szültek, bíbort viseltek, ami fátyolból készült, és selyemmel és aranyfonallal hímezték. Ezt úgy helyezték fel, hogy a melldíszek láthatók maradjanak. Gyakran hordtak nyakláncot.

A férfiak süvegben jártak, amit nyáron nagy karimájú kalapra cseréltek. Az ing köldökig ért, és ugyanilyen hosszú volt a szűrdolmány, ami szabásában is követte az inget. Fehér posztóból készítették, és oldalát zöld és piros bőrrel vagy posztóval tarkították. Minderre subát vagy cifraszűrt vettek.

A faddiak (Tolna megye) nagyon rövid inget hordtak, ami még a derekat sem érte el. A nők az ünnepi viseletben alsószoknyaként használták a pendelyt. A mellény és a szoknya össze volt varrva egymással. Kedvelték a vállkendőt és a sok ékszert.

Sióagárdon (Tolna megye) blúzszerű karcsúsított inget, selyemkabátkát, gazdagon hímzett kötőt és pruszlikot, tarka mintás vastag kötött harisnyát és szövetpapucsot viselnek.

A Dunántúlt fokozott mértékben érték a nyugati hatások. Déli részein a magyarok és a délszlávok kölcsönösen hatottak egymás viseletére.

Felvidék 

Palóc népviselet
Palóc népviselet

A palócok főkötőit sokan megcsodálták, még Petőfi is.

A Párkánytól északra elterülő hat falu: Bény, Bart, Kőhídgyarmat, Páld, Kéménd és Kisgyarmat a kurta szoknyás népviseletéről vált híressé.

Őrhalom és Hugyag vidékén kallott házivászonból készítették az alsóneműket. Vállkendő nélkül jártak; ehelyett a pruszlik magasan záródó nyakát díszítették ki. A szoknyák lábszárközépig, vagy bokáig érnek; hétköznap kékfestő szoknyát vettek fel pirossal mintázott szőttes köténnyel. Az ünneplő szoknya nehéz szövetből, brokátból, bársonyból készült. A férfiak egyszerűbben öltöztek: fekete posztó ruhájukra subát, szűrt vagy ködmönt vettek. Az ünneplőhöz csizma járt.

Szécsény vidékén a lányok haját színes szalag díszítette. Az asszonyok főkötője több részből állt, és egészen eltakarta homlokukat. Elterjedten viselték a nyakláncokat, a fiatalok világos, a középkorúak kék és zöld gyöngyökből. Az ingváll vászon, néha tüll. Az ing nagy része kilátszott a keskenyre összehajtogatott kendő alól. A hímzett bőrpruszlik jómódú viselőt jelzett. A szoknyákat általában kékfestőből varrták; a szoknyát a kötő majdnem körbeérte.

Lócon, Hollókőn a férfiak szerényen hímzett vászoninge fölött viselt pruszlik gombjának színe jelezte viselőjének korát. A fekete klott kötő alját színes hímzés díszítette.

A bujáki lányok hajfonatát csak a végén díszítette szalag. Az asszonyok főkötőjén arany-ezüst fonalból és gyöngyökből készült csokor díszlett. Több sorban viseltek nyakláncot. A rékli sonkaujjú; a vállkendő fodra felfelé áll. Mindkettő gyöngyökkel ékes. A térden felül érő szoknyák aljához más anyagból szalagot toldottak. Nyáron félcipőben, télen csizmában jártak.

Kazár-Maconkán az asszonyok fejviselete fodrok, gyöngyök, aranycsipkék művészien megszerkesztett együtteséből állt. A szalagok a szoknyák aljáig érnek. Ünnepekre két inget vettek fel: az alsó keményített, a felső tüll vagy batiszt, és keresztbe kötött vállkendővel takarták. A felsőszoknya kedvelt alapanyaga a kasmír volt. Rendszerint egybevarrták a pruszlikkal. A hímzett kötényugyanabból az anyagból való, mint a felső ing. A téli ködmön derékig ér, és selyemhímzésű. Az öregasszonyok emlékezete szerint a vőlegény rókaprémmel szegett sujtásos posztómentét és piros csizmát ajándékozott menyasszonyának. A férfiak kordbársony felsőruháját fehér gombok sora díszítette.

Bényi népviselet
Bényi népviselet

Galgamácsán a lányok három ágba fonták hajukat, és szalagot is fűztek bele. Az asszonyok főkötőjét aranycsipke díszíti; erre a fiatalasszonyok fátylat borítottak. Öt-hat alsószoknya fölé feketével szegélyezett piros szoknyát vettek kék kötővel, színes vállkendővel. Az idősebbek kék szoknyáját pirossal szegélyezték.

Turán az asszonyok kendője kinyúlt oldalra. Ezt a főkötő tartotta. Az ingujj széle és a vállkendő is apró virágokkal hímzett. A sötétkék kartonszoknya erősen ráncolt. A férfiviselet a vasutasok egyenruháján alapul; ezt már olyanok is hordják, akik nem dolgoztak a vasútnál. Sötétkék posztó piros parolival, pantallós nadrággal. Lábbeliként bakancs vagy cipő szolgált.

Karancsságon a fiatalasszonyt fehéren varrott, rózsás, szalagos főkötő jelképezte. A kötény ugyanabból az anyagból való, mint a szoknya. Sokszor nem is vettek kötényt. Kedvelték a színes vállkendőt.

A matyóknál szokásban volt a gyerekekre felnőtt méretű ruhát adni: „majd belenő”. A fiúk ünneplő ingét összevarrták a nadrággal. Fejüket bokrétás kalappal fedték. A kislányok bokáig érő, csipkével díszített szoknyát hordtak, aminek alakja megegyezett a felnőttekével. A szoknya elé hímzett és rojtozott kötőt kötöttek. Felsőtestükre ünnepeken rövid ujjú selyemderékot adtak.

A női ruházat a gótikus divatot őrizte. A főkötő csúcsos, a szoknya derékban szűk, és csak a bokánál szélesedik ki. Az ing rövid és selyemujjú. Már korán divatba jöttek a blúzok, amiket felsőingként használtak. Erre jött rá a pruszlik és a vállkendő. Az alsószoknyához több száz méter szövetet használtak fel. A felsőszoknya kasmírból, selyemből, atlaszból készült. A kötény hosszú és keskeny, alsó része gazdagon hímzett. Mindez sokba került, ezért a szegényebb lányok évekig dolgoztak, koplaltak érte. A legények hosszú, bő ujjú inget viseltek, amivel még a kézfej is eltakarható. Az inget színes hímzéssel díszítették. A gatya szára nagyon bő volt, fél lábszárig ért, és alul rojtos. Újabban posztónadrág helyettesíti. Ezekhez ünnepeken csizmát vesznek. A nagy bokrétás kalap hosszú, köcsög alakú, széles szalagú. Ez az úgynevezett Barcsi-kalap.

Alföld 

Kalocsai népviselet
Kalocsai népviselet

Az alföldi viselet nem volt olyan gazdag, mint a dunántúli vagy a felföldi. Több házilag szőtt anyagot, kevesebb színes hímzést foglalt magában. Díszes viselet csak a peremvidéken fordult elő.

Kalocsán és Szakmárban a lányok felkötötték a hajukat. Fejük tetejét egészen körbefogták egy rózsaszín vagy világoskék csokorral. A főkötő fehér vásznát színes hímzés díszíti. A 19. században viselt egyszerű kékfestőt egyre tarkábban hímzett szövetek váltották fel. A felsőszoknya sötétkék vagy sötétzöld, több alsószoknyával. A kötényt fehér csipke szegélyezi. A harisnya és a papucs is színes. Szakmáron régen sötét volt a menyasszonyi ruha.

A Duna–Tisza közében a mezővárosokban a nők már a 19. században elhagyták a viseletet, kivetkőztek, és divatos ruhákban jártak, míg a férfiak gatyát, kék nadrágot és subát viseltek. A kiskunsági pásztorok viselete számos régi elemet őrzött meg. A kalap süvegre emlékeztet, csak a pereme más. A bő fehér gatyára és ingre ezüst gombú fekete lajbi borult. A gulyások erre subát, a szegényebb pásztorok szűrt vettek. Ezeknek használták a rövidebb változatait is, a szűrdolmánytvagy a kankót, mert könnyebb volt bennük mozogni. A ködmönt vagy dakuködmönt hímzett piros irhaborítás szegélyezi. Derék alá ér. A juhászok nadrágja térd alatt kibővül, sárgaréz gombokkal. Ezekkel lehetett a nadrágot ki- és begombolni. A pásztorok csizmái hegyes orrúak és magas sarkúak voltak.

Makói népviselet
Makói népviselet

A hortobágyi pásztorok nagy karimájú kalapjukat rendszeresen zsírozták. Ettől olyan nehéz lett, hogy a jószág fegyelmezésére is alkalmassá vált. Bal oldalán madártoll lengett, ami jelezte viselőjének rangját. A csikósok kék inge és gatyája a szabadságharcos huszárok egyenruháját utánozta. A csikósok, gulyások lábbelije a csizma, a kondásoké a bocskor volt. Kedvelték a szűrt, a subát és a ködmönt. A juhászoknak volt zsíros gatyája is a piszkos munkákhoz, például a nyíráshoz. Télen bőrből vagy posztóból varrt juhásznadrágot (rajthuzlit) vettek a gatyára. Elölgombolós bőr mellest vagylajbit hordtak egyszerű bundával vagy nyakatlan szűrrel.

A Tiszántúl középső és északi részének viseletére nagy hatással volt Debrecen és Hortobágy. A lányok hajukat egy ágba fonták, és végig szalaggal díszítették. Pártájuk gyönggyel volt kirakva, és kedvelték a gránát gyöngysort. Az asszonyok kendőt kötöttek. Sötétkék vagy fekete szoknyát és lajbit hordtak. Télen fekete selyemmel vagy szironnyal varrt barna kisbundát öltöttek. Nyáron posztórátétes ujjatlan posztóköpenyben jártak. Korán kezdtek cipőt viselni, de a kordován csizma ünneplőként megmaradt. A férfiaknál általános volt a kupeces kalap. A nyári gatya és ing gyapotból, a téli sötétkék posztóból készült. Mellényüket ón- vagy ezüstgombok díszítették. Télen subát vagy szűrt öltöttek. Csizmájukra sarkantyút erősítettek. A Tiszántúlon csak kevés helyen alakult ki sokszoknyás viselet. Ajakon (Szabolcs megye) a felsőszoknya a 19. század végéig lábszárközépen alul ért, de ahogy egyre több alsószoknyát használtak, úgy egyre rövidebb lett. A kötény virágmintás. A lányok blúzára gallérokat tettek. Télen csizmában, nyáron cipőben jártak. A menyasszony vállkendője fekete. A hagyományos férfiviselet a vászoning és a vászongatya, a nadrág 19. századi jövevény. Hideg időben gubát vettek. Csizmában vagy bocskorban jártak.

A bodrogközi lányok régen három fonatba fonták hajukat, de később a két fonat jött divatba. Szalagokat fontak bele. Ingvállukat gyolcsból, kabátkájukat(litya) színes anyagból varrták. Felsőszoknyájukhoz selymet vagy kasmírt használtak. Alá öt-hat alsószoknyát (kabát) vettek. Vállukat zsalikendőveltakarták. Az asszonyok ködmöne hímzéssel volt díszes. Lábbeliként fekete csizma szolgált. A legények gyolcsinge bő szájú, gatyája széles. Derekukról színes rojtok, pántlikák lógtak egészen a sarkukig. Zsinórozott és paszományozott fekete lajbit hordtak. A módosabbak fekete gubában jártak.

A Fekete-Körös mentiek viseletükben számos vonást a tiszántúliaktól vettek át. A vászoning rövid ujja fodrokban végződik. Az elölkötős vászon pendely nagyon bő és alul ráncolt. A lányok kötője csipkézett és fehér, az asszonyoké erősen ráncolt fekete. A szoknya a 19. század végén jelent meg: a lányoké piros, a menyecskéké kék, az öregasszonyoké fekete. Ujjasuk vagy pruszlikjuk is ugyanilyen színű. A pruszlik zsinórozott, és hímzett virágok díszítik. A lányok munkához bocskort húznak, egyébként piros csizmában járnak. A férfiing széles tüszőjű (gyűszűjű) és rövid derekú. A fiatalok csokros nyakravalója (galandja) fehér, az öregeké fekete. Munkához ujjatlan, hímzett, prémes juhbőr mellényt vettek (kuzsók). A suba, a guba és a cifraszűr jelezte a társadalomban betöltött helyet. Ezeken kívül viseltek még darócot is. Ezt a kabátféle gyapjúszövetből készült, és színes posztócsíkok díszítik. A fiataloké piros, az öregeké fekete. Munkához bocskort húztak, ünnepekhez csizmát. Télen lábukra kapcát tekertek.

Erdély 

Kalotaszegi varrottas
Kalotaszegi varrottas

Körösfői lányok pártában
Körösfői lányok pártában

Pünkösdi pompa Körösfőn
Pünkösdi pompa Körösfőn

Kolozsvárott a női viselet hamar polgárosodott. Rövid felsőszoknya alá több alsószoknyát vettek. A felsőszoknya anyagával az évszakhoz igazodtak: nyáron a kartont, télen a nehezebb, divatosabb anyagokat kedvelték. A lányok fehér hárászkendőt hordtak vállukon. A férfiak gatyája erősen ráncolt; a gatya és az ing is bő. Már régóta viselik a posztónadrágot: hétköznap szürkét, ünnepeken kéket ellenzővel és zsinórozással. Az ünnepi viselethez hozzátartozott a kék, rézpitykés lajbi. A nős férfiak fehér szűrt öltöttek fekete csizmával. Kolozsvár viseletét a környező településeken is utánozták, másolták, átvették.

Kalotaszeg népviselete híres. Nyáron kedvelik a szalmakalapot. A lányok egy, ritkán két fonatba fonott haját a végén szalag fogja össze. Ünnepeken a pántlika egészen a szoknya aljáig lóg. Szalagos pártájukat gyöngyök díszítik. Az asszonyok kendőjüket hétköznap tarkójuknál, ünnepeken áll alatt kötik meg. Az ingek válla, gallérja, kézelője keresztszemesen hímzett. A muszuj alatt vászon vagy gyolcs ráncolt pendelyt viseltek, ebből ünnepeken többet is felvettek. A fekete szatén vagy klott muszuj egyik sarkát feltűzték, ezzel láthatóvá vált a pendely. A muszujt gazdagon ráncolják, és első nyílását kötővel takarják. Téli mellrevalójuk bőrből készült. A lányok, fiatalasszonyok tulipánmintás piros csizmában járnak.

A férfiak az első világháború előtt hosszúra növesztették a hajukat. A fehér gatyát és a vele viselt apró virágmintás kötőt is ekkoriban hagyták el. Ovális tetejű kalapban vagy fekete sapkában jártak. A legények gyöngyös bokrétája egészen félrehúzza a kalapot. A 20. századig bő ujjú inget hordtak; azóta a szűk ujjú katonás ing terjedt el. Télen posztónadrágot vettek a gatyára. A színesen csíkozott, sallangozott fehér vagy barna darócot a rátétes szűr szorította ki. Munkához bocskort húztak, ünnepeken csizmában jártak.

A torockói viselet a barokk korszak pompáját idézi. A női ingek gazdagon darázsoltak, az ingvállak és kézelők dúsan hímzettek. A hímzés alapszíne leginkább a piros és a kék. Még az alsóneműt is csipke szegélyezi. A mellrevaló, a palást és a mente is hímzéssel teli. A férfiak bundája, harisnyája, posztómellénye és condrája székely hatást tükröz. Csizmájukra ünnepeken kék selyembojtot kötöttek.

Székelyföld 

A székelyek viseletüket főként háziszőttesből készítik. A lányok kettőbe fonják hajukat. Az asszonyok főkötőjére (csepesz) újabban kendő kerül. Vászoningük kézelője rövid, gallérja fodros. Kedvelik a többszoknyás viseletet, az alsószoknyát és a pendelyt. A nyári felső viselet a gyöngyözött vagy zsinórozott mellény. A szoknyát kevert fonalból szőtt anyagból varrják. Színei: fekete, barna, vörös és kék. Ezt a gyapotszoknya (rokolya) helyettesíti. Gyapjú- vagy gyapotkötényük színben eltér a szoknyától. Téli felsőjük a bundamellény, vagy a szürke vagy barna vastag háziszőttes szokmány vagy kürti. Lábbeliként puha szárú csizma szolgált.

A férfiak régebben hosszú hajat viseltek. Ezt a 19. század végén a katonaság miatt elhagyták, és utána sem növesztették vissza. Ha nincs hideg, akkor széles karimájú nemezkalapban járnak; hideg időben prémes sapkát vesznek. A régi ingeknek nincs nyakuk vagy kézelőjük, az újabbaknak van. A vászongatya már korán alsóneművé vált. Kedvelik a szűk, fehér gyapjú harisnyát. Ennek zsinórozása jelzi viselőjének rangját. A nyári zsinóros mellény ugyanolyan díszes, mint a harisnya. Télre hosszú barna kabátot vagy hosszú bőrbundát vesznek. A csizmát ünnepeken, a bocskort hétköznap hordták.

A barcasági csángó viselet szász és román hatást egyaránt mutat, viszont hasonló ingeket találunk itt is mint Halmágyon, Balavásár környékén,Székelyföld bizonyos falvaiban, vagy Kalotaszegen. A leányoknak pirossal, az idősebbeknek fehérrel volt hímezve. A szoknya az inggel egybe van varrva. A nők fejviselete a csepesz és a selyemkendő, de hordták a gyöngyös pártát is. Hajukba hosszú szalagokat fontak. A hétfalusiak előszeretettel viseltekbogláros övet és kösöntyüt. A férfiak kieresztett, ún. sárigcérnás inget, harisnyát és széles karimájú kalapot viseltek. Derekukat széles öv díszítette.

Krizbai csángó népviselet
Krizbai csángó népviselet

A gyimesi csángók viseletét az apró, finom hímzések teszik értékessé. Fő jellegzetességük a “fonáján varrott”-nak nevezett öltéstechnika. A női inget a könyöknél összeráncolták és a ráncolásnál szövőöltéssel hímezték. Nincs két egyforma inghímzés. Alul pendelyt, rajta a moldvaihoz hasonló lepelszoknyát viselnek. A férfiing bő és hosszú, deréknál kieresztik akárcsak más csángó vidékeken. Alul, nyáron szűk vászonharisnya, télen ugyanaz posztóból. Előszeretettel viselik a hímzett bőr mellyest.

Moldva 

A csángók nemcsak nyelvükben őriznek sok régiséget, hanem viseletükben is. A 17. századi úri viseletre emlékeztet a nagylányok karikára csavart haja. Az asszonyok kendőben, vagy főkötőben járnak. Kedvelik a sok gyöngysort. Az ingujj hímzéssel díszített. Elöl nyíló lepelszoknyájukat ingükre kötik, és bal szélét feltűzik. A török korban sok férfi leborotváltatta a haját, később a vállig érő haj vált általánossá. Nemezkalapjuk magas tetejével egy korábbi erdélyi divatot őrzött meg. A 15. századi szokásokra emlékeztet az a gyapjú háziszőttes nadrág, aminek szárait nem varrták össze.

Ma már inkább csak ünnepekre vesznek fel népviseleti ruhát. A 20. század közepétől főleg a palócvidéken, Erdélyben és Kalocsa környékén él tovább.

A népviselet tudatos ápolása beszűkíti annak alkalmazási körét és mereven megkötheti egyes jellegzetességeit. A viselet elszakad a mindennapi élettől, és a történelem egy darabjának tekintik: ez a historizálás, ami rögzíti és megmerevíti a formát, mintegy múzeumi vitrinbe zárva. Mások a régi népi motívumokat eredeti környezetükből kiragadva, háztartási textíliákon és egyes ruhadarabok díszeként szerepeltetve igyekeznek megőrizni a népi formakincset.

 

Forrás: 

Tasnádi Zsuzsanna, Selmeczi Kovács Attila: Régi magyar mintakincs 

Magyar néprajzi lexikon

Balassa-Ortutay: Magyar néprajz

Seres András: Népi hímzéseink

 

magyarno.com

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás