Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Enger Pál: A pogányság kiirtása

Enger Pál: A pogányság kiirtása

Az új rend megteremtésének előfeltétele a pogányság intézményeinek lerombolása volt. Ahhoz, hogy a kereszténység uralma szilárd maradjon, minden olyasminek el kellett tûnnie, ami a pogány korra emlékeztetett. Ez eltartott mintegy száz évig, de olyan tökéletesen sikerült, hogy a korábbi idők hagyatékából alig maradt valami.

Pogány hiedelmek és szokások

Elsősorban természetesen vallási térítésről volt szó, a pogány kort mindazonáltal nem egyedül sajátos vallási hiedelmek képviselték, hanem sok minden egyéb is. Anonymus 1200 körül még azt is pogány szokásnak (paganismus) vélte, ha a sereg tömlőkön kel át a folyón. A kereszténység felvétele tehát nemcsak új hitelvek követését jelentette, hanem egyben a keresztény népek körében megszokott életmód elfogadását is, és aki ettől vonakodott, mintegy azt fejezte ki, hogy a lelkében is pogány maradt. Az 1046. évi lázadás kezdeményezője, az előkelő Vata “a démonoknak szentelte magát, leborotváltatta a fejét, és pogány szokás szerint csak három varkocsot hagyott meg”, hívei pedig “lóhúst kezdtek enni”. Mindez nyilván alkalmas volt a pogány érzület, és ami ezzel egyet jelentett, a pogány néphez való tartozás kinyilvánítására.

Pogány hiedelmek és szokások azért kapcsolódtak ennyire szorosan, mert ugyanazon etnikai azonosságtudatnak a földi és túlvilági oldalát képviselték. Mindenki, aki magyarnak számított, ugyanazt az életmódot folytatta és ugyanazt a hitet vallotta, és éppen ezek révén különült el a legvilágosabban más népektől. A törzsi tudat gyökeres felszámolása a kereszténység bevezetésének első feltétele volt.

Keresztény előírások a törvény erejével

A pogány rítusok helyébe lépő keresztény előírások betartásáról az új törvények gondoskodtak. Az elsőket már István (997-–1038) meghozta uralkodása kezdetén, elrendelve a vasárnap megülését, a kántorböjtöt, a pénteki böjtölést és a halál előtti gyónást. A templom látogatására mindenkit kötelezett “azok kivételével, akik a tüzet őrzik”, és külön fenyítést helyezett kilátásba azoknak, akik “sugdolóznak és másokat zavarnak mise alatt hiú történeteket mesélve”. István második törvénykönyvében előírta, hogy “tíz falu építsen egy templomot, és lássa el két háznéppel és két szolgával, egy lóval és egy kancával, hat ökörrel, két tehénnel és harminc aprójószággal. Ruhákról és oltárterítőről a király gondoskodik, papokról és könyvekről a püspök.”

Tekintettel a pogányok többnejûségére és patriarchális szokásaira, különös figyelmet szenteltek a törvények a keresztény házasságnak és általában a nők védelmének. Óvta a király az árvákat, megtiltotta, hogy az özvegyeket nomád szokás szerint, akaratuk ellenére férjhez kényszerítsék, és elítélte a nőrablás hagyományát.

A pogányság nyomai

A pogány hitvilág az üldözések során megsemmisült, anélkül, hogy lejegyezték volna. Annyi tudható, hogy szorosan kapcsolódott a nomád életformához, és fontos helyet kaptak benne a megszentelt helyeken bemutatott áldozatok, ezen belül az ősök és a ló kultusza. A hitvilág egyes elemei, így egy patriarchális főisten (atyaisten) és ellenpárja, az ördög valószínûleg beépültek a keresztény tanításba.

Más lényeges összetevői részint babonákká torzulva, részint népmesékbe oltva a néphagyományban éltek tovább, és a nyomai a 20. századig fellelhetők voltak a Kárpát-medence elzárt paraszti közösségeiben. Ilyen volt az “égig érő fa”, ágain a földi, föld alatti és föld feletti világgal, továbbá a “kettős lélek”, amelyek egyike a halál pillanatáig állandóan a testben lakozott, a másik “szabadlélek” viszont időnként eltávozott és “csak hálni járt” belé. Mindezen vallási képzetek ősi eredetûek, mert legközelebbi párhuzamaik az uráli és a szibériai népek hitvilágában lelhetők fel, és szorosan kapcsolódnak a sámánizmushoz, amelyben a pogány magyarok vallásának lényegét sejtik.

eletfa

Ha tekintetbe vesszük a nyilvánvaló nehézségeket, elmondható, hogy a kereszténység viszonylag könnyen és gyorsan győzedelmeskedett. Egyeduralma a második pogánylázadás (1061) leverése után nem volt többé vitás, noha még harminc év múlva is szükség volt törvényt hozni azok ellen, akik “pogány módra kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékot visznek”.
Az esztergomi zsinat 1100 körül már elégnek vélte, hogy azokat, akik “bármi olyat ünnepelnek, ami pogány szokásokból ered”, csupán böjtre kötelezze. Mindez annak a jele, hogy a kereszténység véglegesen meggyökerezett.

A legkorábbi írott források még sokat elárulnak a 10. század pogány viszonyaiból is, elsősorban azonban arról a hatalmas átalakulásról adnak képet, amely a Szent Istvántól Kálmánig terjedő időszakban ment végbe. A korszak jelentősége egészben véve nehezen becsülhető túl. Az a társadalmi és politikai rend, amely ekkor kialakult, a 13. század folyamán széthullott ugyan, István mûvének egésze azonban maradandó volt.

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

4 thoughts on “Enger Pál: A pogányság kiirtása

  1. Kellene némi történelmi tudás az úgy nevezett pogány hittröl, A keresztény hitvilág jelentös részében a pogány hittre alapult!Lásd kereszt értelmezése.Az Isten szó jelentése.

  2. “hogy a kereszténység (lasd Romai Katholikus Egyház) uralma szilárd maradjon”,

    “minden olyasminek el kellett tûnnie, ami a pogány korra emlékeztetett. Ez eltartott mintegy száz évig, de olyan tökéletesen sikerült, hogy a korábbi idők hagyatékából alig maradt valami.”- AGYMOSÁS.

    Hogy írta Madach:
    Lucifer

    Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy –
    S egy talpalatnyi föld elég nekem.
    Hol a tagadás lábát megveti,
    Világodat meg fogja dönteni.

  3. Vata “a démonoknak szentelte magát, leborotváltatta a fejét, és pogány szokás szerint csak három varkocsot hagyott meg”, hívei pedig “lóhúst kezdtek enni”.
    Ez a sor emlékesztetett arra mikor nem régen Olaszba utasztunk. Nem messze Velencétől van egy nagyon előkelő kis falú. Egy este mentünk vacsorázni, és ott a vendéglő mellett volt egy lóhus bolt. A müvelt nyugaton ugy látszik még mindig esznek lóhust.

    Apropó a lóhus nagyon egeszséges tiszta hus.

  4. vagy fákhoz(És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.),
    forrásokhoz(a Jórdán vízében Keresztelték)
    és kövekhez(És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. az Isten ezekbõl a kövekbõl is támaszthat fiakat) ajándékot visznek”.

Minden vélemény számít!

Top