Szeptember 23-án beköszönt az ősz. A napéjegyenlőség, mint csillagászati esemény, legősibb vallásunk szerint kitüntetett ünnep volt. Íme egy idézet a Yotengrit-ből.
„Midőn naporcájú GÖNÜZ ÉG-ISTEN atyánk
Buda királyfi testét ölté magára,
midőn UKKÓ FÖLD-ISTEN anyánk
Üg-Kou-An IGÉ-ben,
tavirózsa kelyhéből kilépvén BOLDOGASSZONNYÁ testesült,
fügefát teremtének,
melynek virága gyümölcs, gyümölcse virág.
GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY a fakadás, a feslés,
a születés ünnepe, az első kapué-
SARLÓS BOLDOGASSZONY a halálé,
beteljesülésé, az érett termésé.
Azt regélik, Buda, kit Borkán-nak is neveznek
virágos fűzfaággal udvarolt UKKÓ anyánknak.
Emberhalálát pedig a Szangir hegyek
Égigérő fája alatt lelé, aratás idején-
Tanítványaihoz ekor így szóla:
„Lám a gabonát learatják,
a gyümölcsöt szüretelik.
Pusztulás-é halálunk?
Bizony nem pusztulás!
Születés meg halál-
kapuk ismétlődő váltakozása!”
Úgy regélik aranyos sarló jelent meg az ÉG-en,
UKKÓ ISTENANYÁNK Holdsarlója,
avval magához aratá
földi teste tarlójáról ÖRÖK SZERELMESÉ-t,
és hét hattyú-vonta csillagszekerén
szerelmeskedve ÉG-be vivé.
ÉG-nek és FÖLD-nek áldoznak ilyenkor-tájt.
Három napos ünnep ez.
Erdő-mező vadjainak
ekkor eledelt raknak ki-
mert részük van a termésből-
ISTENEK rendelés szerint.
Magaslatok, Völgyek,
Források, Folyók ŐRSZELLEMEI-nek
ilyenkor ajándékot visznek.
Ahol képet, ORU -t állítottak nevüknek,
így szólván -előtte ŐT nevén nevezvén:
„Családunk tagja vagy,
atyafiságunk tagja vagy,
nemzetünk, népünk tagja vagy,
serényen őrködő SZELLEM-TESTVÉRÜNK,
íme részed legyen termésünkből!”
Kard-táncban tombolódnak
SARLÓS BOLDOGASSZONY ünnepén.
Sarlós táncokat is lejtenek,
és kőkorsókból csorgatva
vizet áldoznak UKKÓ -nak.
ŐSANYÁNK-nak, FÖLDISTENÜNKNEK.
A táltosok ekkor áldják meg
a forrásokat, kutakat, csorgókat.
Kenyeret is áldanak a táltosok
és osztanak belőle bárkinek, aki érte nyúl.
A hadakban csonkultaknak,
a hadakban elesettek árváinak, őzvegyeinek
ilyenkor tisztelegnek,
és adják oda részüket minden termésből.
Mert azoknak rész jár, ősi szokás ez-
mégpedig esztendőre járó élet az ő részük,
nem kódis-álláson, nem szegény soron.
Hadi sikerek nyomós oka ez!
A nép elöljáróit:
táltosokat, harsányokat,
tudókat, orvosokat, bácsákat,
meg a köz szolgálóit:
csőszöket, bakterokat, strázsákat,
fogadott csikósokat, kanászokat, gulásokat,
mindennémű barmok őrzőit ekkor látják el
esztendőre szóló élettel, szolgálatjuk szerint.
A szegényekre, szerencsétlenekre is
ekkor viselnek gondot,
ekkor-tájt, de nem az ünnep három napján,
mert akkor vígadnak, és áldomással tisztelegnek.
BOLDOGASSZONY, UKKÓ ISTENANYÁNK
képei meg ORUI előtt különösképpen.
Virágos kapukat is állítanak föl ilyenkor,
születés meg halál értelmére figyelmeztetendő.
A születés kapuját piros virágokkal,
a halálét fehér virágokkal díszítik.
Mert fehér a halál színe, a gyászé is.”
Máté Imre Yotengrit II., VAS-ORU künve, ötödik rovat
(Kubatov István)
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
