Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Élő hagyományok

Élő hagyományok

Saját sorsunk irányítása lélekből fakad, amelyet tudatunk megerősít, vagy éppen gyengít. Ma legfeljebb megérzésre hivatkozva, egy kézlegyintéssel intézzük el az ügyet, és kevesen tudják, hogy a gondolatnak, a kimondott szónak, szokásoknak hatalma van.

Az óév utolsó és az új év első napja különös hatást gyakorol az emberekre, sokan fogadkoznak, mások jósolnak, vagy éppen jó szerencse után sóvárognak, találgatnak, mit hoz az új esztendő.

Jó néhány szokás ősidők óta él az emberek tudatában, de ma másképpen vélekednek ezekről. Úgy gondolják, ha betartják a hagyományos “előírásokat”, abból baj nem származhat. Egy csokorba gyűjtöttünk néhány hagyományt, amelyet akarva-akaratlanul ma is életben tartunk.

Régi néphiedelem: ami az év első napján történik, az később, az év során újra megismétlődik.

Ma: az év első napján mindenki igyekszik nagyon kellemes dologgal tölteni idejét. Vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépünk az újévbe, minden jót kívánunk egymásnak.

Régi néphiedelem: mondjuk inkább, ősi vallásunk szerint, téli napforduló idején a sötét gonoszt hatalmas lármával, zajjal, el kell űzni.

Ma: harsogó zenével, féktelen kiáltozással, papírtrombiták bömbölésével, tűzijátékkal és más zajos, csillogó eszközökkel várjuk az új évet.

Régi néphiedelem: a disznó betúrja a házba a szerencsét, a tyúk elkaparja, a hallal pedig elúszik minden jó.

Ma: szinte kizárólag sertéshúsból készült ételek kerülnek az asztalra.

malac

Régi néphiedelem: az apró szemű ételek a pénzt szimbolizálják, ezért, aki az év első napján lencsét, babot, mákot, vagy más apró magvat zsebébe tesz, vagy fogyaszt, gazdag lesz.

Ma: újévkor leginkább lencselevest és mákos süteményeket fogyasztunk.

Régi néphiedelem: a kimondott szónak ereje van. A jókívánságok, köszöntő énekek – Isten közbenjárásával -, karácsonytól vízkeresztig tartottak.

Ma: a köszöntések meglehetősen elkorcsosult formája él, leginkább az idegen nyelv és korunk igénytelen, deformáló hatásának köszönhetően. Tény azonban, hogy az év utolsó napján, éjfél körül, az utcára vonuló vidám emberek, még ismeretlenül is sok jót kívánnak egymásnak.

Régi néphiedelem: a magyar lovas nép volt, ló és lovasának élete elválaszthatatlan, teljes egységet képezett. A lovak patkója jelképesen a védekezés kifejezésére szolgált, a rossz erőkkel szemben. Ezen kívül, a patkó a holdsarlót is szimbolizálta, amely termékenységet jelentett.

Ma: a patkó a szerencse jelképe. Egyes vidékeken a patkót ma is az ajtófélfára szögezik, vagy szerencsetárgyként árulják, ajándékozzák.

Régi néphiedelem: a négylevelű lóhere szimbóluma jóval a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza. Keresztre emlékeztet, amely védelmet és a bajok elhárítását jelentette.

Ma: a négylevelű lóhere a szerencse jelképe. Tavasszal, nyáron, ma is örömmel tölti el a szemlélődőt, ha véletlenül ráakad a ritka kis növényre. A négylevelű lóherét árusoknál ma is beszerezhetjük.

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top