Egy orosz fotós bemerészkedett a több mint harminc évvel ezelőtt kitelepített zóna területére. Az ott készült infravörös fotók minden eddiginél ijesztőbb arcát mutatják meg a szellemvárosnak.
Titkolni próbálták a robbanást (Magyarországon is Csehák Judit eü minisztersége alatt).
Lassan harminckét éve annak, hogy a csernobili atomerőmű négyes reaktora azon a végzetes áprilisi éjszakán felrobbant, és így bekövetkezett minden idők legsúlyosabb atomreaktor-balesete. A robbanás mintegy négyezer ember halálát okozta, és legalább kétszázezer embert kellett a legnagyobb titokban kitelepíteni a környékről. A hatóságok mindent megtettek 1986 áprilisának végén, hogy a robbanás híre ne jusson ki a Szovjetunió határain túlra, de a sugárzásmérő berendezéseket nem tudták becsapni, és a skandináv térség felé haladó nukleáris felhőket sem megállítani. A széljárás is kedvezőtlenül alakult abban az időszakban. Így a sugárzó anyagokat szállító felhők körbejárták szinte az egész világot.
Mintavárosból szellemváros
Az erőmű közvetlen közelében elterülő Pripjaty a Szovjetunió egyik mintavárosa volt. 1970-ben építették az atomerőmű dolgozói számára. A város lakóinak a száma a robbanáskor már elérte az 50 ezres lélekszámot is. A hatóságok a fejetlenségben több ponton is veszélybe sodorták a lakosokat. A jód kapszulákat nem osztották ki nekik időben, amelyek némi védettséget jelentettek volna a sugárzás ellen, amely katasztrófát követően a természetes szint ezerszeresét is meghaladta.
De, ami még inkább fokozta a tragédia következményeit, az a kései kitelepítés volt. Az evakuálást csak másnap, április 27-én délután kezdték meg. A térség akkoriban buszhiánnyal is küszködött, így időbe telt mire a járművek felsorakoztak, és el tudták kezdeni a mentést. A lakosokat végül három óra alatt tudták kimenekíteni a fertőzött területről. A pripjatyiak mikor felkapaszkodtak a buszokra akkor még úgy tudták, hogy csak három napra hagyják el a várost, de mint az pár nappal később kiderült, a búcsú örök életre szólt. A tények elhallgatásával a hatóságok célja a pánik elfojtása volt.
————————————————————————————————————
Vladimir Migutin orosz fotográfus nemrég merészkedett a csernobili kirekesztő zónába, a Kolari Vision infravörös kamerájával . A csernobili atomerőműt körülvevő 1000 négyzetmérföldes furcsa, átmeneti tér. Egy olyan hely, ahol 30 évvel az elszennyezés után az emberek távol maradnak, de az állatok és a természet folytatódik.
Teljes spektrumú fényképezőgép és 590 nm-es infravörös szűrő segítségével dokumentálta ezt a rendkívül szürreális környezetet.
Na nem mintha az elhagyott vidámpark, a lepusztult uszoda vagy a sérült reaktor tetejének bontásához használt hatalmas markoló önmagában nem lenne eléggé hidegrázós látvány, de az infravörös szűrőnek köszönhetően Vlagyimir fotói igazi túlvilági hangulatot árasztanak.
Az elhagyott gépet rózsaszínű erdő veszi körül az emberibarát róka portréja a fehér fák háttéréből áll.
A csernobili látogatás emlékeztet a természet rugalmasságára, valamint figyelmeztet arra, hogy milyen következményei lehetnek az emberiség technológiájának, és hogyan lehet tartós hatással lenni a bolygónkon.
Szelekovszki Ernő
www.magyarno.com
Powered by Facebook Comments