Élet a halál után

 

 

 

 

 

 

Mi történik azokkal, akik a klinikai halál állapotából térnek vissza? Az egyre gyarapodó kutatások ellenére sem tudjuk még ma sem, hogy pontosan mi áll a jelenség hátterében.

Az emberek néhány százaléka élte már meg a klinikai halál állapotát, akiknek kb. 30%-a számol be csodálatos élményekről. A kutatások négy évtizede kezdődtek Raymond A. Moody professzor úttörése nyomán és azóta is virágzanak. Azóta több ezer ember esetét dolgozták már fel a világ minden táján dolgozó kutatócsoportok; köztük Magyarország kutatói is. Ezek alapján biztonsággal felvázolhatók azok az élmények, amelyeket átél az ember a klinikai halál állapotában, mielőtt a modern újraélesztési technikákkal visszarángatják – odaátról pedig szelíden visszatuszkolják – az életbe.

Halál közeli élmény tapasztalatok

A szakzsargonban élményeseknek nevezett visszatérők általában a következőket tapasztalják meg, bár nem mindenki minden elemét:

  • Hallják, amint az orvos vagy a nővér megállapítja a halálukat, holott ők világosan érzik, hogy nem haltak meg (folytonos a tudatuk). Tisztán és világosan látják, mi történik, de nem hallják, hanem a gondolatokat érzik.
  • Lassan felemelkednek, és látják magukat (a testüket) lenn feküdni pl. a műtőasztalon vagy az autó roncsai között. Nemcsak magukat látják, hanem olyan dolgokról is beszámolnak, amelyeket akkor sem „lett volna szabad” látniuk, ha történetesen nyitva van a szemük (pl. egy születésétől fogva vak ember nemcsak a környezetet, az orvosi műszereket, hanem a kórházat körülvevő tájat is le tudja írni). Ezek sokszorosan igazolt és bizonyított esetek!
  • Mikor rájönnek, hogy a saját testük lenn fekszik, megkérdezik a doktort, hogyan lehet ez, de az nem reagál a kérdésre. Erre megpróbálják megérinteni őt, de kezük átmegy minden fizikai tárgyon, nemcsak az orvos testén. Új „testük” valamilyen „nem fizikai” anyagból van.
  • Felfogják, hogy állapotukat halálnak hívják. Ez az állapot szavakkal leírhatatlan, mert földi fogalmaink és szavaink nagyon szegényesen tudják csak visszaadni azt a mélyebb valóságot, amit ők megélnek.
  • Alagúthoz közelednek. Belépés után csodálatos világ tárul fel, amely fényes és mindentől különbözik. Ez a fény nem zavaró, hanem megnyugtató és vonzó, mint egy mágnes. Szeretet, boldogság és béke önti el őket.
  • Találkozhatnak korábban elhunyt hozzátartozóikkal, de nem fizikai valójukban látják őket, hanem élményeik, személyiségük, spirituális kapcsolatuk alapján ismerik fel őket.
  • Erősödik a fény és eléjük tárul életük minden részlete egy pillanat alatt. Szó szerinte minden részletet látnak, még saját születésüket is. Ez az esemény nem időben zajlik, lehet egy másodperc, de akár tízezer év is; az időnek itt semmi jelentősége nincsen. Mégis folyamatban látják életüket, ráadásul mások szemén keresztül figyelik meg, hogy saját cselekedeteik milyen hatást gyakoroltak ezekre a másokra. Néha egy fénylény gyengéd szeretettel figyelmezteti őket arra, hogy az élet értelme a szeretet és hogy az élet megítélésekor csak az számít, mennyi szeretetet adott az ember a társainak.
  • Általában mindenki szeretne részese maradni ennek a békének, nyugalomnak és szeretetnek, de ekkor figyelmeztetik őket, hogy dolguk van még a földön és vissza kell térniük. Ezt legtöbben tehernek érzik, de azért visszatérnek.

Élet a halál közeli élmény után

Visszatérés után óriási változás történik életükben, személyiségük néha teljesen megváltozik:

  • Megváltozik értékrendjük. Életcéljuk módosul: hatalom, pénz, hírnév helyett szeretet, gondoskodás lesz a céljuk, bár a köznapi dühöt és ellenségességet ugyanúgy megtapasztalják, mint mi. A szándék mindenesetre megvan bennük és tántoríthatatlan. Spirituális célt keresnek maguknak, amelyet életük végéig követnek azután.
  • Elmúlik a haláltól való félelmük. Persze ettől még nem akarnak fájdalommal meghalni, de meggyőződésük, hogy a halál nem más, mint átmenet egy másik tudatállapotba. Végórájukban is nyugodtak maradnak.
  • Tudásvágyuk feléled. Meggyőződésük, hogy tudásuk nem szűnik meg a halál kapujában, ezért tovább akarják képezni magukat. Idősek is beiratkoznak az egyetemre és diplomáznak, doktorálnak.
  • Parapszichológiai képességeik kezdenek kifejlődni (keleten ezeket sziddhiknek hívják). Van, aki térkép nélkül tájékozódik, van, aki a jövőbe lát, van, akinek gyógyító ereje lesz.

A halál közeli élmény feldolgozása

Annak, aki ilyen élményeket megélt emberekkel találkozik, az a fő feladata, hogy segítsen integrálni az élményt az illető életébe. Nagyon fontos, hogy meghallgassák a történetet, megerősítsék az illetőt az élményei hitelességében és hogy mások is megtapasztalták már ezt. Ezt a megértő/felvilágosító nézőpontot kell a családdal szemben is képviselni, amelyből az élmény miatt az azt megélő sokszor kilóg: fontos, hogy a család is valódinak ismerje el az élményt, mert így tud majd mit kezdeni az annak nyomán előálló személyiségváltozással is.

Moody professzor könyveiben hangsúlyozta, hogy ma sem értjük ezeket a jelenségeket, és hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, mit jelentenek. A különböző irányzatok nem is haboztak, a parapszichológiától kezdve a fundamentális vallásosokig sokan magukénak érezték ezeket az élményeket, és tovább is gondolták őket. Az ő cáfolatuknak Moody egy egész könyvet szentelt (Ki nevet a végén?).

Azonban egy dolog biztosnak tűnik: ezek az élmények reálisak. Moody 90 millió olvasója, további 6-8 neves nemzetközi szaktekintély tanulmányai, publikációi – különösen az USA-ban – azt eredményezték, hogy a kórházakban már nem küldik pszichológushoz az élményeseket. Családjuk is felfigyel a vallások felett álló, de azok leírásaihoz hasonló témákra. A „messziről visszajött” családtag pozitív életmódváltozása szinte bizonyító erejű, hogy ő olyan valamivel került kapcsolatba, ami még ismeretlen a társadalom számára.

lelkititkaink/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás