Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Égből jöttem régen, égből, hogy égjen a vérem

Égből jöttem régen, égből, hogy égjen a vérem

Mai világunk a téli napforduló időpontját legfeljebb a csillagászati tél kezdeteként említi, pedig a mai nap kiemelkedő jelentőségű ünnep volt őseink idején.

Valamikor, réges-régen, még a kereszténység elterjedése előtt, volt egy Isten, aki minden ember lelkében benne lakozott. A lélek diktálta az emberek cselekedetét, harmónia és béke uralkodott az emberek szívében. A jótett jót szült, a gonosz megbosszulta magát. A mérleg serpenyője éppen úgy működött, mint ma: amennyi rosszat teszünk, pontosan annyi jótól fosztjuk meg magunkat. Csakhogy a sötét gonosz, akkoriban még nem tudott elhatalmasodni az emberiségen.

2014. december 21.  Ősforrás Központ az év leghosszabb éjszakája előtt - Fotó: Magyar Nő Magazin
2014. december 21. Ősforrás Központ az év leghosszabb éjszakája előtt – Fotó: Magyar Nő Magazin

December 21-ről 22-re virradó naptól a sötétség egyre rövidebb, átveszi helyét az éltető fény. Van ok tehát ünnepelni, nem sokáig leszünk már kiszolgáltatva a sötét, dermesztő télnek. Tát és Tokod között, egy kis völgyben, ma éjszaka virrasztanak. Éppen úgy, mint őseink idején, tüzet gyújtanak, dobolnak, táncolnak és énekelnek. Sólyomfi-Nagy Zoltán vezeti a kis közösség szer-tartását. (Zoltánt a Koppány nembéli Karaul Tokmak Horváth Fia János György 2002-ben koronájával Őrző Tokmak Karaul Táltossá s egyben utódjává avatta.)

A tűz-szer-tartás a megújulást és az újjászületést jelképezi. A sötétség átfordul fénybe, világosságba. (kara = sötét, fekete, csun, csúny forduló, fordulás). A Kara Csun ünnep a keresztény vallás hódításával, jócskán deformálódott, lényegéből azonban semmit sem veszített. Ma mindössze néhány nap eltéréssel ünnepeljük a karácsonyt, a fény, a végtelen jóság, azaz, Jézus Földre jövetelét.

2014. december 21.  Ősforrás Központ az év leghosszabb éjszakája előtt - Fotó: Magyar Nő Magazin
2014. december 21. Ősforrás Központ az év leghosszabb éjszakája előtt – Fotó: Magyar Nő Magazin

Minden félreértés elkerülésére, valamit tisztázni kell: őseink nem pogány Nap imádók voltak. Tény, hogy a lélek egyensúlya összeforrt a természet egyensúlyának megőrzésével – amelyhez a Nap és a Hold, életet adó égitestek, mint szimbólumok kapcsolódtak -, de egy istenük, Tengri volt.

Őseink mindig tisztelettel tekintettek a Nap és a Hold felé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a népművészetünkben ma is mélyen élő napjel szinte minden formája. A napjel ősi tartalmát ugyan a magyar nép már rég elfeledte, de formáját hagyományaiban mélyen konzerválta. Ősi hitregénkben csodálatos szarvas jelenik meg, homlokán fénylik a felkelő Nap, szarva hegyén a Nap fénye megannyi csíkban tündöklik. Tiszteletének tárgyát először kör alakkal ábrázolták, ennek horgas sugarú kör stílusváltozatát a nép “forgórózsának” mondja. (Ugyanezt a jelet megtaláljuk Kínában és a belső-ázsiai szőnyegeken, hozzátéve, hogy a forgás irányának különleges jelentése van.) A napjel összetettebb stílusváltozatai is ismertek.

2014. december 21.  Ősforrás Központ a szer-tartás résztvevői az év leghosszabb éjszakája előtt az egyik jurtában - Fotó: Magyar Nő Magazin
2014. december 21. Ősforrás Központ a szer-tartás résztvevői az év leghosszabb éjszakája előtt az egyik jurtában – Fotó: Magyar Nő Magazin

Kiszely István a következőket írja a napkorongok változatairól:

A székely porszarukon rajta van a napkorong tagoltabb formában, széléből a sugarak örvényszerűen csigavonalas gomolyban csapnak fel. Ilyen napjel díszíti a kínai és belső-ázsiai díszkapukat, kolostorok gerendáit, de a székely kapukat is. A csángó-, a kalotaszegi-, és a székely kapu keleti rokonságát nemcsak szerkezeti, de napjel díszítéses formái is megerősítik. Népünk nemcsak regös énekeiben őrzött meg a Nap csodálatára vonatkozó jelképeket, de a napfordulókor tartott turkajáráskor az ősi jelek rajzolásával is. Ilyenkor teheneik oldalára kerek napjeleket rajzoltak, hogy a mindent éltető Nap viruló erőben és egészségben tartsa meg hasznos jószágaikat.

Az ünnepre érkezett egyik résztvevő 2014. december 21-én

A Kerecseny ünnep őseinknél a legnagyobb örömnap volt. A kínai krónikák őrzik a hunok sötétség fordulójának ünnepét. A turáni népek hitvilágában december 21. a Nap fényének eljövetele, életünkre gyakorolt jótékony hatásának, és a gonosz elűzésének ünnepe.

A sötétség sosem győzedelmeskedhet a fény felett. A küzdelmet őseink évezredek óta minden évben ismétlődő kozmikus, spirituális szertartásaikkal segítették. A napforduló éjszakáján hegygerinceken tüzeket gyújtottak, táncoltak és melegedtek, így várták a hajnalt, az első napsugarak éltető erejét.

Szertartás az év legsötétebb napján

Ősi szimbólumaink őrzik a ezt a titkot: Csodaszarvasunk például agancsai közt tartja az elgyengült, Napot, Turul madarunk tollán az aranyos napfény csillan meg, ahogy szárnyát széttárva méltóságteljesen szántja a kék eget.

 

Az ősi titok üzen, nyíltan szól a mai kor emberéhez: “égből jöttem régen, égből, hogy égjen a vérem…”

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top