Dániel Dani: Van még remény

2015. május 26., 06:30

Május végén lesz három éve, hogy az Árpád-hídnál, a buszvégállomáson sorban álltam a 18 óra 40 perces gyorsjárathoz. Szép, de kissé hűvös idő volt. A lány előttem állt, és egy könyvet olvasott, kb. 20-21 éves lehetett.
Ami majdnem mindenkinek feltűnt, nem volt „divatosan” felöltözve, nem voltak a körmei kifestve (látszottak ahogy a könyvet fogta)! A haja is természetes volt, semmi smink, meg „testékszer”. Helyette normális barna bőrcipő, fekete szoknya, fehér blúz, világosbarna kardigán, vékony nyakláncon lógott a nyakában egy kereszt, a füleiben ízléses kis fülbevalók voltak. A sor vége felé tartók szinte kivétel nélkül megnézték, a nők nem kis irigykedéssel, pedig némelyik úgy nézett ki, mint egy paradicsommadár!
Egyszer csak a sor eleje felől föltűnt egy vele azonos korú fiú. Az öltözetén minden drága volt, panyókán viselte a zakóját, a kezében igen drága bőrtáskát himbált. Amikor odaért a lányhoz köszönt:
– Szia, már nagyon régen nem láttalak!
A lány fölnézett a könyvből, amibe belefeledkezett:
– Szervusz! Igen, már három éve, hogy leérettségiztünk!
– Hogyhogy, ilyen későn mész haza pénteken? Hol voltál? – kérdezte a fiú, majd folytatta – Én a tankör-társaimmal szoktam péntekenként sörözni, azért nem jöttem kocsival.
– Tudod, én főiskolára járok, és ilyenkor hétvégén egy szállodában dolgozom, a gyakorlati időmet töltöm. Meg vannak velem elégedve, és ha végzek már meg is lesz ott a munkahelyem.
– Én a Műszakira járok, menedzser szakra! De lehet, hogy jövőre Amerikába megyek ösztöndíjjal! Te mi akarsz lenni az életben?
– Tudod, a legfőbb célom, hogy jó feleség és anya legyek – mondta a lány. A fiú erre igazán megdöbbent.
A sorban a lány előtt álló korosodó tanár (elég régóta utaztunk együtt, jól ismertem már) megfordult, a lányra nézett, hihetetlenül büszke volt. Mintha csak ő nevelte volna.
– De hát ez nem lehet a célod! – mondta a fiú nagyon zavarodottan.
– Tudod te, hogy milyen nagyszerű dolog lehet az, ha az ember igazi társ tud lenni? És felkészült édesanya?
A fiút megmentette a busz, mert éppen beállt, és az emberek elkezdtek fölszállni. Végig csendben volt, míg az ajtóhoz nem ért. Fölszállt a lány előtt, és kinyögte:
– Szia, én hátra megyek.
A tanár úr mellé ültem, megtörölte a szemét a zsebkendőjével, majd halkan csak annyit mondott: van még remény.

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

1 hozzászólás

  1. Sok, kicsi lányt nevelő szülő elgondolkodhatna ezen a történeten. Még időben vannak…

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás