Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Az oktató-nevelő munka különleges értékteremtő folyamat

Az oktató-nevelő munka különleges értékteremtő folyamat

Ha nagyanyáink, dédanyáink néhány órácskára szétnézhetnének mai világunk oktatási intézményeiben, bizony elképednének. Az ő idejükben szigorú fegyelem jellemezte az iskolai oktató-nevelő munkát, a szabad erkölcs akkoriban ismeretlen fogalom volt. Állandóan változó világunkban ma a testi fenyítés természetesen elítélendő cselekmény, ugyanakkor ki kell mondanunk, az oktatási rendszerben a demokratikus liberalizmusnak és más szélsőségeknek helye nincs.

Akárhogy próbálták már nyugati mintára az egyenrangú partneri viszonyt ráerőltetni a tanár-diák, vagy a tanár-szülő kapcsolatra, a kísérlet egyre kudarcba fulladt. Nem kell ahhoz tanári diplomát szerezni, hogy könnyen átlátható legyen a folyamat: a tudás átadásához rendre és fegyelemre van szükség, márpedig a körülmények megteremtése szabad elvek gyakorlásával, állandó tanulói jogok hangsúlyozásával képtelenség.

Napjainkban a változás jelei egyértelműen érzékelhetők, nem kis erőfeszítések árán, mára sikerült visszaszorítani a palackba a kiszabadult szellemet. Sajnos mégis létezik még egy-két eldugott helyen iskola, ahol a küzdelem még nem ért véget.

A napokban végre a rendőrök intézkedtek a Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és  Vadgazdálkodási Szakképző Iskolában, írta a heol.hu. Levélírók arról számoltak be, hogy a múlt héten körülbelül 20- 30 egyenruhás árasztotta el az iskola épületét. A szülők csak most szereztek tudomást arról, hogy az iskolába járó fiatalokat szexuálisan zaklatták, megszégyenítették.

A heol.hu-t telefonon megkereste a középiskola megbízott igazgatója Karnis Pálné, aki szeptember elseje óta irányítja az intézményt. Elmondta: ő maga tett feljelentést a rendőrségen a zaklatások miatt, amikor a diákoktól tudomást szerzett arról. A nyomozás érdekeire hivatkozva részleteket nem árult el, csupán annyit tett hozzá: az intézmény érdeke, hogy fény derüljön az igazságra, hogy biztonságban tudhassák a szülők a gyermekeiket az iskolában.

Nagyanyáink ideje lejárt, de a szélsőséges megnyilvánulásokat a mai kor társadalma sem tűri. Tényszerű elvárás a rend, a fegyelem és az oktatáshoz elengedhetetlen nyugalom megteremtése, a kötelezettségek és a jogok kényes egyensúlyának figyelembevételével. Egyik olvasónk, aki a mátrai középiskolában végzett, az alábbi levéllel kereste fel szerkesztőségünket:

Olvastam egy megdöbbentő hírt, mátrai középiskolában történt eseményekről. Szexuális bűncselekmények, megszégyenítés… Mátrafüred.
Én is abba az iskolába jártam 4 évig, volt pár furcsa dolog. Általánosban jó tanuló voltam, intelligens. Mai napig találkozom egykori tanáraimmal néha, ők is ezt gondolják. Azt nem, hogy fél év múlva megbuktam félévkor történelemből. Előtte 4-es, 5-ös voltam. De általánosban egyáltalán nem voltam gyenge tanuló.
Furcsa ez, nem vádaskodás. De két-három  illetőn, tanáron is éreztem, nem kedvel engem. Az első perctől fogva. Nem nevesítek. Nagyon nehezen végeztem el a középiskolát, sosem segített senki. Voltak problémáim, több is. Távol volt tőlem a gépész szak (nem is arra jelentkeztem). Nem tudtam, mit tenni.  Mire felismertem, már késő volt. El kellett végezni. Megszoktam, hogy műhelyben szerelünk, traktort vezetek, fűrésszel dolgozunk, erdőn vagyunk….

A testnevelőtanár egyszer kiállított az osztály elé. Rögtön az első héten, atlétában. Hogy én kicsi és vékony vagyok. Mert olyan alkatom volt akkoriban, én vékony, sportosnak mondtam, mert kb. 14 évet sportoltam előtte. Mellém állított egy nagydarab srácot. A gyerek és a férfi címszó alatt.  Voltak furcsa dolgok. Akkoriban egy-két tanár meg is ütötte a gyerekeket, pedig 93-at írunk. Egy kisebb balhé is volt ebből, a haver behívta a szüleit (az igazgató rokon is volt). Így ment ez akkoriban. Voltak viszont “rendes” tanárok is, a szakmai rész nagyon színvonalas volt. Jól fel tudtam használni a szakmai tudást az életben. Az igazgató nagy vadász hírében állt.  Csak pár olyan tanár volt, akivel kapcsolatban az első perctől kezdve azt éreztem, kifejezetten nem kedvelnek.

De pályát tévesztettem, ezt is elismerem. Más dolgok közelebb álltak hozzám, sajnos nem volt esélyem gimnáziumra. Miskolcon, 1993-ban. Munkás szüleim, kulák, államosítással elszegényedett nagyszüleim után. Félig még falusinak is nevezem magam.  Azt láttam, a gimnáziumba azok az értelmiségi osztálytársaim kerültek, akik később egyetemre tudtak menni (orvosok, jogászok, űrkutatók stb. lettek). Nagyon erős osztályba jártam. Olyan is akadt, aki pénzből lett magántanuló. Jeles kellett, protekció kellett. És a másik vonal, a kispolgárok, mint én. Aki szakmát szerzett. Aki általános iskolában úszott és focizott.

Ezt szerettem volna leírni. Megdöbbentett, hogy egykori  iskolámat rendőrök lepték el. 1993-1997 között jártam. Gyöngyösön és Mátrafüreden éltem kollégiumban. Ismerkedtem a hevesi vidékkel. Ami nem is volt rossz. Szüret Markazon, Nagyrédén. Kirándulás. Sástói kilátó, a szép Mátraháza, a legmagasabb Kékes.  (Bár a sziklás Bükk sokkal szebb.)

(Név és cím a szerkesztőségben)

Az oktató-nevelő munka különleges értékteremtő folyamat, ahol a produktum a tudás és a jó erkölcs. A társadalom felelőssége nyilvánvaló: egy nemzet fennmaradásának feltételei az iskolapadban dőlnek el. Klebelsberg Kuno szavai szerint:

Mindent meg kell tenni, hogy a közvéleményt rászoktassuk, gondolja mindig végig a gondolatsorokat és senki se álljon meg feleúton annál a pontnál, ahol az elgondolásban még minden szép, mert folytatása is lehet a dolgoknak, amikor azután az, ami kezdetben gyönyörű volt, egyszerre förtelmessé és veszedelmessé válhatik. A retorikus szónoklás helyébe a higgadt érvelést kell hoznunk, másként nem remélhetünk egészséges és öntudatos közvéleményt.

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top