Az aranyasszonyok tündöklése

2018. június 19., 01:31

Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték, a gyógyítás mellett akár uralkodói, hadvezéri feladatokat is elláthattak. Természet feletti erők birtokában gyógyítottak.

Öröklődő tudás

Régen az asszonyok irányítottak, őket hívták aranyasszonyoknak, akik generációról – generációra egymásnak adták át a tudást. Sok éven át vezették a magyarok társadalmát igazságban és békességben. Ezek a nők erősek, és mégis szelíd tekintetűek voltak, bölcsen szóltak és igazságot tettek, ha bármilyen perlekedésről volt szó. Egyes aranyasszonyok ki is tűntek a többiek közül, voltak, akik ahol megjelentek, ott csodák történtek, az emberek egyre-másra gyógyultak, és volt olyan is, hogy az aranyasszony amerre járt, ott bővebb lett a termés.

A női princípium

Az Arvisura /Igazszólás, egy nagy terjedelmű, összefüggő, térben és időben nagy távolságot átfogó irodalmi alkotás. A hagyomány szerint ez a 24 hun törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött írása, amely a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját/ egy részlete (Eperjes aranyasszony és Gyűrűfű szécs-sámán rovása Kr. u. 805-920.) egy szép hasonlattal jellemzi az asszonyokat, az asszonyi esszenciát: “Tudjátok, a női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasnyájé. A leg­nagyobb gondja a szarvasünőknek mindig az őzikék nevelése volt. A kis őzike alig jött a világra, estére már a talpára állt, aztán az anya folyton dédelgette, nyalogatta kicsinyeit, amíg éretté nem váltak. Aztán eljött a szarvasbőgés ideje, és a szarvasbikák csatáztak, hogy ki legyen a győztes. Nekünk, a szarvasnyájnak ez olyan mindegy volt és csak nyugodtan legelésztünk. Aztán újból neveltük a kis őzikéket. Bárki lett a győztes, a nevelés nekünk jutott. Aztán voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzé­sünkben is az szerepel, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona arany­asszonynak fel kellett nevelnie a gyermekeit és utódaival megalapította Ilona aranyrö­ges országát. Utána a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, de mi, az asszonyok még a verések közepette is féltve neveltük fel gyermekeinket. Pannonföld­nek is Gyömöre és Almágy aranyasszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással.”

Az Aranyasszonyok színre lépése

Az Arvisúra számos aranyasszony nevét említi, kitér személyiségük jellemzésére is. Mesél Atilla 453-ban bekövetkezett halálakor kirobbanó testvérháborúról, ami után az aranyasszonyok vették kezükbe a hatalmat, életben tartották a népet és átmentették az avar korszakba. Atilla temetésekor a Maros folyó négy gázlójánál huszonnégy sámánifjú állt őrséget, míg a fejedelmi, víz alá való temetkezés lezajlott. Egy Szöged nevű ifjú lett végül Atilla sírjának őrzője, aki a Maros és Ti­sza találkozásánál őrséget alapított Szöged elnevezéssel. A járőrök minden nap ellenőrizték, nehogy megzavar­ja valaki Atilla álmát. Az őrszolgálatot Ilona aranyasszony szüntette meg 505-ben.

A hun fejedelem halála után a férfiak hatalmi torzsalkodása veszélybe sodorta a hun nemzetséget.
A kaotikus állapotok rendezése e korban csak női uralommal volt lehetséges, és ebben az átmeneti időben az aranyasszonyok látták el a kormányzói, irányítói feladatokat. Az addig fokozatosan elnyomott teremteni képes női princípium szentsége most újra érvényesülhetett. Így történt, hogy kétszáz éven át 11 aranyasszony, 12 fővezér és 12 fősámán uralkodott e földön, és ezek közül négy aranyasszony fővezér is volt egy személyben. Az Arvisura időrendi sorrendbe is állítja az Aranyasszonyok uralmát: Bősárkány 410-452, Dunna 451-453, Deédes 453-466, Szörényke 467-490, Száva 490-500, Ilona-Gyilyó 500-503, Hajnalka 503-510, Torbágy 510-540, Ilja 540-568, IL Ilona 568-575, Telena 575-600
Deédes aranyasszony volt az, aki megszüntette a háborúskodásokat Atilla halála után. Az írás Géza Nagyfejedelem feleségét, Saroltot is aranyasszonyként tartja számon, aki Koppány halála után, 998-ban Kurszán várából hazavágtatott az Aranyasszonyok ősi városába, az akkor égő Veszprémbe, Istvánhoz.

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top