Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > Anyák Napjára: Dsida Jenő: Hálaadás

Anyák Napjára: Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

anyak_napja 1

Szeretettel köszöntjük az édesanyákat!

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

One thought on “Anyák Napjára: Dsida Jenő: Hálaadás

  1. Ilyen gyönörű verset csak magyar szivvel lehet írni. Isten Áldja minden magyar anyát!

    MAGYAR ANYÁK

    Mikor először venni észre rajtuk,
    Anya lesz a lány,
    S apró élet hirdeti
    Büszkén: leszek,
    De furcsák is az
    Addig „úri emberek”!
    Különös szemmel
    Néz a férfi nép,
    S még a nénikék
    Szeme is laposan villan,
    -múló örömöt gúnyolnak gőggel
    A megijedt anyák
    Szent, nagy titkaiban.
    Ha rúttá magasztosítja
    Arcuk az élet láza,
    Vajjon, ki néz hálatelt szívvel
    Az új magyar anyára?
    Terhesek: gúny és
    Nem is titkolt lenézés között.
    Szülnek: vérző fájdalomban,
    S míg testük egy új élet
    Fájó élettársa,
    Ki gondol vigyázó szeretettel
    A magyar anyákra? . . .
    Szenvednek, hogy éljen a faj (a SARJ! B.P.),
    hősi életre készüljön egy nép,
    s akik élete a legszentebb küzdelem,
    a vér csatája:
    ki gondol alázattal
    a magyar anyákra?
    Ha beteg: unjuk, ha öreg, nyüg lett,
    Kikelt palánták, nekünk
    Csak üzlet
    Jóságos szíve, mert mindig csak ad!
    De hányszor dühöngünk,
    Ha ránkszorul, ha kér:
    Bölcsőtől a sírig kisér el szavuk,
    Melengető kezük a legszentebb ajándék,
    Drága szép szemük
    A legragyogóbb gyémánt,
    Könnyes csókjuk az Isten lelke tán:
    . . . s mégis de szürke,
    Kopott szó a szánkon az: édesanyám!
    Magyar anyák! Fáradt, bús szivem ma
    Hadd küldjem felétek fehér csokornak,
    S hadd hirdessem szóval egy
    Lélektelen kornak:
    Ti vagytok a Ma,
    A legmerészebb Holnap,
    A Diadal, a Szentség,
    Szépség, Örök élet,
    Új Magyar Ezerév,
    Jóbb Jövő, Szebb Lélek!
    Ki rátok néz, szeme csillanjon
    S minden ragyogása
    Egy nép örök háláját szórja
    Mindenegy drága
    Magyar Anyára.
    Budapest 1939. Alföldi Géza.

Minden vélemény számít!

Top