Ahol a munka ünnepét is munkával ünnepelték – Élet a tanyán

2014. május 1., 21:32

Dunántúlon, Iván falucskán túl, van egy eldugott kis tanya, ahol éppen úgy pezseg az élet, mint az országban bármely tanyán. Mindegy, hogy ünnep, vagy hétköznap van, az állatoknak enni kell és a vetemény sem maradhat víz nélkül.

A házigazda kedvesen invitálja az arra látogató ritka vendéget. Mindjárt jó pálinka is kerül az asztalra, jó pogácsa nélkül pedig nem távozhat a vendég.

–    Jöjjön be kedveském, nézzen szét bátran! Van ám itt jószág, csak az udvaron vigyázzon, mert ennyi állat mellett azt nagyon nehéz tisztán tartani!
Az a nagy fehér gúnár a házőrző, azzal vigyázzon, a feleségemet is jól megcsípte egyszer! De ez itt, nagyon szelíd. Nagyon szereti a vizet, meg szoktam mosni a fejét.

Ez a kis liba imádja, ha játszanak vele. A fejmosást különösen élvezi.

Ez a kis liba imádja, ha játszanak vele. A fejmosást különösen élvezi.

–    Van ám itt malac is, meg disznó. Amolyan félig vadfajták, de a húsuk minden boltinál többet ér – teszi hozzá az asszony. Na, és a kecske! Hát, annak a teje semmihez nem hasonlítható! A kecske a szegény emberek tehene, aranyoskám. Hát, tudja, mi nem vagyunk gazdagok, de dolgozunk. Minden nap fejünk, aztán eladjuk a tejet, a maradékból meg csinálunk sajtot, azt is eladjuk, mert tudja-e kedvesem, hogy a kecsketej a legegészségesebb? A kecske, az válogat, nem úgy, mint a birka. Míg a birka minden útjába kerülő növényt megeszik, de a kecske finnyás ám!

A húsvét a nagy felvásárlás ideje, de az idén nem úgy sikerült a piac, ahogy szerettük volna. Majd levágunk néhányat, mert Manci is nemsokára elleni fog. Születtek már gidái, egyszerre három is, ami elég ritka a kecskéknél – meséli a gazda.

A félig vad disznók szelíden éldegélnek a tanyán.

A félig vad disznók szelíden éldegélnek a tanyán.

Kisebb kecskecsapat legel az udvar végében.

Kisebb kecskecsapat legel az udvar végében.

–    Ez a kis japán keverék tyúk pedig nagyon jó anya! Ez költötte ki ezeket a csibéket is. Nálunk mindig van tojás, na meg jó levesbe való – mutatja büszkén a tyúkokat az asszony.

A csibéknek gondos mamája egy japán tyúk keverék.

A csibéknek gondos mamája egy japán tyúk keverék.

–    Nagyon kevés dolgot veszünk a boltban. Nekünk az ennivaló megvan, csak a többit kell a faluban megvenni. Úgy mondják ezt ma, divatosan, hogy önfenntartók vagyunk. Hát, azt is mondhatjuk, de mi a feleségemmel csak úgy mondjuk: dolgozunk. Mielőtt az állat felkel, nekünk már talpon kell lenni. El kell látni őket, a munkának pedig nincs vége napestig.

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Szóljon hozzá a cikkhez:

e-mail (Kötelező, de nem publikus!) A *-al jelölt mezőket kötelező kitölteni!

*


CAPTCHA Image
Reload Image
Scroll To Top