Most itt vagy
Magyar Nő Magazin > címlap > A Világosság felülkerekedése a gonosz sötétségen

A Világosság felülkerekedése a gonosz sötétségen

Advent négy vasárnapjának ünnepe Gergely pápának köszönhetően, a IV. század óta él. A keresztény egyház tanítása szerint, karácsony előtt négy héttel kezdődik a felkészülés az Úr eljövetelére (adventus Domini), néphagyományunk szerint ez a “kisböjt” időszaka.

Advent minden vasárnapján egy egy gyertyát gyújtunk, a gyertya színének szimbolikus jelentése van. A lila a bűnbánatot szimbolizálja, amelyet megtör a harmadik vasárnap rózsaszín gyertyával jelzett, örömre való utalása.

Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett gregorián énekek. Nevük onnan ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek és a zsidó király eljöveteléért könyörögnek. Ezek:

„Ó, Bölcsesség! Ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől másikig erősen átfogod, és jóságosan el is rendezed: jöjj el, és taníts meg minket az okosság útjaira!”
„Ó, Adonai! Izrael házának vezére, ki Mózesnek a pirosló tűzlángban megjelentél, és neki Sina hegyén törvényt adtál: jöjj el, és szabadíts meg minket kinyújtott karoddal!”
„Ó, Jessze gyökere! Ki jelként állasz a népek között, kinek láttára a királyok elnémulnak, kire minden nemzetek vágyakoznak: jöjj el, és szabadíts meg minket, és már ne késlekedjél!”
„Ó, Dávid kulcsa! Izrael házának jogara, ki megnyitsz — és nincs, aki bezárja; bezársz — és nincs aki megnyissa: jöjj el, és vezesd ki a börtön házából a bilincsbe verteket, kik sötétségben ülnek és a halál árnyékában!”
„Ó, Napkelet! Örök fény ragyogása, igazság Napja: jöjj el, és világosíts meg minket, kik sötétségben ülünk és a halál árnyékában!”
„Ó, Népek Királya! Mindannyiunknak vágyakozása, Szegletkő, a két népet egybefoglaló: jöjj el, és mentsd meg az embert, kit a porból alkottál!”
„Ó, Emmanuel! Törvényünk és Törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!”

A hasonlóság ezen vallási rítus és az ősmagyar Isten hit között feltűnő. A két (három?) vallás között megfigyelhető, hogy különböző átvett szokások léteznek, amelyek az Isten felé mutatnak. Őseink vallása és a keresztény jézusi vallás alapjában véve csak a zsidó király eljövetelében tér el, (a zsidók még mindig várják a megváltó megszületését) de a Napkelet, a Fény, a Világosság felülkerekedése a gonosz sötétségen mind fellelhetők az eredeti tanítások szerint.

Ma is tüzet gyújtunk, az első gyertya lángja fellobban, mert a legnagyobb sötétségben a fénynek, a megtisztulásnak meg kell születnie.

gyertya 2

A téli napforduló (december 21.) ősvallásunk szerint az újév kezdete.  Őseink nem tartottak bűnbánatot, nem marcangolták lelküket, tudták, az Isten mindenkiben benne lakik. Nem “vallásosak”, hanem mélyen hívők voltak, tiszta lélekkel, a maga természetességében tartották a kapcsolatot az Öregistennel.

Az ünnep alkalmával elődeink tisztító tüzeket gyújtottak és sólymokat röptettek, hogy az emberek lelke (amely közel volt a sólyoméhoz), a madarak közvetítésével közelebb kerüljenek az újjászülető fényhez. A kerecsen(y) sólyom a fény madara. A szertartás után mindenki tiszta szívvel nézhetett az Öregisten, és Ő általa, önmaga szemébe, és tisztán mehetett át az új évbe.

magyarno.com

 

 

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top